még mindig veszprém. a pink martini koncertre mentem eredetileg, de maradtam még pár napot kószálni a városban .sose jártam még ott ennek előtte, teljes meglepetésként ért, hogy minden utcácska kesze-kusza, váratlan 45 fokos lejtő emelkedőkkel, végeláthatatlan lépcsőkkel fűszerezve. utcanévtábla csak elvétve, egy kereszteződés ritkán áll csak 4 utcából, minden máshol folytatódik mint ahol kéne, elképesztő. a legforróbb napokat kifogva 7-8 kilométert tekeregve eltévedve több tucat odavalósit ismertem meg közelebbről, akik voltak olyan jóságosak hogy iránybaraktak, felkaroltak elkísértek, 5 perc alatt hazavezettek olyan rejtett utakon, átjárókon, amiket aztán soha többet nem találtam meg :D :( az összes estém azzal telt, hogy próbáltam feltérképezni az aznapi felfedezéseimet, berajzoltam mindent az égvilágon, aztán másnap pontosítanom kellett persze. nehezítette a dolgot, hogy a térképeim nagy részét csak odafele tudtam használni, visszafele ugyanis nem voltak utcatáblák, találomra lőttem be az égtájat, de ami utca keletre indult, az első kis alattomos saroknál vett egy olyan kanyarulatot, amit kurvára nem várt volna az ember, a végén a szélrózsa minden irányában átkozódtam és nagyon bölcsen olyanok után kutattam, akik nem szintén tévelygő turisták, hanem erős, magabiztos helybeliek, akik ugyan nem ismerték az utcák nevét úgy általában, de simán odataláltak rekordidő alatt bárhova. jelen esetben a szállásom és a közvetlen 10 négyzetméteres környéke volt a cél. jelentem minden veszprémi bennszülött bravúrosan teljesített <3
