Igazából az a vicces, hogy ezt egy erősen általános "magyar" blognak szántam, aztán sokkal inkább az lett belőle, hogy bármit, amit magyarul szeretnék kifejezni és emiatt nem feltétlen az "elsődleges" személyes blogomba való, szóval azt ide írom. Úgyhogy van itt minden, de mégsem teljesen én vagyok :)
Vesszők helyett néha, pontot kell tenni
Ha hátrálnál inkább, csak előre menni
Kéne, mert vágyakból nem épült semmi
És nem kell csak bátorság, egy kis mákszemnyi
Hát hajózzunk együtt most, kalandor szívek
Majd rájövünk egyszer, hogy nehéz az élet
De annak éljünk, hogy lesz majd még egyszer
Elképzelt hajnalból, valódi reggel
Kedvenc Subway-em, ahol a pénzvisszaadós mizéria is lezajlott. Most. Azaz hétköznap, szerda, fél 2. Ami sztem kvázi ebédidő. Szendvicskenyerek száma: 0. Nulla. Amikor először mondta a srác, asszittem viccel. De nem. Magas szintű minőségi szolgáltatás folyik itt kéremszépen.
Azt írta tegnap az újság, hogy Orbán Viktor lánya, Ráhel vezetésével indul Food Service Management szeminárium a Corvinus Egyetemen. Angol nyelven.
Én még továbbra sem vagyok hajlandó politizálni, bár egyre nehezebb, de ez, ez nagyon ott van. Idézni tudnám kb. az egész cikket, szóval inkább legyen a link.
manapság már tényleg írhat bárki “kritikát”, ami bárhol meg is jelenhet
amúgymeg a Sherlock Holmes-kérdéskörön túllépve, szerintem a Sherlock speciel az elmúlt pár év egyik legjobb (mini)sorozata, mindenek között, nemhogy Sherlock-sztorik vagy akármilyen adaptációk között...
“Így négyszemközt megmondhatom neked, kislányom, hogy én azt hiszem, ha akarod, ha nem, te magad is feminista vagy.
Nagymama még csak elemi iskolába járt, anya már a képzőt is elvégezte, neked már érettségid van. Hát ez a feminizmus, édes gyermekem.
(…) De az igazi stúdiumaidat a feminizmusról majd akkor végzed, szívecském, mikor én már nem simogatom a hajadat. Majd ha megtudod, hogy az előszobánkon túl kezdődik az élet, és az nincs olyan melegre fűtve, mint a mi lakásunk. (…) Majd ha tanácsos uraknál koldulsz a bizonyítványaiddal, és nem eresztenek be hozzájuk, mert nő vagy. Vagy nem eresztenek ki tőlük, mert nő vagy. Majd ha gondolatok és eszmék születnek a szívedben és az agyadban, és meg kell őket fojtanod egyenként, mert az emberek figyelmének kapui nem nyílnak fel előttük. Ha férfi volnál, megtapsolnának, s azt mondanák, lángész vagy. Így megcirógatnak, és azt mondják: szép a nyakad.
Majd ha békességben élsz a kis szobádban, macskák, kutyák, kanárik és Meredith- regények közt, piros korallal a füledben és fájdalommal a szád szögletében, mert a szomszédék cselédje úgy igazítja útba a suszterinast, hogy “ott a sarokban lakik a vénkisasszony” – és agglánynak lenni szégyen, csak agglegénynek lenni dicsőség. Vagy, ha feleség leszel, talán nagyon boldog feleség és nagyon boldog anya, és asszony voltod mégsem engedi, hogy ember légy – majd akkor tudod meg, kisszívem, mi az a feminizmus.“ (Móra Ferenc)
Jaj gyerekek kezdem már unni a gyerekcsinálós-mianődolga kommenteket mindenhol Azt kurvára nem vitatja senki, h nagyon sokan tényleg imádnak családosak lenni stb stb Meg hogy csodálatos dolog stb stb Bazdmeg, arról van szó, h senki ne mondja már meg senkinek, h mi az okés az életben meg mi nem! Meg hogy mi legyen az életcélom Senki, érted Se az állam, se a bajszos, se ez a fasz depechemodeutánzó gyökér, se a szomszédnéni, de még anyám se Ezen mit nem lehet felfogni?....
