Karma🦉

/22/

[megborultelme]

Mai napig nem tudom, hogy lehettem ilyen felelőtlen.

Pozitív, amikor megláttam éreztem, hogy össze csuklok. Egyszerűen csak ment ki a lábam alól a talaj. Velem ilyen soha nem történhet meg.

De megtörtént.

Szaladtam ki a konyhába. Kérdeztem, most mit fogok csinálni? Eluralkodott rajtam a pánik és a tehetetlenség. Párkapcsolat nélkül a 20as évek elején, mi lesz velem?

Mi lenne? Az ami minden velem egy cipőben járóval. Fizikai, lelki fájdalom, magány egyedüllét.

Mindenkit elmarsz. Ha akarod ha nem. A hormonok tombolnak, próbálsz a realítás talaján maradni de szét tép. Nem tudod holnap, hogy kelsz fel de ma fáj.

Minden nap fáj.

[megborultelme]

Hogyan is lehetnél hűséges hozzám, ha én nem vagyok hű magamhoz.

[megborultelme]

Miért van az hogy kettőnk közül te vagy a hisztis picsa? …. És elvileg én vagyok a csaj.

[megborultelme]

Őszintén a pánikbetegségről. Félek tőle. Mindig hirtelen bukkan fel, nagyjából a semmiből. Azért, hogy ne számíts rá, hogy játékban maradhasson. Ilyenkor mindig a hideg ráz. A karom libabőrös lesz, a szemem könnyes, a szívem gyenge. Szúr, fojtogat. Elsötétül minden szédülök talán el is ájulok.

Volt egy kemény napunk. Bementem dolgozni és meglepett. 3 órán keresztül kínzott sírtam, kértem hogy hagyjon békén de csak erősödött. Becsuktam a szemem és vártam hogy befejezze. Te nem dolgoztál. Aznap jó hírt kaptál ezért boldog voltál. Majd kaptad a telefont, hogy mi történt velem és rohantál hozzám. Megmentettél és még csak nem is sejted hányszor.

[megborultelme]

Szeretnék az a lány lenni akinek hisznek. Aki mindenen átgördül könnyen, mindig vidám és bolondos.

Szeretném ha az a srác lennél akinek hittelek. Jó humorú, gondoskodó. Kicsit rossz de nekem pont jó.

Kár, hogy váratlanul csap pofán a valóság, és semmi sem az aminek látszik.

[megborultelme]

Őszintén szólva egyedül vagyok. Vannak barátaim és családom szeretem őket bármit megtennék értük, de valami hiányzik. Tudod valami plusz. Szeretnék megbízni benned, titkokat suttogni hajnalig. Tudni szeretném a legféltettebb vágyaid és hinni abban, hogy te is így érzel. Nevetni, kiabálni , veszekedni majd kibékülni. Szeretném ha mindent tudnál rólam, tudnád ha spicces vagyok haza kell vinni mert vállalhatatlanul tudok viselkedni, a moziban nagy popcornt kérek nagy diétás kólával, nem szeretem kimutatni az érzéseimet gyengének érzem magam tőle viszont annál jobban tudlak szeretni. Sőt tudnánk egymás gyenge pontját, mert te lennél a gyenge pontom. Az a baj hogy így is te vagy.

[megborultelme]

Félek. Félek, hogy ami köztetek van az tényleg egy életre szól. Félek mert régen azt hittem te vagy az életem .

[megborultelme]

Téged nem érdekel más. Pont.

[megborultelme]

Megkérted

Megkérted a kezét. Nincs hozzá fűzni valóm. Sok boldogságot.

[megborultelme]

Elengedlek

Évek óta nem beszélünk mégis az életem része vagy. Sok mindent köszönhetek neked. Például a bizalmatlanságom az emberek felé, azt hogy ami velem történik az sosem lesz olyan hír értékű mint ami veled. A fiúk természetesen mind téged akarnak illetve a ruháim nekem nem álltak olyan jól mint neked.

Imádtam a barátságunkat de tényleg. Ha valaki kérdezett, hogy van-e legjobb barátnőm büszkén mondtam : igen . Mondjuk neked az volt a lényeg hogy ne a legjobb barátnőm legyél hanem az egyetlen. Amikor nem veled vagyok akkor érezzem magam olyan egyedül amennyire csak lehet.

Tudom, hogy én is hibáztam. Rengeteget.. ezért szeretnék bocsánatot kérni! Kérlek vigyázz magadra és legyen szép életed! Most elengedem a haragot.

[megborultelme]

Az összes képet neked rakom ki instára, te az összesen átnézel.

[megborultelme]

Próbáljuk meg egy másik életben.

[megborultelme]

Hajnali négykor kelek azóta, este tizenegy mire ágyba kerülök. Hiányzol . Semmi nem változott .

[megborultelme]

Valahogy mi mindig össze illünk csak valahogy mi sose.

[megborultelme]

Nem fáj. Talán ez a legszomorúbb az egészben. Nem fáj, hogy mással vagy. Nem vált ki érzelmet belőlem. Pedig te voltál az akiért bármit megtettem volna.

[megborultelme]

Mindenkinek eljön az a pont az életében hogy meg kell hoznia a döntést arról hogy meddig játssza a hülyét.

[megborultelme]

Fogadjunk hogy ismerlek! Minden reggel mikor felkelsz arra gondolsz, hogy neked miért nem adatik meg az ami másnak? És nem a pénz vagy a siker nyomaszt hanem a szerelem. Reggelizel pörgeted az instát beugranak a boldogabbnál boldogabb ismerősök majd hirtelen mikor nem számítasz rá beugrik az ő fényképe. Elidőzöl rajta és realizálod hogy még jobban néz ki mint emlékeztél. A mosolya még szebb a szemei még barnábbak a fogai még fehérebbek. Bezárod az instát de az egész napod úgy telik hogy rajta pörög az agyad. Az ebédet úgy eszed hogy nem is. Minél hamarabb egyedül szeretnél lenni. Jó ez nem teljesen igaz minél hamarabb vele szeretnél lenni de nem lehet. Beléd mar az az érzés hogy szívesen megbeszélnéd valakivel. De kivel? A barátaid nem érnek rád, a szüleid nem érnek rád. Zenét hallgatsz, már délután öt óra és te még mindig azon töprengsz, hogy miért nem kellesz neki? Szíved mélyén te is tudod a választ. Neki a magabiztos lányok tetszenek, azok akiknek mindenre van egy csípős beszólásuk, akik hangosan vihognak , akik nem te vagy. Este. Az a te időd. Olvasgatsz, nyomkodod a telefonod de éjjel amikor mindent meguntál és csak aludni szeretnél akkor na akkor jön a legmélyebbről a fájdalom felkúszik a szívedről a lelkedbe és kitör belőled a sírás. Igazam van?