Szkinhedként indult, katona volt a balkáni háborúk több színterén, ma az iszlám békés követője és már nem foglalkozik napi politikával. A Kritiq.eu Dér Zsoltot faggatta...
- Olvastam egy interjúban, hogy gyerekkorodban űrhajós szerettél volna lenni..., aztán mégis katonai pályára kerültél. Hogy jött ez össze?
- Tanulmányi eredmények, testi adottságok összessége vezetett ahhoz, hogy a honvédség felé fordultam.
- Ha jól tudom te is a szkinhedek népes táborát erősítetted Magyarországon. Hogy kerültél kapcsolatba a szkinhedekkel, mi vitt rá, hogy szkinhed legyél, és milyen élményeid kötődnek ehhez a korszakhoz?
- 1984-ben egy nagyon jó barátom lett szkinhed és nem tagadom, hogy először a külsőségek tetszettek meg. Fényes bakancs, világosra koptatott farmer, bomber- vagy farmerdzseki, kopasz fej. Aztán a többit hozta az idő.
- Nagyon fontos szerepet tölt be életedben Nagypapád, aki Délvidéken csendőrként szolgált. Mi kaptál tőle, hogy érzed, mi az, ami benned van őbelőle?
- Rendőrként szolgált az ideiglenes megszállás alól visszatért területen és megmentette egy szerb pópa életét is, melyért egy mai napig őrzött festményt kapott ajándékba. Egyébként nagyon rossz véleménye volt a szerb ellenállókról a kegyetlenkedéseik miatt. Hogy mit kaptam tőle? A nyíltságot és a becsületességet. Világéletében azt mondta, hogy így nyugodtan fogok aludni. Mellette a föld és a jószág szeretetét és azt, hogy mindig mindent, megtisztítva a helyére kell pakolni, ha befejeztem a használatát.
- A magyarok számára majdhogynem egyértelmű volt, hogy a jugoszláviai háborúban a horvátok mellett álljanak ki. Hogy zajlott ez nálad? Mit láttál, tapasztaltál, hogy a horvát oldalon szálltál harcba?
- Részben nagyapám szavai,
valamint az akkoriban Magyarországon megjelenő újságokban olvasottak hatása. Akkoriban volt címlap Dragan kapitány és az ideiglenesen megszállt baranyai háromszögben végrehajtott csetnik mészárlások. Valahogy mindig a gyengébb oldal pártját fogom, mert általában ott az igazság.
Posavina, Bosznia, 1992 - Akkor már ismert volt előtted a bosnyákok ellen elkövetett népirtás, valamint az a tény is, hogy a horvátok időnként pont azt tették a bosnyákokkal, amit korábban velük szemben a szerbek?
- Ez egy bonyolult háború volt,
melyben a vallás és még sok minden más is szerepet játszott. Mindenki csinált piszkos dolgokat, de azok, akik ítélnek felettük soha nem járták meg a poklot, csupán kollégáik, párttársaik küldték oda az embereket meghalni. Amikor elmész egy bevetésre és a csapat fel nem jön vissza, vagy akitől egy perce elbúcsúztál a következő pillanatban húscafat, szakadt rongyokban akkor valahol, valakin ki kell töltened a dühödet. nehéz embernek maradnia annak is kinek családját, egzisztenciáját emészti fel a háború. Ezek szülnek túlkapásokat, viszont a szervezettszerű mészárlásokra nincs mentség.
- Mikor keveredtél haza a háborúból? Milyen érzés volt beilleszkedni a „békébe”?
- 1993-ban. A mai napig nem illeszkedtem vissza, és keresem a helyem. A háború bizonyos esetekben sokkal egyszerűbb, mint a béke. Ott tudod ki az ellenség és ki a barát. Itthon leginkább azok szúrnak hátba, akiket barátnak tartasz.
- Mikor és hogyan találkoztál az Iszlámmal? Mi vezetett oda, hogy végül az iszlám vallás követője lettél?
- Tizenéves koromba a szüleim elvittek egy Jugoszlávia-Bulgária-Törökország-Görögország körútra. Isztambulba elvittek a „kék” mecsetbe, ahol hanyatt feküdtem a szőnyegen és azt éreztem, hogy otthon vagyok. Utána a háború sokat lendített ezen. rengeteg halál volt mindkét oldalon az alkohol miatt. Részegen mentek ki a frontra őrségbe és a hozzánk hasonló csoportoknak szinte felkínálták magukat a helyiek, alkohol hatására baráti tűz, bevetésen való részvéte, mind olyan halálesetek voltak, melyeket könnyedén el lehetett volna kerülni. A 104-es brigád HOS egységében volt egy török és egy kurd muszlim önkéntes, ők egy idő után felajánlották, hogy lakjunk náluk, a szabályok betartásával. Tisztaság, csend, rend, fegyelem.
