Boldogság te kurva

Ez az egész már rég többről szól.. (saját írások)

[kimondatlangondolataim]

Ha egyszer megszokom, hogy fontos vagyok számodra, akkor észreveszem azt is, ha egy hangyányival kevesebbet érek neked. És ez nagyon fáj.

[kimondatlangondolataim]

Ha hagysz elaludni egy lányt sírva , akit elvileg szeretsz, akkor mondd tényleg szereted?

[kimondatlangondolataim]

Ha egyszer megszokom, hogy fontos vagyok számodra, akkor észreveszem azt is, ha egy hangyányival kevesebbet érek neked. És ez nagyon fáj.

[kimondatlangondolataim]

Fázok Már az órámat is másfél percenként nézem, Mint valami megszállott. Na igen, a te megszállottad. Pedig tényleg nem akarok annak tűnni, A legkevésbé sem, Csak várlak. Vagyis inkább a telefont várom, Amibe a te hangod dallama zeng, Egész este, És csak nekem. El se hiszed mennyire boldoggá teszel, De most még nem. Most még várnom kell, Hogy az összes teendődet befejezd, És gondolj rám. Meg hiányozzon, hogy 1napja nem vitáztál úgy, Ahogy csak velem tudsz. Mert tudom, hogy élvezed. “Mert téged úgysem tudlak meggyőzni” mondatod után,még elmondasz vagy 20 érvet, Hogy bebizonyítsd, te jól gondolod. És a végén hidd el, én mindig elhiszem, Mégha az utolsó mondatom az is,hogy “Úgysem egyezünk ezen meg” Aztán elnevetjük magunkat. Majd odavágsz egy “neked érzéseid sincsenek”-et Amit nyilván magamban folyton cáfolok, “Ohh ha tudnád mennyi van” -gondolom. És mennyi szól neked, mennyi csak a tied, De inkább csak rámondom,hogy: “Nincs igazad” De nem is akarom, hogy tudd azt, Mennyi az a kimondatlan gondolat, Amit magammal hordok mindennap. És hogy az álommanótól, (Ha persze egyátalán létezik ilyen) Folyton téged kérlek, Mert álmodni veled olyan jó, és azt még szabad, De az életben ez, azért jóval bonyolultabb. Pedig higgy nekem, Én tudnálak legjobban szeretni- Már ha ki tudnánk a legjobb barát zónából kerülni. De ez olyan rizikós, hogy inkább nem is vállalom, Megőrzöm itt magamban édes bánatom. De persze ne félj; Addig is maradsz te a legjobb barátom De kiverni téged a fejemből? Ugyan Lehetetlent én meg se próbalok.

[kimondatlangondolataim]

Azt hiszed,

a csend dübörög majd elhalkul? És az ágy nélküled kitagad de majd átalszom? Hogy te voltál minden, amit valaha is akartam? De hogy mondjam el nélküled, hogy melletted más voltam?

[kimondatlangondolataim]

“In medias res”

Már akkor láttam, hogy nem kellett volna,

Mert szemedből eltűnt az a pajkosság,

Amit én úgy szeretek.

De már késő, kimondta.

Kimondta, amit nem kellett volna hallanod.

A féltett titkot,

Melyet a szívem leghátsó zugába rejtettem el,

Csakhogy megvédjem,

Előled és mindenki mástól.

Mert ez nem olyan egyszerű,

Mint megérteni, hogyha nem vagy velem akkor hiányzol

Vagy mint, hogy a hangod gyógyszerként hat rám

Rossz napokon.

Ez más,

Ez jóval bonyolultabb.

Mint egy matematikai egyenlet, tele sok ember számára ismeretlen jelekkel,

Amiket ismerni kell a helyes végeredmény megkapása érdekében.

És ahogy itt is,

Engem is ismerni kell.

Hogy a szívem egy zárt intervallum,

Amelybe valami módon belekerültél,

És nem tudlak kizárni,

Nem tudlak kivonni magamból.

De te úgyse értenéd ezt a végtelen össze-visszaságot,

Nem is kérném tőled.

Ezért inkább rejtegetem,  bújtatom,

És reménykedek abban, hogy a szemem nem árulja el, hogy

Mennyire szeretlek.

[kimondatlangondolataim]

Mi lenne?

Mi lenne, ha most mindent tehetnél,

Ha ott lehetnél, ahol mindig is szerettél,

Ha nem kéne tagadnod azt, amit valójában érzel,

Ha teljesen öszinte lehetnél életedben egyszer.

[kimondatlangondolataim]

“In medias res”

Már akkor láttam, hogy nem kellett volna,

Mert szemedből eltűnt az a pajkosság,

Amit én úgy szeretek.

De már késő, kimondta.

Kimondta, amit nem kellett volna hallanod.

A féltett titkot,

Melyet a szívem leghátsó zugába rejtettem el,

Csakhogy megvédjem,

Előled és mindenki mástól.

Mert ez nem olyan egyszerű,

Mint megérteni, hogyha nem vagy velem akkor hiányzol

Vagy mint, hogy a hangod gyógyszerként hat rám

Rossz napokon.

Ez más,

Ez jóval bonyolultabb.

