âą
hazafele sĂ©tĂĄlt az ĂŒres utcĂĄkon este 11kor egy csapat kamasz. futkorasztak, Ă©nekeltek, hangosan nevetve ĂŒnnepeltĂ©k a fiatalsĂĄgukat. kicsit (nagyon) rĂ©szegek voltak, de ki hibaztatna Ćket? nyĂĄr volt Ă©s pĂ©ntek este. egy lĂĄny Ă©s egy fiĂș lemaradt a többiektĆl, pĂĄr lĂ©pĂ©ssel hĂĄtrĂ©bb sĂ©tĂĄltak. a fiĂș ĂĄtkarolta a lĂĄny vĂĄllĂĄt hogy egyĂŒtt dĂŒlöngĂ©ljenek az Ășton. rĂ©gĂłta ismertek egymĂĄst, azonban egy Ă©ve igazĂĄn jĂł barĂĄtkĂ©nt tengettĂ©k mindennapjaikat. persze a törtĂ©netĂŒk közel sem ennyire egyszerƱ, ahĂĄnyszor csak lehetĆsĂ©gĂŒk volt rĂĄ valami extrĂĄt kevertek a legjobb barĂĄt fogalmĂĄba. mindig is többet jelentettek egymĂĄsnak mindenkinĂ©l, de sosem beszĂ©ltek rĂłla. gyakran veszekedtek ugyan, de ezen a bizonyos pĂ©ntek estĂ©n tökĂ©letes volt az összhang közöttĂŒk. a csapat az egyik lĂĄny hazĂĄba igyekezett Ă©ppen, hogy ott nyugodtan ĂĄlomra hajthassĂĄk fejĂŒket, Ă©s hogy ne kelljen senkinek rĂ©szegen haza ĂĄllĂtania. csörrent a kulcs a zĂĄrban, Ă©s hirtelen mindenki bennt ĂĄllt a hĂĄz nappalijĂĄban. a lĂĄny rĂ©gĂłta többet Ă©rzett legjobb barĂĄtja irĂĄnt, azonban ezt sokszor mĂ©g magĂĄnak sem akarta bevallani. azon az estĂ©n viszont olyan közel Ă©rezte magĂĄhoz mint talĂĄn meg soha. megragadta a fiĂș kezĂ©t Ă©s kihĂșzta a kertbe, aki egy percig sem kĂ©rette magĂĄt Ă©s amint leĂŒltek a fƱbe az ölĂ©be hĂșzta a lĂĄnyt. nĂ©ztĂ©k egymĂĄs arcĂĄt, szĂłtlanul. Ćk mindig megĂ©rtettĂ©k egymĂĄst szavak nĂ©lkĂŒl is. most azonban a lĂĄny meglĂĄtott valami mĂĄst legjobb barĂĄtja szemĂ©ben, amit nem mert elhinni. felhĂșzta a szemöldökĂ©t Ă©s mĂ©gjobban belemĂ©lyedt a fiĂș fekete szemeibe. vĂĄgy. a fiĂș szemĂ©ben vĂĄgy fekĂŒdt. a lĂĄny hirtelen annyira megijedt hogy felpattant Ă©s arĂ©bb csĂșszott. semmi sem törtĂ©nhet köztĂŒk, hiszen akĂĄrmennyire is egy senki, de a fiĂșnak barĂĄtnĆje volt. a lĂĄny rengeteg könnyet hullatott mĂĄr el fĂ©ltĂ©kenysĂ©gbĆl, amikor senki nem lĂĄtta. de azon a napon egy percig sem jutott eszĂ©be hogy lĂ©tezik a âmĂĄsik lĂĄnyâ is. az idĆ telt mĂșlt, Ă©s mindenki kezdett egyesĂ©vel kidĆlni aludni. a pincĂ©bĆl hamar elĆkerĂŒltek a matracok, azonban a lanynak nem jutott. a fiĂș hirtelen szĂł nĂ©lkĂŒl maga mellĂ© fektette legjobb barĂĄtnĆjĂ©t, Ă©s Ășgy simult hozzĂĄ mint mĂ©g soha. hajnali 4kor mĂĄr mindenki bĂ©kĂ©sen szuszogott. egyedĂŒl a kanapĂ©n volt Ă©bren mĂ©g kĂ©t ember. a fiĂș a lĂĄny arcĂĄra hajtotta az övĂ©t, ujjait a lĂĄny kĂ©zfejĂ©re fonta, Ă©s a lĂĄbaival összekulcsolta az övĂ©t. szabad kezĂ©vel hol a hasĂĄt, hol a lĂĄbĂĄt, hol a karjĂĄt simogatta, Ă©s a lĂĄny finoman viszonozta mindezt. mĂĄr ĂłrĂĄk Ăłta fekĂŒdtek Ăgy, Ă©beren, de mĂ©gis ĂĄlomba merĂŒlve. a lĂĄny tudta, hogyha most a fiĂș megteszi a következĆ lĂ©pĂ©st, kĂ©ptelen lesz ellenĂĄllni. hirtelen, mintha csak olvasni tudott volna barĂĄtnĆje legtitkosabb gondolataiban, a fiĂș keze Ăłvatosan megindult lefelĂ©. felgyƱrte a lĂĄny pĂłlĂłjĂĄt Ă©s alhasĂĄt kezdte cirĂłgatni. a lĂĄny szinte beleremegett az Ă©rintĂ©sbe, Ă©s kĂ©ptelen volt tovĂĄbb nyugodtan lĂ©legezni. a fiĂș ezen felbĂĄtorodva folytatta keze vĂĄndorĂștjĂĄt a lĂĄny sortjĂĄba. az ujjai parĂĄzskĂ©nt Ă©gettĂ©k a lĂĄny bĆrĂ©t. hirtelen mĂĄr semmi nem szĂĄmĂtott. a vilĂĄg megĂĄllt körĂŒlöttĂŒk, egy pillanatra csak az övĂ©k volt minden.
egyszercsak azonban valami kattant. az ĂŒtĆ megĂĄllt a lĂĄnyban. megragadta a fiĂș kezĂ©t Ă©s szembe fordult vele. riadtan nĂ©zett legjobb barĂĄtja szemĂ©be: tudod, hogy ezt nem szabad ugye? a homlokuk összeĂ©rt Ă©s egy halk sĂłhaj hagyta el a lĂĄny szĂĄjĂĄt. a baj mĂĄr megtörtĂ©nt. az ördög csĂĄbĂtĂĄsa. a lĂĄny felkelt a kanapĂ©rĂłl, Ă©s az emeletre futott. egyszer sem mert vissza nĂ©zni. meg kell Ăłvni a hĂ©tköznapokat, Ăgy ami törtĂ©nt, az örökre az Ć titkuk marad.
hĂĄt ennyit a fiĂș-lĂĄny barĂĄtsĂĄgrĂłl.