- Hogyan látod az iszlámot ma? Milyen az iszlám világ belülről és magyarként nézve?
- Az iszlám ma pont olyan, mint a Próféta halála utáni időszakban. A nagy törés után állandósult és nem változik. Bár egy jogtudós most lehet, hogy a fejéhez kapkod, de nem hiszem, hogy nagyot tévedek. Magyar vagyok, és nem akarok arab lenni. Sokan összekeverik a vallást és a rasszot, arababbnak akarnak kinézni az arabnál. A politikai nézeteimet sem befolyásolja, mert az egyik az Istenhez vezető út, a másik egy közéleti szerepvállalás. Ha egyszer harcba hívnak a bevándorlók ellen, akinek a többsége hivatalosan muszlim (az, hogy milyen az megint egy másik kérdés), akkor harcolni fogok ellenük, mert ez az én hazám és nem akarom, hogy elhozzák magukkal azt ami elől „menekülnek”. Az iszlám ellen viszont, fegyverrel nem lehet harcolni, hisz a kereszténység ellen sem lehetett. Gyerekeket kell nemzeni, visszatérni a keresztényi értékek gyakorlásához és megéléséhez és megtölteni a templomokat hívőkkel. A vallás nyugaton magánügy, míg keleten az otthon végzett imáknál is átmennek a szomszédok egymáshoz, ha tehetik, mert a csoportos ima erősebb (közösségformálóbb), mint az egyénileg végrehajtott. És ne feledjük, mindig az erősebb kutya vacsorázik!
- Szerinted miként lehetne megoldani a migrációs kérdést, és szerinted súlyosbodni fog ez a jelenség, vagy túl vagyunk már a csúcsponton?
- Közel sem!
A Közel-Kelet elsivatagosodik Afrika pedig túlnépesedik és a termőföld is kevés annyi embernek. Az ENSZ – a University of Washingtonnal közösen végzett – legfrissebb előrejelzése szerint 2100-ra a föld lakosság eléri majd a 13 milliárdot, amiből csak Afrikában élnek majd a jelenlegi 1 milliárd helyett, 4 milliárdan. Ezek többsége el fog indulni Európa felé.
- Miért kerül ki annyi terrorista az iszlám vallás követői közül, holott, ha jól tudom az iszlám tanítása szerint, ha egy embert megölsz, az egész emberiséget ölöd meg. Mi a magyarázata annak, hogy ennek ellenére mégis tomboló iszlám terrorizmusról beszélhetünk? Egyáltalán: iszlám terrorizmus ez, vagy valami más?
- Egyrészről a média szemérmesen hallgat, hogy a Közel-Kelet és Afrika természeti kincseit milyen gátlástalanul rabolja szét a fejlődő Nyugat, a saját népét gyilkoló és kiszipolyozó rezsimeket támogatva. Ahol ez nem így volt Irak, Szíria, Líbia ott megöntötték a rendszert, és olyan válsággócokat teremtettek, melyek kitermelték a menekülteket és az olyannyira csalódott embereket, akik sorsuk rosszabbra fordulásáért, szeretteik elvesztéséért a Nyugatot (egyébként sok esetben jogosan), tették felelőssé és ezt okos, de aljas vezetők kihasználván, saját beteges céljaik szolgálatába állították.
Allah azt mondja: „És ne öljétek meg magatokat (egymást)! Allah bizony Irgalmas hozzátok.” (Korán 4:29). Tehát Allah irgalmas, az öngyilkos pedig reményvesztett, melyről Allah azt mondja: „Csak a hitetlen nép veszíti el a reményét Allah irgalmában.” (Korán 12:87). Ha mégis épelméjű ember tudatosan másokat, vagy saját magát öli meg, így folytatódik az előző Korán-idézet: „Aki túlkapásból és igazságtalanságból teszi ezt, azt a Pokol tüzében fogjuk égetni. És ez könnyű Allahnak.” (Korán 4:29). Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Aki valamivel megöli magát, azzal kínoztatik az Ítélet Napján.” (Ahmed, al-Buhári, Muszlim).
Egyébként egyre több olyan vélekedés lát napvilágot, hogy az IS-t és a bevándorlást is az USA pénzeli és szervezi. Aki olvasta Brzezinski; A nagy sakktábla című könyvét, sok, a napjainkba folyó eseményre kaphat válasz belőle.
- A nemzeti radikális politikai térfél ismert és ikonikus alakja vagy. Ugyanakkor ez a térfél nem arról híres, hogy tolerálja az idealizált keresztényi magyarságtól eltérő képet. Találkoztál-e meg nem értettséggel ebben a közegben amiatt, hogy az Iszlám követője vagy?