Mint egy matematikai egyenlet, tele sok ember számára ismeretlen jelekkel,

Amiket ismerni kell a helyes végeredmény megkapása érdekében.

És ahogy itt is,

Engem is ismerni kell.

Hogy a szívem egy zárt intervallum,

Amelybe valami módon belekerültél,

És nem tudlak kizárni,

Nem tudlak kivonni magamból.

De te úgyse értenéd ezt a végtelen össze-visszaságot,

Nem is kérném tőled.

Ezért inkább rejtegetem,  bújtatom,

És reménykedek abban, hogy a szemem nem árulja el, hogy

Mennyire szeretlek.

[kimondatlangondolataim]

Nem akarom

Nem akarom mással látni,

Mással látni, mással hálni,

Mással enni, mással inni,

Mással nevetni, másban hinni.

Nem akarom, hogy mást szeressen,

Mást szeressen, és elveszítsem,

Elhagyjon és eltemessen,

Földet szórjon, ne szeressen.

[kimondatlangondolataim]

Én próbálnám megállítani az érzéseim irántad,de kudarcba fulladok, mert az agyam úgyse engedi.

[kimondatlangondolataim]

Szellőről

Beleszerettem egy szellőbe,

Lágy volt és kedves.

Óvatos léptekkel közeledett felém,

Mìg végül arcomon landolt.

Mesés varázslat szállt belém,

Gyenge fuvallata mosolyt csalt arcomra,

És felszárította a könnyeimet.

Gyönyörű volt a kezdet

Együtt jártunk kézen fogva,

A város utcáin, a parton, a mezőn,

akárhova mentem ő elkísért.

Aztán egy idő után megváltozott.

Egyre inkább szél volt , mint sem szellő

És lágysága már aligha esett jól

Mint azelőtt.

De nem foglalkoztam vele,

Ha kifútta magát és leszállt az éj újból lecsendesedett.

És én vártam az éjeket,

Talán úgy, mint még soha azelőtt.

Együtt táncoltunk a csillagok alatt,

Közbe szenvedélyesen fülembe súgott,

Szép meséket ,álmokat

És újból szeretni kezdtem.

De aztán valami felbosszantotta,

És viharrá vált.

Tépte a fákat, a házakról a cserepet

S akárhova tévedt,

Csak felfordulást hagyott maga után.

Már nem volt lágy és az éjszaka se tudta lecsendesíteni,

Tombolt és tombolt

Féltem tőle, és már úgy éreztem,

Megállítani nem is tudom.

Nem tudtam mit kezdjek vele,

Hiába probálkoztam, a vihar nem akart továbbállni.

Kitépte a szívemet,

Tövestől. Gyökerestől.

Más vidékre fújta, elvitte magával.

Az a vidék olyan távolinak tűnik,

Még most is.

Sose érek már el oda,mert a lábaim nem visznek előre.

A szellőnek emléke ugyan még néha átsuhan az agyamon,

De a végzetes üvöltő vihart nem bírom kiverni a fejemből.

[kimondatlangondolataim]

Többször kell látnom, mert nem bírom máshogy.

[kimondatlangondolataim]

Érezted már annyira összezavarodva magad, hogy másra sem tudsz gondolni, csak arra aki okozta ezt a zavart?

[kimondatlangondolataim]

[kimondatlangondolataim]

Akinek adsz rá esélyt, meg fog bántani.

[kimondatlangondolataim]

Kósza gondolat

Találtam egy párt.

Azt hiszem,

magányosabb vagyok, mint valaha.

Van, de még sincs ,

Van, de nincs itt.

Egy lejtőn haladunk lefelé..

Suhog mellettünk a világ,

Én megállnék,

te nem..

Vagy szaladnék..

de el nem engedsz.

Hihetetlen fordulat..

Levágnák a torkomat,

Mert én más vagyok, mint ők,

Így, hogy nőhetnék föl?

Nem lehet...

Taszít a Föld és

Vonzz a Lent,

Erős szellő fellebbent,

Kapaszkodnék, de nem tudok,

Szemedbe nézve, csak dadogok...

Szakadék szélén,

Az ember magára számít.

Vagy félsz,

vagy már féltél;

Hogy élj hát?

ha eddig nem éltél.

Mint madárka, ki égbe száll,

De foglyul ejti egy rabmadár,

Minden éjjel síratja még,

Börtönbe zárt életét.

[kimondatlangondolataim]

Kicsit csend

Most képzelem ahogy velem alszol el

És kezed

Testem ketrecében talált zárt helyet.

Kicsit csend

Most hallom a hangod, hogy öleli a lelkem

És hagyom

Hogy érzéseim átmelegítsenek engem

Kicsit állj

Úgy felek hogy elveszek a múltban

És nem hagyom

Hogy szeress meg ennél is jobban.

De te ne hagyd

Fáradt szívem elsüllyedni a melybe

Végtelenség már

Elfelejteni a réget

Úgyhogy Ne bánts

Hisz én se akarom hogy fájjon

Őrizz szívedben

Meg akkor is ha fájó

Szemem kinyílt

Már nem bizalom élteti

Hisz megtanulta

Senki nincs örökre itt.