Nem tudom, miért érzem most így. Hogy miért most veszett el a hitem abban, hogy itt meg a szomszédos utcákban, a Tisza- meg Duna-parton, melyek között ingázva élek, nem lehet háború. Pedig Szegeden voltam egyetemista, amikor a Maros túloldalán lőttek és velem egyidős vajdasági magyar fiúk azért voltak hazátlan árvák, hogy ne a fronton érjen véget rövid életük. És ifjú felnőtt voltam, éppen életem első „szolgálati lakását” meszeltem, amikor megállt a kezemben a pemzli, hogy valami nincs rendben, a rádióból eltűnt az adás, és biztonságpolitikai szakértők kezdtek megrendült hangon sugdolózni, hosszan nem értettem, miről, mert feltételezték, hogy mindenki látta a tévében az újra és újra lejátszott képsorokat a toronyházakba csapódó utasszállítókról. Akkor is gondolhattam volna ezt: hogy valaminek vége. És nem felétlenül a békének, hanem a békében való hitnek. Ahogy a terror sem először tombol Európában, a madridi, londoni metró, a párizsi újságíró kollégák brutális kivégzése, az orosz utasszállítógép felrobbantása, mind a közelmúlt, mind a mi életünk, tapasztalásunk, veszteségünk, gyászunk.
“És most marad a szorongás, újra.Ugyanúgy nem értjük, ahogy ők, mi történik körülöttünk, milyen érdekek, olajmezők, területek, hatalmi játszmák döntenek rólunk, és csak mennek a kicsi életek, szűk utcák, szűk napok, innen nézve nem érteni semmit, a mi utcánkba nem jön a világpolitika, reméljük, mert kicsik vagyunk, mert sosem voltunk fontosak, és arra azért igyekszünk nem emlékezni, hogy a szüleink, meg a nagyszüleink is ezeket mondták, és csak remélték, hogy nem lesz baj, mert nem lehet úgy élni, hogy az ember a saját romlását várja.”
“ Én eddig nem figyeltem, kérem, tanár úr, én elbambultam, nekem hitem volt benne, hogy nekem valami magától, eleve jár: a békéhez, az élethez nekem elemi jogom van. Párizs óta úgy látom, hogy sajnos nekem, nekünk sem jár több, más, mint anyánknak, meg az ő anyjának. Annyi jár, amennyi nekik: reményünk lehet. “
Most vettem egy Subway szendvicset, ára 2030 Ft (az most lényegtelen h mekkora lehúzás alapból)
három darab ezressel fizetek
Persze jön a kérdés, h nincs-e 30am aproban
Szorri, nincs (kivételesen tényleg nincs, nem csak úgy mondom, 15 Ft, ötösokben, ennyi van)
Erre faszikam, hogy hát nem tud visszaadni, bánnám, ha 30 fttal adósak maradnának?…
Mondom, ne hari, de jah
És nem a 30 fttal van a bajom nyilván, hanem az elvvel
Oldd meg
Nem az én feladatom egy Subway kasszajanak a problemamentesitese
Csak hogy faszikamnak ne kelljen keresnie vhonnan 70 Ft aprót
Nem bírom nem megjegyezni, h ennyi erővel akkor a Subway is elengedheti azt a komoly 30ast… Elvégre nem én nem tudok fizetni….
Mire faszikam hozzámb.szik egy ezrest - apróban….
És besertodve, köszönés nélkül elvonul
Ha nem vagyok ledobbenve, sztem pofán röhögöm
Még neki állt feljebb
És nem az van, h hú mekkora hepinesz h spóroltam 30ftot, pont tökmindegy, és tudom, h én is extra kötekedő tudok, sőt szeretek lenni, de azért WTF
Megint némi tevedesben van a ‘kedves’ eladó
Szar ügy öcsém, h a Subwayben kotottel ki, mert amúgy biztos többre vagy hivatott………….
Ez az, amiért Amerikában, de Angliában is már rég kirúgták volna a pasit, egy akkora franchise, mint a Subway, nem igazán engedhet meg magának ilyesmit.
