Tudja, uram... Kukla bácsi megmondja

[kuklabacsi]

tudja, uram, mi gyerekkoromban nem igazán tartottuk ezt a nagyböjtöt - hiába volt az anyám rendes templomba járó asszony, engem is járatott vasárnapi iskolába, pedig akkoriban azt nem nézték jó szemmel, de apám tűzoltó volt, fontos ember a faluba', együtt kártyáztak a párttitkárral meg a lelkésszel - mert máskor se gyakran ettünk hust; de mi gyerekek a nagypénteket szerettük, mert olyankor mákos gubát kaptunk, meg egy kupica pálinkát is, annak az ízére a mai napig emlékszem, talán még jobban is, mint az első csókra... na manapság meg éppen böjtöl az asszony, kellett nekem ájtatos katolikust feleségül vennem, ugyi, na ilyenkor nem főz emberes ételeket, de ha megkívánok egy kis kolbászt, hát elfordul, elmotyog egy miatyánkot de nem szól, rendes asszony alapjában... és ugye hinnie mindenknek kell; én azt hiszem, iszom még egyet... na isten-isten!

[kuklabacsi]

hobbi

tudja uram, mindenkinek kell egy rendes hobbi. a fiam például minden pénteken focizik a barátaival, amit én nem igazán értek, de utána meg beülnek sörözni, amit annál inkább. nagyon fontos ember amúgy, megérdemli azt a kis lazítást az egész heti hajtás után, területi képviselő! a menyem is olyankor hobbizik, átjár a szomszéd egyetemista fiúhoz, aki az unokámat készíti fel számtanból. a menyemmel nem sokat számolgatnak, annyit mondhatok... ja, nem, dehogy árulom el a fiamnak, olyan szépen elvannak, miért rontanám el a boldogságukat? azután meg ott van a béla, régi kollégám a gépgyárból, amikor nyugdíjba ment, egész nap csak marták egymást a feleségével. mióta eljár pecázni, olyan békében élnek. vagy nézzen engem, uram. a feleségem csendes asszony, egyszerű teremtés, nekem meg ugye egész nap jár az agyam, de nem tudok vele beszélgetni dolgokról, csak az a téma, hogy ma az ebéd a tegnapi maradék pörkölt, meg hogy a temetőben kivel találkozott meg hasonlók... semmit sem tud az a jó asszony a világ dolgairól, hát ezért járok én ide a kocsmába, beszélgetni. tudja, mint az angol urak a klubba. nekem ez a hobbim, meg a fröccsözés, na isten isten a hobbit komolyan kell ám venni!

[kuklabacsi]

kukla bá: tudja, uram, mit kaptam én tegnap az asszonytól... másik törzsvendég: azért, mert kicsit tovább tartott az ultiparti? kukla bá: há nem azér' fiam. hanem azér'... hogy mán fiatalnak is csak egy teszetosza tutyimutyi élhetetlen mamlasz voltam és neki köllött mindent elintézni a tanácsnál is meg a ház körül meg a gyereknek az iskoláját meg az sztkban az ovost meg a hentesnél meg a fodrásznál meg mindenhol meg a mamának is csak akkor vittem virágot ha ő megvette meg őneki kellett beosztani a pénzt is meg hogy csak akkor mentünk nyaralni ha ő szerzett szot beutalót meg még az autót is ő szerezte az öccse cimborájától és hogy neki mennyire eleg van már abból hogy nekem csak a kocsmázáson jár mindig az eszem - pedig te is tudod, hogy én nem inni járok ide, az a nyolc-tíz kisfröcs meg néhány feles az tényleg semmi - és hogy nem is érti hogy hogyan bírt ki egy ilyen senmmirekellő mihaszna trotty mellett negyven évet... m.t.: és erre mit mondott neki, kukla bá? kukla bá: mit mit, hát hogy én is őtet..

[kuklabacsi]

tudja, uram

ezeknek a búvalbaszott lipsiknek állandóan sírásra görbül a szájuk, azért nem áll rá nekik a szép régi igaz magyar szavainkra. Hogy mondjak rá példát? Hát a kutyaúristenit neki itt ez a brűszel és elfoglalta a saját hazánkat! Hát tudja-e mit mondott erra A költő? Foglalod a kurvanyádat, De nem ám a mi hazánkat!... Na látja ez a haza fias irodalom, nem a partizó lajos "Hazám, kiírtam már magam, s ha olykor, dinnyehéj nyomán, verses lovam megúsztatam, novell kéne inkább s román, s ha épp novell, félig román, vagy tán egészen az,lírám jában édesül az étel, két szék között, az már igaz, mire megy gyémánttengelyével ki nem nyugodhat egy lován?" De hát ennek se eleje se farka, nem igaz? No hogy lássa kommám, szeretem én a kor társat is, tessen ez, na isten istem:

[kuklabacsi]

Tudja, uram

hogy megy ez manapság. Ahogy a régiek mondták: Aki tudja, az tudja; aki meg nem tudja, az tartsa meg magának... Na ugye, kérem. De mondok én magának valamit. Azt gondolom én erről az egészről, hogy a tudás, a tényleges tudás, a kiérdemelt tudás; az a tudás, amiért az ember keményen megdolgozott, az a tudás, ami hasznos és értékes, nos ez a tudás rettenetesen alul van ma értékelve. Pedig ha valamit el kellene ismernünk; ha valamit igazán meg kellene becsülnünk, az a tudás! Több tiszteletet a tudásnak!! - már ha tetszik érteni, hogy mondom. Igazam van vagy igazam? Tessék kérem, itt vagyok például én. Ki tudom fizetni a sörömet. Ez számít, mondom én magának, nem a sok szájtépés meg okoskodás.

[kuklabacsi]

Tudja uram,

okosak ám ezek ott fönn, nagyon okosak! Az operációs törzs nem tiltotta be az országh tortáját, hogy az asszonyságok ne hisztizzenek hazafelé a faluba, mert akkor sok baleset lehetne az utakon, azt ugye meg nem akarják. Meg azután azt a tűzi játékot sem tiltották be, megtartják később, hogy a komcsik ott pukkadjanak meg. Nagyon ügyes, én mondom magának! De ahogy a Szent Jobb Kör Menetet intézik, azt tanítani kellene, istenemre! Hát mennyi ész köll ahhoz, hogy kitalálják ezt a zenés imaórát a Szent Jobb ereklye előtt, hát egy géniusz az, én mondom magának, aki ezt kitalálta! Na isten isten, egészségedre szent pista!