Őszintén a pánikbetegségről. Félek tőle. Mindig hirtelen bukkan fel, nagyjából a semmiből. Azért, hogy ne számíts rá, hogy játékban maradhasson. Ilyenkor mindig a hideg ráz. A karom libabőrös lesz, a szemem könnyes, a szívem gyenge. Szúr, fojtogat. Elsötétül minden szédülök talán el is ájulok.
Volt egy kemény napunk. Bementem dolgozni és meglepett. 3 órán keresztül kínzott sírtam, kértem hogy hagyjon békén de csak erősödött. Becsuktam a szemem és vártam hogy befejezze. Te nem dolgoztál. Aznap jó hírt kaptál ezért boldog voltál. Majd kaptad a telefont, hogy mi történt velem és rohantál hozzám. Megmentettél és még csak nem is sejted hányszor.