"Azzal nyírjuk ki egymást, amit nem látunk magunkból sem"
A legtöbb kapcsolatot nem a nagy árulások vagy drámai konfliktusok mérgezik meg, hanem azok az apró, ismétlődő dolgok, amelyekre nincs rálátásunk. A hangsúlyunk. A lekezelő félmondataink. Az, hogy félbeszakítunk. Hogy védekezünk, amikor a másik csak jelezni próbál valamit. Hogy ugyanazt a mintát játsszuk újra és újra, teljesen automatikusan.
A legnehezebb ebben, hogy sokszor tényleg nem értjük, miről beszél a másik. Nem rosszindulatból. Egyszerűen vakfoltjaink vannak a saját működésünkre. Belülről természetesnek, logikusnak, sőt jogosnak érezzük azt, ami kívülről bántó, fárasztó vagy taszító lehet.
És közben a másik sem feltétlenül a hibát unja meg, hanem azt az érzést, hogy nincs meghallva. Hogy hiába mondja el századszor is, ugyanoda jutnak vissza.
Ilyenkor a „beszéljük meg” sokszor már nem valódi megértésről szól, hanem arról, hogy ki tudja sikeresebben lenyomni a saját igazát a másik torkán. Vagy egyiknek sem sikerül, csak közben telnek a napok, menni kell dolgozni, élni kell tovább, és minden marad ugyanaz.
Talán azért, mert legtöbbször nem két ember harcol egymással, hanem két ember küzd a saját láthatatlan működésével.
És van ennek egy még nehezebb része is.
Nem az volt számomra a legfájdalmasabb, amikor valaki szóvá tett egy rossz tulajdonságomat. Az sérti az önérzetet, persze. De ha fontos a másik, az ember sok mindenben képes változni. A legrosszabb az volt, amikor sehogy sem tudtam jó lenni. Amikor bármit csináltam, rossz volt. Amikor lassan rájössz, hogy a probléma gyökere nem benned van, hanem abban, hogy a másik nincs rendben saját magával sem.
Csak ezt nagyon nehéz felismerni. Mert kívülről senki sem látja pontosan, mi történik két ember között. Sokszor még ők maguk sem. Mindenki a saját verzióját látja a valóságnak.
Az, hogy ismerem a saját működésemet, nem jelenti azt, hogy ismerem azt, hogy a működésem hogyan hat másokra.
Hazudhatsz magadnak is akár, de a nonverbális kommunikációd el fog árulni. Az ellentmondó kommunikáció zavart fog kelteni.
És ha zavart keltesz, a másik tudni fogja, hogy sok minden lehet, de szeretet meg tisztelet az nincs benned.
Azt hiszem, erre mondjuk azt, hogy olyan kapcsolatra vágyunk ami "olyan simán működik". Amire a szkeptikusok egyből felhördülnek, hogy az nem úgy van, a kapcsolatért melózni kell, dolgozni érte minden nap -- és ez igaz is. De amire én gondolok az az, hogy nincs benned zavar. Mert van szeretet meg tisztelet.
Amikor szeretsz valakit, akkor érdekel, hogy hogy érzi magát veled. Nem az igazad lesz a fontos, hanem a kapcsolat. Hogy megmaradjon. Akkor meghallgatod, és küzdesz azzal, hogy megértsd mit lát ő, amit te nem látsz magadból.
prguitarman
annaxmalina
germansingergirl
kianamaiart
titsay
baratheonpilled
2087
