Számadás
Végre nem az ébresztőóra kíméletlen vijjogása ébresztett. Végre nem kell rohannom sehová, elkészíthetem kedvemre a kávémat, és átgondolhatom az elmúlt időszakot. Végre újra írok, és ez semmihez se hasonlítható boldogság.
Nos hát, elrepült az év első hónapja. Szerencsére évek óta nem teszek semmiféle fogadalmat újévkor, ám az év eleji számadás-hangulat engem se kerülhetett el. Elvégre, ez az év hétfője, amikor az ember akaratlanul is levonja a tanulságokat, amiket az elmúlt időszakban átélt és felkészül az előtte álló kihívásokra.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem az elmúlt időszak rengeteg megoldandó feladatot, megtanulandó leckét, elengedésre váró dolgot és persze sok szép élményt ajándékozott.
Nem célom megváltani a világot, viszont szívesen megosztom azt a néhány tapasztalatot, amit kaptam az élettől mostanság. Bízom benne, hogy másnak is erőt ad a folytatáshoz.
1. Talán az első és legfontosabb, amit most is, folyamatosan tanulok, az elengedés. Elengedni a nem megfelelő embereket, a múlt hibáit, a különféle sérelmeket. És milyen könnyűnek is tűnik leírva, valójában pedig egy életen át tartó, sokszor kínkeserves folyamat. Ám, egy elengedés utáni katarzis érzése olyan cél, amiért érdemes szenvedni.
2. Megtanulni, hogy nem mindig azt kapom az élettől, amit várnék. Borzasztóan szeretek adni, nem számít, hogy megérdemli-e a másik, vagy sem, mégis, a viszonzás olykor bizony elmarad. Az élet azonban csodálatos, mert mindig, és tényleg mindig visszaadja azt, amit adtál, sokszor a legváratlanabb helyzetben, a legváratlanabb személy által. Csak nyitott szívvel kell járni, hogy észrevehessük az élet ezen apró ajándékait.
3. Lehetek bármilyen kedves és lelkiismeretes, mindig lesz olyan, aki nem kedvel. Sokáig rettenetesen szenvedtem attól, ha úgy éreztem, valaki ok nélkül nem bír, magamat hibáztattam és marcangoltam, míg lassan a jó közérzetem is ráment erre. Aztán rájöttem arra, hogy, aki úgy ítél meg negatívan, hogy valójában soha nem ártottam neki, és igazából semmit se tud rólam, az az ember egy percet se érdemel az időmből, hogy rajta emésszem magam.
4. Az őszinteség ritka kincs. Sokáig éltem úgy, hogy inkább megtartottam magamnak a véleményem, és csendben tettem tovább a dolgom, hogy elkerüljem a konfliktust. Ám az élet rövid, és nekem már nincs kedvem jó pofát vágni az igazságtalansághoz, és eltűrni, hogy bármit megtegyenek velem. Hangot adok a véleményemnek, és nem ragadok benne többé olyan helyzetben, ahol nem bánnak igazságosan velem. A saját lelki békém most már fontosabb, mint bármi.
Nos, remélem másoknak is hasznos tanácsokkal tudtam szolgálni. Folytatás következik hamarosan :)
