reggel óta dolgoznak egy színdarabon, amit, mivel én vagyok az egyetlen aki nem tud elmenekülni, kénytelen volt megnézni.
A sztoriline kb. az, hogy van két élien (Klart és Lart) akik a Plútón laknak és a főnökük elküldi őket human world-be. Sajnos nem derült ki, hogy miért. Na mindegy, elmentek a human world-be ahol elvesztették korábbi formájukat (a plútón négy kezük volt és négy kézzel úgy tűnik sokkal jobb enni mint kettővel) és helyi fazont öltöttek. A faliújságról loptak nevet maguknak(!) és így lettek Molly és Sally. Néhány iskolai aktivitást kipróbáltak (tánc, torna, nemtommi) majd hazatelefonáltak a plútóra, hogy visszamehetnek-e, és a főnökük (Quart) azt mondta, hogy persze. Úgyhogy visszamentek, de ott a főnök aki elküldte őket nem volt ott, valami vicces véletlenből kifolyólag ő került a human world-be, amíg Klart és Lart hazamentek.
Igen mozgalmas előadás volt, hat jelmezváltással (előszobába kirohanás, röhögcsélve másik ruha felkapkodása, visszarohanás), fordulatos cselekménnyel, élénk párbeszédekkel, humorral. Abszolút minőségi csepűrágászatról van szó.
Ami kicsit szokatlan vagy műfajidegen volt:
- a főnök motívum és az NPC-k (aszitted nem voltak mellékszereplők?) egy kicsit kevéssé voltak kidolgozva, de végül is ez nem zavarta a cselekményt nagyon
- a párbeszédek angol, magyar és plútói(!) nyelveken zajlottak, időnként durván magára hagyva a nézőt
- a kisebbik gyerek néha leült mellém a kanapéra és ő is nézte a darabot! még tapsolt is, majd visszarohant Sally-t alakítani
- a párbeszédek egy részében, lehetett hallani ilyeneket, hogy “Zoe, oda állj!” meg “nem az a hajpánt” nagyon gyorsan, hangosan elsuttogva, de hát ez van, ha nem telik rendezőre
- amikor Lart felrúgta véletlenül a hangfalat és Klart elkapta, akkor az élienek aszonták “bocsi apa!!!” - ezt a részt dramaturgiailag nem értettem, de a darab gyorsan visszazökkent
- Klart időnként kibeszélt a “kamerába” és kurva jókat mondott, ”aliens these days!” meg “who cares, right?” amikor egy szereplőt elfelejtettek megemlíteni korábban és hirtelen a történetben termett valaki előzmények nélkül
- Klart nem csak a saját szövegét mondta, hanem narrálta is az eseményeket, a narrációt úgy lehetett felismerni, hogy egy műanyag varázspálcába beszélt elváltoztatott hangon, miközben amúgy egy párbeszédben volt, nem volt könnyű követni, neki se ment mindig, különösen akkor nem, amikor már kirohant az előszobába átöltözni, és onnan visszaordibálva narrált korábbi eseményeket.
Összefoglalva, nagyon jól szórakoztam, mozgalmas volt, vicces meg abszolút artisztikus és vagy három órát dolgoztak vele meg próbáltak, mire megnézésre ítéltek, szóval le a kalappal.
Most Klart és Lart legofigurákat rak a fagyasztóba, de azt hiszem nem kérdezem meg miért.