♎️

[dailycatsblog]

[icaseybaybee]

[luxware]

Millions

[rrr913]

[baddiestoday]

[imwasted98-blog]

“Tudom, én vagyok a hibás… Én voltam, ki többet érzett… Én voltam, ki félreértett… Én voltam, ki folyton kérte… Én voltam, ki semmit sem értett… Én voltam, ki mégis mindent értett… De most én leszek, ki megdicséri, Csodás színjátékának élményit, S most elengedem, Elngedem hadd élje mással ezen kételyeit…”

— ~nicky.people~

[anotherpoetforu]

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolok már.

Mindennap ott játszadozol a gondolataimban.

Remélem jól vagy, és ő hogy boldoggá tesz.

[anotherpoetforu]

Annyira toxikusak, mégis olyan tökéletesek voltunk együtt.

[survive-the-fall-18]

Annyira szerettem. Jobban szerettem, mint saját magamat. Jobban szerettem, mint magát az életet.

Szóval hagytam, hogy felemésszen, mert nem tudtam elfogadni a tényt, hogy ő már régen feladta a harcot értem.

[viragnapsugar]

Sosem gondoltam rá, hogy milyen lesz nélküle élnem.

S arra sem, hogy megbocsátanom neki vajon milyen lehet.

Mennyi idő kell, ahhoz hogy valaki egy ordináré nagy hiba után feloldozást nyerjen?

Mennyi tett és érzelem befektetése után mondhatom azt, hogy rendben.

Bűneid terhe alól felszabadultál végre.

És valójában őt, vagy magamat menteném meg ezzel?

[fruzs]

Csalódni csak az tud, aki valaha hitt.

Kosztolányi Dezső - Esti Kornél

[the-fool-who-loves]

Mindig annak fáj jobban, aki többet érzett…

[mirarescue]

Ma nem tudom, mit érzek. Nem fáj, nem húz, nem szorít, csak üres. Mintha valaki lekapcsolta volna bennem a fényt.

[odetopictorialism]

Anne Brigman • The Strength of Loneliness, 1914

[phedeora]

[szacskesz]

A legcsendesebb csalódás az, amikor rájössz: ami neked különleges volt, az neki csak egy mondat maradt.

[maradekerzes]

A kimondatlan mondatoknak van a leghosszabb visszhangjuk.