Mondjuk nyilván ezért nem írok panaszlevelet :), inkább az a mérhetetlen lesz*rom tahóság, ami taszít. Meg mondjuk az a szomorú, h hiába mondom azt, h na, akkor ebbe a Subwaybe se teszem be többet a lábam - csak magammal cseszek ki, elvégre nekem ez esik útba...
Mindegy, ez volt a mai élmény. Azért nem akarok általánosítani, h minden magyar ügyfélszolgos kötsög, de sajnos nem jó az arány... (ellenpéldaként pár hete Dell-üzletben, a pasi külön köröket futott nekem egy töltőért, mosolyogva, este 8kor, szóval úgy is lehet :) )
Egy kis magyar mentality mára Most vettem egy Subway szendvicset, ára 2030 Ft (az most lényegtelen h mekkora lehúzás alapból) három darab ezressel fizetek Persze jön a kérdés, h nincs-e 30am aproban Szorri, nincs (kivételesen tényleg nincs, nem csak úgy mondom, 15 Ft, ötösokben, ennyi van) Erre faszikam, hogy hát nem tud visszaadni, bánnám, ha 30 fttal adósak maradnának?... Mondom, ne hari, de jah És nem a 30 fttal van a bajom nyilván, hanem az elvvel Oldd meg Nem az én feladatom egy Subway kasszajanak a problemamentesitese Csak hogy faszikamnak ne kelljen keresnie vhonnan 70 Ft aprót Nem bírom nem megjegyezni, h ennyi erővel akkor a Subway is elengedheti azt a komoly 30ast... Elvégre nem én nem tudok fizetni.... Mire faszikam hozzámb.szik egy ezrest - apróban.... És besertodve, köszönés nélkül elvonul Ha nem vagyok ledobbenve, sztem pofán röhögöm Még neki állt feljebb És nem az van, h hú mekkora hepinesz h spóroltam 30ftot, pont tökmindegy, és tudom, h én is extra kötekedő tudok, sőt szeretek lenni, de azért WTF Megint némi tevedesben van a 'kedves' eladó Szar ügy öcsém, h a Subwayben kotottel ki, mert amúgy biztos többre vagy hivatott.............
BASSZAMEG AZ ELŐBB EGY RÓKÁBA BOTLOTTAM AZ UTCÁNKBAN
(Bp., okés, hogy Hegyvidék, de öööööö, izé.... mókusok vannak, az oké, de, ööööö, róka, whatdöfasz??)
sétálok le a buszmegállóból, közben telefonálok, és egyszercsak hallom, h a járdán a lehullott leveleken elsusog vmi, mögülem jön, lehagy szép nyugiban, akkor látom meg és köpni-nyelni nem bírok, úgy ledermedek, mondom bazmeg ez egy róka
értem én, h sötét van meg szar a közvilágítás, de az egy róka.... meg is állok, nem merek továbbmenni, aztán felülkerekedik a józan ész, h uggggyanmár, hogy lenne már róka, biztos csak vmi kóbor kutya, vagy kutya, csak a gazdi lemaradt vagy vmi nagymacska, azok állandóan kóborolnak itt
gondolkozom picit, megyek 1-1 lépést, de aztán meggyőzöm magam, h hülye vagyok, meg amúgyis, már biztos elment
3 méter múlva látom,h kurvára ott a levelekkel lepett járda közepén, a házunk kertje melletti kerítés mellett, és azt is látom,h kurvára tényleg róka, és kurvára engem néz
na ilyenkor mivan??
lehet, h én vagyok a lúzer és nem kéne beszarni egy rókától, mert ő jobban fél tőlem, mint én tőle (bár sztem ez kizárt :)), de igazából fogalmam sincs, h reagál egy róka az emberre, megijed és elfut vagy támad?... sosem találkoztam eggyel se, és ezt valahogy nem tanítják az iskolában...
nem pánikolok, de azért be vagyok szarva rendesen, úh szép lassan visszafordulok, és közben remélem, h nem jön utánam... teszek egy kerülőt, hogy úgy jussak haza, de még bennem van, h simán ott lehet a háznál... sőt, simán beugorhatott a kertbe... ki tudja, lehet, h most is ott van
vagy hogy minden nap jár erre, csak még nem futottunk össze...