MegĆrĂŒlök Ă©rted...
Nem tudom mi tortenik ilyenkor velem. Egyszeruen megbolondulok a kozeledben. Mostansag elegge unalmassa valtunk. De nem az erzesek hanem azok a dolgok amiket csinalunk. Minden nap ugyanugy megy es mar kezdtem azt erezni hogy belesullyedunk ebbe a rohano megszokott vilagba. De nem. Nem okoztunk csalodast magunknak. Mi meg ennyi ido utan sem tudunk tƱz nelkul egymasra nezni. Most is minden napot atbeszelunk ahogy eddig es meg mindig erdekel mi van a masikkal. Mi nem ulunk egymas mellett a buszon ugy hogy csak nezunk ki az ablakon azon gondolkodva mi lehet a masikkal vagy meddig maradunk igy. Minden egyes pillanat elvezet veled. Igen a tegnap is. Jo neha csak ugy borozgatni. Szeretem mikor iszol. Olyankor mindig vadabb vagy. Igen meg a szokasosnal is vadabb. Ezert is vartam hogy tortenjen valami. De nem tortent. Maradtunk a barataink koreben ugy mint ha titkolnunk kellene az egymas irant erzett mely szerelmet. Ami mit ne mondjak eleg nehez. Legszivesebben le tepnem rolad a ruhat minden egyes talalkozasnal. De nem teszem. Visszafogom magam. De azert vartam hogy tortenjen valami. Mara mar valtozott a helyzet. Mar a reggeli elso csokunknal is ereztem hogy mennyire finom vagy. Elontotte testemet a melegseg fejemet pedig boldogsaghormonok keringtek korul. Bolondulok erted. Mikor meglattalak abban a kek ingbenâŠ. hat igen a mindent elsopro szerelem. Altalaban az elso csok meghatarozza hogy milyen lesz az a nap. Hat ez a csok orulten jo volt ugyhogy sokat vartam ettol a naptol. Igazabol mar semmi mason nem tudott jarni az agyam. Csak ezen. Egesz nap csak azon jart a fejem mikor kerulhetek vegre a karjaidba. Alig vartam hogy visszaerjek. Meg furdes kozben is te jartal a fejemben. Ahogy testemen csöpögtek vegig a vizcseppek ereztem ahogy kezed felulrol halad szepen lefele.. aztan rajottem hogy abba kell hagynom mert mar lassan nem kaptam levegot. Meg a gondolatodtol sem kapok levegot. Aztan kiszallva a zuhany alol inkabb aludni akartam. Persze veled de mivel ez nem ment maradtam egyedul. Almomban is csak rajtad gondolkodtam. Hogy mi lesz ha elmesz. Te egyetemre jarsz majd en pedig rohadok itt tovabbra is a gimiben. Vajon ki tartasz majd mellettem? Vagy el kell veszitselek? Es majd magambazuhanva meg depressziosabban elek tovabb semmi ertelmet nem latva az eletnek. Nem akarom. Pedig igy lesz. Elmesz en pedig semmit nem tehetek es nem is akarok tenni. Azt akarom hogy boldog legyel. Csak ezt a boldogsagot ne mas nĆkben talald meg. Ezen gondolkodva inkabb elaludtam. Eppen idoben keltem ugyanis mar nem sok ido volt hogy ideerj. Mikor meglattalakâŠ. hat igen megint gorcsbe randult a gyomrom ahogy minden egyes talalkozasunknal. Es ez nem a felkeles utani hanyingeres gyomorgorcs. Ez valami mas. Amit csak akkor erzek ha teged latlak. Szoval ott alltal az ajtoban en pedig ugy ugrottam a nyakadba mintha 100 eve nem talalkoztunk volna. Pedig kb 4 oraja lattalalk utoljara. De egy orokkevalosagnak tunt. Beerve elmeselted mi tortent veled az elmult par oraban es egesz nap amit esetleg meg nem emlitettel. Ugyanezt megtettem en is majd elkezdtunk beszelgetni az elet nagy kerdeseirol. Annyira szeretek veled beszelgetni. Annyira eretten fogod fel a dolgokat. Veled meg filozofalni is jo. Imadom hallgatni ahogy beszelsz. Elkepeszto mennyire odavagyok erted. âNezzunk valami filmet.â Mondtad es ebbol rogton tudtam hogy valami olyan filmet kell valasztani ami nem feltetlenul erdekel mert nem tul sokat fogok belole latni. Ez a filmezes valahogy sosem jon ossze. Valahogy mindig az egymas melletti fekvesbol az egymas feletti fekvesbe jutunk. Erdekes lett volna ha ez most nem igy alakul. Egy ideig fekudtunk majd egyre kozelebb volt a fejed a nyakamhoz. Persze nem birtad ki hogy ne kezd el csokolgatni. Tudod hogy ilyenkor en sem birok magammal. Aztan vad csokolozasba ment at az egesz. Ereztem a szet harapott szad verenek az izet. Hat igen. Minden egyes gyengepontom ismered es ezt jol ki is hasznalod. Minden egyes alkalommal a mennyorszagban erzem magam. Legszivesebben sokszor sikitanek deâŠ. Visszafogom magam. Nem akarom hogy barki hallja.