- Igen, de csak addig, ameddig személyesen nem találkoztam az illető személyekkel. Ők elmondták a problémáikat és pedig igyekeztem a legjobb tudásom szerint választ adni azokra. A legtöbb esetben a félretájékoztatás okozta a zavart. Tiszteltem bennük, hogy nem a hátam mögött sutyorogtak, hanem megírták és meg tudtuk beszélni.
- Volt-e benned némi konfliktus, amikor iszlám hitre tértél át? Úgy értem, ez hogyan zajlott a te lelki életedben. Voltak-e ellentmondások benned, hogy helyesen cselekszel, és, ha igen, ezeket hogy oldottad fel?
- Igen volt.
Mivel római katolikusnak kereszteltek, így az elején úgy gondoltam, hogy elárulom Istent. Tőlem bölcsebb emberektől kértem segítséget és így a későbbiekben arra a következtetésre jutottam, hogy mivel egy az Isten, csupán egy másik ösvényre tértem át, mellyel jobban tudom szolgálni az Ő tanításait. Azóta nagyon sok kérdéshez a Próféta tanításai alapján állok: „Milyen csodálatos a hívő ügye! Bizony minden ügye jó, és ez csak a hívővel történhet meg. Ha valami öröm éri, hálás érte, s ez jobb neki. És ha valami csapás éri, türelemmel viseli azt, és ez jobb neki.” (al-Bukhári).
- Történelmünk jelentős részét – tulajdonképp századokat – az iszlám (főleg a török) hódítás elleni küzdelem tölt ki, mégis (ez fura szó, mintha valaminek ellenére jött volna így létre, alakult volna így), magyarként és az iszlám követőjeként a társadalom megbecsült tagja vagy. Hogyan látod történelmünk ezen aspektusát?
- Két rossz között őrlődött a nemzet. A Nyugat hagyta, hogy kivérezzünk a török pedig bár próbált testvérként kezelni minket, mi a hálátlan nyugatot választottuk. Nekik nem volt más lehetőségük, mint leigázni minket, nekünk pedig csupán az esélytelenek harca jutott. Az, hogy még mindig van Magyarország és magyar nép, az őseink állhatatos harcának és hitének volt köszönhető. Viszont az nem igaz, amit sokan tévesen állítanak, hogy vallási háború volt. Az iszlám nem terjeszthető erőszak által. És bár sok mecset épült a hódoltság területein, soha sehol nem folyt erőszakos térítés. A háború gazdasági okokból folyt.
- Hogyan látod ma az egykori jugoszláv tagállamok sorsát? Nemrég olvastam egy tanulmányt, amiben újabb balkáni konfliktusokat jósoltak, egyébként pont Boszniára vonatkoztatva, ahol még mindig két részre osztott államról beszélünk. Szerinted a 90-es évek közepére, végére beálló béke csak átmeneti, és várható a konfliktusok újbóli fellángolása, vagy ez így marad, ahogy van? Összességében, hogy látod, ki fogja uralni a Balkánt, mi lesz Koszovó sorsa, és hogyan alakul Horvátország és Szerbia viszonya, abban a tekintetben, hogy egyikőjük már EU-tag, másikuk pedig épp oda igyekszik.
- A Balkán mindig Európa puskaporos hordója volt. A daytoni béke létrehozott egy működésképtelen államalakulatot, a Bosznia Hercegovinai Föderációt. Itt gyakorlatilag erőszakkal egy államba zsúfolták össze az egykoron szembeálló feleket egy önállóan működésképtelen gazdasági mechanizmussal és államszerkezettel. Óriási, főleg a fiatalok körében a munkanélküliség, az mesterségesen elfojtott nemzetiségi és vallási indulatok, pedig mint a gejzírek mélyén fortyogó láva csak a kitörésre várnak.
Nem könnyíti a helyzetet az iszlám fundamentalizmus megerősödése sem, amelyet Szaúd-Arábia és Katar támogat leginkább a fiatalok wahabita medreszékben történő oktatásával, valamint az igen jelentős ingatlanfelvásárlásokkal. Törökország szintén jelentős gazdasági és kulturális befolyással rendelkezik a térségben (nem titkolt célja az Oszmán birodalom kulturális úton történő restaurációja), de ez inkább ajándék a helyi muzulmánoknak, mintsem feszültség forrása.
- Srebrenica nemrég szerb polgármestert választott magának. Megérintett ez téged, mi a véleményed erről?
- Nem. Ez a demokrácia „szépsége”. Jómagam is lőttem már Horvátországban olyan egykori szerb rendőrrel lőtéren, aki egykoron ellenségem volt. Ráadásul olyan veterán szervezte, aki annak idején a rendőr társait pusztította a vinkovci térségben. Ez a demokrácia „szépsége”.
