Kayna

"A hajnalodó est fényeire fókuszálva álmosság gyötörte meg a szememet, de én nyitva tartottam, mint az éjjelnappali."

[kaynashepherd-blog]

Egyedül

Az idő csak telik és még mindig

Senki sem írt nekem.

Személyem számukra csak egy töltelék,

Ami kitölti az űrt két pillanat közt.

Úgy lennék én is pillanat.

[kaynashepherd-blog]

Elevenem

Esélyem lett volna,

De elve fordultam előled,

Igaz eleve nem mertem,

Most mégis magam nyúzom meg elevenen.

[kaynashepherd-blog]

Ismerlek

Minden mocskos titkodat tudom.

Az vagyok, aki legjobban ismer.

Azt kérded ki vagyok?

Én vagyok a gyengédség, és az erőszak, a nyugalom és az izgatottság, a remény és a lemondás.

Azt kérded ki vagyok?

Engem látsz minden nap, de akadnak, akik nem akadnak horogra, akik tiszták, mint egy frissen mosott zokni, de amint fordul a kulcs a zárban, megragadják az alkalmat, és nem engedik el amíg nem találkoznak velem.

Azt kérded ki vagyok?

Én teszlek boldoggá, és szomorítalak el. Miattam üvöltöttél, miattam, hezitáltál, miattam szeret és gyűlöl a csajod.

Azt kérded ki vagyok?

Rajtam nőttél fel, mellettem nőttél meg, én tettelek férfivá. Emlékszem, mikor gyorsan szedelőzködtél össze, amint zörejt hallottál a ház másik sarkából. Féltél tőle, hogy megtudják. Féltél, hogy lebukunk. Féltél, hogy észreveszik.

Azt kérded ki vagyok?

Előttem fulladtál ki, izzadtál le, hevültél fel üzemi hőfokra. Néha szinte kigyulladtál mellettem, de tűrtem, hisz én tanítottalak meg tüzet csiholni.

Még kérded ki vagyok?

A napod fénypontja, az éned sötétje, a léted szüksége, az időd fölöse.

Ennek nem tréfa a fele se.

A gépeden a pornó, az vagyok.

[kaynashepherd-blog]

Komor kamaszkorom

Szemcsukva szájtátva,

Kizárva a bioszférát,

Haját betekerem,

Majd azt is jól elszívom.

Itt egy üveg lafi

A szalmára száműzve, mert

Én tüskés rózsaszállal is

Megnyitottam magamnak.

De az ámormámor hamis,

Mint a tiramisu torta,

Édes egy ideig,

De majd hiányozni fog.

Úgyis leszáll rólam,

Mint hajamról a korpa,

Idő kell neki majd,

Lehet nem is kell lemosni.

[kaynashepherd-blog]

Félig üres, vagy félig teli?

Ez az utolsó csepp a pohárban, és mégse telik meg teljesen. Kár a gőzért, az úgyis légnemű, és elpárolog. Ezért nem telik meg soha a pohár. Mindig gőzölög. Mert fűti valami, és ez a valami a szerelem, nem a lopott fa, az elfogyott, de a szerelem az nem.

Kár a gőzért, minek felcsattanni? Végén megijed, és komolyan veszi, amit mondok. Ott fog csattanásom visszhangzani fülkagylóiban, a tenger hangja helyett.

Végülis csak egy csepp a tengerben, minden kis hibáért nem kell nagy balhét csapni.

Kár a gőzért, hiszen ő is elnéz nekem gáz dolgokat. Például a múltkor mondtam, hogy "Éva, húzz a picsába", pedig nem is úgy hívják. Vagyis ezek szerint nem. De ő tűrte, és én törtem, tördeltem a kezem utána.

Kár a gőzért, hisz úgysem fog köztük történni semmi. Csak egy kisebb interjú. Egy munkaebéd. Egy baráti találkozó lesz. Semmi egyéb.

Kár a gőzért, hiszen eleget keresve kiderülne a keserve, de én már annyit kerestem, és nem találtam sehol.

Majd a karma eldönti mit akar ma, én addig párologtatom a vizet a pohárból, ami már inkább félig üres.

[kaynashepherd-blog]

Kínkeservers

Jobb ha az enyém, de mégsem kell,

Jobb ha nem henyél, s az élettel,

Csak úgy sodródik, csak úgy szárnyal,

Csak úgy andalognék a lánnyal...

Ha lehet.

Jobb ha ő jobban, de mégsem túl,

Jobb mikor együtt pendül a húr,

Csak akkor bírom ha mellettem,

Csak akkor dobban a mellemben...

A szívem.

Oh de nekem csak karolni kell,

Felmelegít, mint egy kalorifer,

Jó érzés általa szeretve,

Lenni, de lassan e kelepce...

Bezárja ajtaját...