[materogovszky]

  Ha azt mondod, hogy megbocsájtani bármikor lehet, én azt mondom rendben. Ha úgy mondod, hogy mindenki hallja, elmegyek. A jelen ajándéka voltál, és akkor meg is leptél. Mint mikor darázs szállt a strandon a kelleténél kicsivel több hajlakkot viselő hölgy fejére.

-Tudod amúgy nem zavar, ha ott vagy és túl sokat szívsz, ha voltaképpen másért nem is, de miattam legalább eljössz. Az sem zavar, ha éjszaka sokáig fent vagy, és persze az sem, ha egyáltalán nem akarsz aludni.

-Néha kimegy a fejemből, hogy ki is vagy te pontosan, de a zuhany utáni lábnyomaidból mindig rájövök.

-Senki.

-A búcsúd után a térnek ütközök. Az ágy felett lebegek, magam felett. Ennél könnyebb talán nem is lehetek.

-Megint elutazok. Jön majd a Rengetegsok erdő és a kétszer annyi fa. A mezők már ősziek, de sok rajtuk a traktor.

-Októberben öt helyen laktam egyszerre. Várom a következő hónapot, akkor még szülinapom is lesz.

[materogovszky]

-Alig tudom elmondani, hogy egy pillanatra mennyire beléd kételkedtem!

- Sőt, inkább lelkesedtem azt hiszem.

-Állj meg!

-Inkább hagyj itt, lefekszem az árokban, majd jössz.

-Érték vagy, így hát értékellek.

-Te vagy az állandó. Újra és újra megnyugszom a nevedtől, de elkeserít hogyha rám szólsz.

-Kitörlöm amit a múltkor láttam.

-A repedésekbe aranyport szórok, így lassan az emlékszépítés mesterévé válok.

-A szó ugyan derűs amivel marasztalsz, csak nem éppen  elég erős.

-Bekötöm a fűződ masnira, és később majd ezt is mesélheted.

-Bátorít a járásod, és ha melletted megyek sosem kések el.

-Buszon  vagy a kapaszkodás, nevetve az üvegbe fejelés. Könyék ütközés.

[materogovszky]

[materogovszky]

01

[materogovszky]

[materogovszky]

[materogovszky]

[materogovszky]

lelkelm még mindig egy tó

te pedig egy kurva nagy követ basztál bele

színvonalad bennem tovább sűllyed

libabőr paplan

[materogovszky]

1000000.

[materogovszky]

 Ha éppen töpreng a járása sietős, az utolsó pillanatban visszafordul, és felkapja az ágyról a farmerkabátot. Fütyörészve indul el, majd a liftben már a száját harapdálja belülről. Mindig van egy matrica a amit kapargatni lehet. Közvetlenül az emeletjelző gombok mellett. Folyton az arcod van előttem, az orrodról csepegő víz. Kurvára eláztunk. A vizes ruhák sokkal nehezebben jönnek le, és sokkal nagyobbat csattannak a linóleumpadlód. Eső utáni illat vagy. Elfojtom, hogy folyton veled álmodok. A sebes orroddal, ahogyan beszélsz hozzám, de hang nem jön ki a szádon és átfolyik rajta a vér. Ma mindent elejtek, és elfelejtek. Beleértve remélem azt is, hogy ismertelek. Ahogyan kicsapódik az ablakon a víz, lassan lefolyik, majd felszívja a fakeret.

Később majd gyökeret ereszt a szobában.

El akarok költözni, kiülni egy ismeretlen parkba és nézni az idegeneket az utcán. Ahogyan egymás után lépnek be a boltba, majd több kevesebb idő után elhagyják azt. Csak az fázik , aki szomorú, ezt egy számban hallottam, már nem teljesen emlékszem, hogy melyikben, na de most tényleg hideg van. Van itt egy fa velem szemben. Ki van kopva körülötte a fű. Biztos kijárják a galambok, biztos itt is van egy morzsát szóró bolond. Ha hunyorítok az emberek sötét csíkok lesznek, leheleteik meg fehér felhők. Jut eszembe veszek már én is egy mélyet és elindulok, felfedezni a környéket.

Reggel még minden balra fordulás hiányos. Gyakran az ébresztőóra műanyag fedőlapjának tükröződésében úszok. Néha nekiütközök pár sötétebb reflexnek is, de az mindenképpen felvidít, hogy lassan már dél van, és a beárad a fény. Fáziskéséseim segítségével újra egyesítem az összes gondolatom.

Szív.

Az a bizonyos „régi” ma inkább már csak szívás. És a végérvényes talánok legfőbb ellensége. Mert ma, ha valakit egy mondattal eltalálok, az inkább sértés mintsem célzás arra, hogy érdekelsz.

Ha a szél fúj ott sem vagy. Én vagyok helyetted is. Ház vagyok, egy biztos pont, ami, ha megérkezel mindig fogad. Hallgat, mert érdekled, meg mert a falak közti teret úgy töltöd be, hogy közben a rezgéseidet elnyelik a tárgyak.

Mert tudod, hogy én így is el vagyok.( hogy te így néha még el is tűnve.) És hogy azért gyakran vissza is térve. Engem se köt semmi, ha te vagy az aki. Ki hogyha igent mondok ő nemet, de ha szeretek viszont szeret. Aki segít felejteni, és megtartani. Aki sosem hord órát mert szerinte az idő is relatív.

Zöld almát dobálnak nyugtalan kezeid. A dolgokat csak az nehezíti meg, hogy ez folytonosságra utal.

Mennél már.

A folyamat elgondolkodtat. Végül majd elfelejtem milyen volt a másik te, a másik pont nem ilyen de még csak nem is hasonló.

Készülődök még, kikészülődök.

Csak még egy kicsit, egészen a küszöbig, és köszönettel búcsúzom.

[materogovszky]

[materogovszky]

me

[materogovszky]

[materogovszky]

done

[materogovszky]

[materogovszky]

[materogovszky]