- Eduardo Rózsa-Flores: szintén Szentlászló védelmében harcolt, bajtársak voltatok. Később ő is az iszlám követője lett. Milyen volt a viszonyotok?
- Hektikus volt a kapcsolatunk. 2001-ben megszakadt és az utolsó üzenetet a bolíviai útja előtt kaptam tőle, hogy tartsak vele. Nem is válaszoltam. Érdemeit a mai napig elismerem és tisztelem. Megmentette az életemet, így hálás is vagyok neki, de más-más út volt kijelölve részünkre.
- Olvasom a világhálón azokat a beszámolókat, amelyek Szentlászlóról való megemlékezésekről szólnak, a HVIM szervezésében. Mintha Eduardo megemlítése kimaradna ezekből. Van ennek valami mélyebb oka?
- Nem szoktam kifelejteni!
Most volt a Szentlászlói megemlékezés ahol a következő szavakkal emlékeztem meg róla: „Egységem létrehozója Eduardo Flores, már érkezésem másnapján megmentette életemet és a későbbi harcok során, háromszor sebesült, majd életét rejtélyes és tragikus körülmények között a bolíviai kormányerők golyója oltotta ki! Isten fogadja magához lelkét!”
A 2014-es megemlékezésen pedig:
Mikor ide indultam Eszékről, mondták egy ezer éves faluba megyek, ahol egy spanyol fog várni, aki jól beszél magyarul. Ez a spanyol Eduardo volt. Ő már nem lehet közöttünk, de neve és az általa itt alapított Első Nemzetközi Egység örökre beírta magát a horvát történelembe. Már a megérkezésem másnapján lekötelezett egy életre, hisz megmentette az életemet. Minden ellenkezésem dacára kirugdosott az ágyból és pár perccel a távozásunkat követően aknatalálat érte a hálószobát, amiben aludtunk. Ki korán kel életet lel! Nem sokkal később az udvaron parkoló mentőt is szétlőtték. Mint mindent, ami a faluban volt. Tevékenységünk során az iskolánál húzódó front vonalat védtük, aknát telepítettünk, felderítettünk és imádkoztunk Istenhez. Meghallgattatott. A falut többszörös túlerő támadta és bármerre mentem parasztok vettek körül, mert katonánk nem volt egy sem. Parasztok tartóztatták fel halálmegvető bátorsággal a csetnik halálhengert. Soha bátrabb emberekkel, soha jobb közösséggel nem találkoztam. Az ENE is meghozta maga áldozatait. Több sebesültet és halottat vesztettünk a harcok során. Később Alex Posavinában, Chico Bolíviában vesztette életét. Rájuk is emlékezünk, a mai napon.
- A Jobbik alelnökének voltál az asszisztense. Adódik a kérdés: muzulmánként pont a Jobbik?
- Egy az Isten. Ugyanahhoz az Istenhez imádkozom én is, mint keresztény barátaim. Erre mindig egy buddhista hasonlatot szoktam használni, ahol Isten a hegy csúcsa a hozzá vezető ösvények pedig a tradicionális vallások. A szekták pedig azok ahol elindulsz, bemész az erdőbe és talán soha nem találsz ki. Sajnos vannak, akiknek a kereszténységük az iszlámmal való szembe helyezkedésből áll csupán, ők számomra semmiben sem különbek az iszlamistáknál. Ráadásul a nemzeti oldalon rengeteg van belőlük.
- Milyen viszonyod mára a Jobbikkal? És hogyan értékeled a mai politikai helyzetet?
- Szimpla tag vagyok. Nem foglalok állást a napi politikában. Nézeteim változatlanok. Monarchistának tartom magam. Elutasítok mindenféle koalíciót, tárgyalást az egykor magyarországi baloldallal minden szereplőjével.
- Ha jól tudom jó kapcsolatokat ápolsz azzal nemzeti radikális táboron egyre nagyobb teret kapó irányzattal amelyik tradicionalista iskolaként fogalmazza meg önmagát. Esetükben a katolicizmus (khatolicizmus) központi, majdhogynem megkerülhetetlen szerepet játszik. Hogyan látod az ebben rejlő ellentmondásokat?
- A vallásosság kapocsként szolgál, nem pedig elválasztó vonalként. Ezek az emberek gyakorló keresztények, akik megélik a vallásukat és nem formai keresztények akik keresztel a nyakukban tapossák páros lábbal a tízparancsolatot, miközben ájtatos manó külsővel tetszelegnek a nyilvánosság előtt.
Köszönjük szépen, hogy a Kritiq.eu rendelkezésére álltál.
(Örs - kritiq.eu)
Click to Post
