nem tudom mit mondhatnék, olyan rég kerültél már szóba. tudod azt mondják, mindig akkor kapsz vissza valamit ha már elengedted. te is pont így kúsztál vissza az én szombat estémbe. 3 év nem kevés, és hidd el, sokáig tartott az hogy rajtad végre túl legyek. már éppen gyanúsan jó volt minden. de tudod ugyanolyan édes a csókod mint 16 eves korunkban volt. ugyanúgy táncolsz, ugyanúgy simogatsz, ugyanolyan zöld a szemed. tudtam, ez lesz az este vége amint megláttalak, de mégis megleptél. ismerlek, pedig rég nem találkoztunk. idegen vagy, de ismerlek. ismerős a kezed ahogy megfogja az enyémet.
másnap reggel ugyanolyan pózban keltünk ahogy elaludtunk este. este? reggel 6kor igen. de összebújva, egymásba kapaszkodva még álmukban is. pedig én mindenkit meg szoktam rugdosni, úgy tűnik téged nem ijesztett meg. kijózanodva, fájó fejjel néztem ahogy mellettem szuszogsz. hogy mi? nem létezik hogy ez TE vagy.
érdekes, mert sok dolog nem változik. változott azonban valami igen. nem várom már el hogy ezek után felhívj.
















