“Egy sír felett a legkeserűbb könnyeket azokért a szavakért ejtjük amiket nem mondtunk ki, és azokért a tettekért amiket nem tettünk meg”
Harriet Beecher Stowe
Gyilkos elmék c. Sorozat
h
sheepfilms

No title available
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year
NASA

if i look back, i am lost
YOU ARE THE REASON
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH
𓃗
ojovivo

tannertan36
★

Origami Around
occasionally subtle
noise dept.

roma★

Kiana Khansmith
Mike Driver

izzy's playlists!

seen from India
seen from United States

seen from United States
seen from Argentina

seen from United States
seen from Panama

seen from Italy
seen from Canada

seen from Brazil

seen from United States

seen from United States

seen from Canada
seen from Colombia

seen from United States

seen from Singapore
seen from Jordan

seen from Malaysia

seen from Brazil

seen from United States
seen from Argentina
@majav002
“Egy sír felett a legkeserűbb könnyeket azokért a szavakért ejtjük amiket nem mondtunk ki, és azokért a tettekért amiket nem tettünk meg”
Harriet Beecher Stowe
Gyilkos elmék c. Sorozat
Bárcsak itt lennél most..
Mindig lesznek olyan emberek akik a hátad mögött rólad fognak beszélni, de csak azért mert te előttük vagy
Bújj hozzám és szeretgess meg.
Mindegy, hogy nappal van vagy éjjel, vagy hogy hol vagyok. Mindig Rád gondolok.
Modern cartoons saying goodbye
by interiormerete
A férfiak gyorsan távoznak, de gyakran visszatérnek. A nők hosszú ideig gondolkodnak, mielőtt távoznak, de örökre elmennek
Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik.
-Paulo Coelho
“Azért vagy féltékeny, mert tudod, hogy kevés vagy.”
—
Válj azzá, akire szükséged lett volna fiatal korodban
“Tudod, semmi baj nincs, ha egy picit néha sírsz, kiborulsz, összetörsz, és kilátástalannak érzed a dolgokat.”
Szépen lassan minden meg fog javulni.
Art by Sabraoui Abdessamad
Miért mindig az “utolsó”-t akarjuk kihasználni, megélni?
Utolsó nap
Utolsó szál cigi
Utolsó csók
Utolsó év
Utolsó beszélgetés
Utolsó lehetőség
Utolsó találkozás
Utolsó kocka csoki
Utolsó tábla csoki
Utolsó esély
Utolsó pohár bor
Miért nem állunk mindenhez úgy hozzá, hogy na, hozzuk ki belőle a legjobbat, legtöbbet? Miért nem élvezünk ki mindent? Miért kell mindig az “utolsó”, vagy csak a “következő” alkalomra várni?
Honnan tudod, hogy ez nem az? Honnan tudod, hogy ez nem az a bizonyos “utolsó”?
Miért nem tudjuk elfogadni, hogy az utolsó életünk az a mostani?