Sokszor el gondolkodok azon, hogy vajon gondolsz e még rám?
Ránk?
A boldog pillanatainkra a sok nevetesunkre? És ha igen, akkor mit érzel miközben át jár ez teged? Fogom a kezed, azt a kezet, ami az én kezem már rég elengedte. Nincs olyan éjszaka, amin nélküled aludnek el és nincs olyan ébredés, hogy ne te lennel az első gondolatom.
Hianyzol.
A szívemben halalomig és azután is benne leszel és miután nem leszek itt a földön, remelem valahol még újra latlak.
Egy örökkévalóság is kevés lenne veled.














