282.
Szeretnék kiszabadulni a saját elmémből..

seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from Russia
seen from United States
seen from United States
seen from Canada
seen from United States

seen from United States

seen from United States

seen from Malaysia

seen from United States
seen from Yemen
seen from Italy
seen from Türkiye
seen from Malaysia
seen from United States

seen from Canada

seen from Canada
282.
Szeretnék kiszabadulni a saját elmémből..
Elbújsz, amikor sírsz, mert azt akarod, hogy erős embernek lássanak, de ugyanakkor utálod, hogy senki sem veszi észre, hogy mennyire összetört vagy.
Millió gondolat jár a fejemben hogy megint hogy jutottam ide. Ide ahonnan most nem tudom hogy jutok ki eddig mindig tudtam hogy mi a megoldás de most nem nem jut eszembe semmi, semmi olyan mitől jobb lesz akárcsak egy kicsit.
Kicsuszik a talaj a lábam alól
Megtörtem megtörtek millió kis darabra, pedig azt hittem többet már nem lesz ilyen. De hát az élet nem kívánság, annyi mindent szeretnék mégse jutok előre és lassan fel adom tehernek érzem magam mindenhol.
Szomorúságom közepette arra eszméltem fel, hogy mindig elmosolyodtam amikor írtál. Arról nem is beszélve, hogy egész éjjeleket végig vigyorogtam amikor veled telefonáltam. Ez már túl veszélyes számomra🥲
Hiába mondogatod, hogy ő az igazi és hogy szereted, ha csak láthatóan tönkremész mellette.
🥀 … 💔
Elengedlek 💔
Nem akartam elhinni, hogy változol,
Hogy a szavaid mögött más arc mosolyog.
Kérdeztem, de mindig ügyesen tereltél,
Én meg újra és újra elhittem, amit meséltél.
Az este, amikor kimondtad azt a mondatot,
Nem kiabáltam, csak bennem tört el valami ott.
“El is vittem”, ennyi volt az igazság,
És hirtelen minden addigi kép darabokra hullt.
Nem kérlek, hogy gyere vissza,
Nem várok bocsánatot.
Csak szeretném megérteni,
Hogyan lett a valóság ennyire hamis.
Te már máshol jársz, én meg itt maradtam,
De lassan megtanulok nélküled lélegezni.
Nem akarok több “mi lett volna, há”-t,
Elég volt a félmondatokból, a kételyből, a játszmákból.
Most először nem téged figyellek, hanem magamat,
És csendben elengedem azt,
ami nem volt igaz soha.
Nem kereslek többé, nem várok már,
A történetünk véget ért,
nincs visszaút, nincs már,
nincsennek szavak.
Csak egy emlék maradt,
amit lassan elengedek,
Mert én többet érdemlek annál,
amit itt kaptam.
Szerelem és szerelem közt is van különbség:
aki olyan erősen megfog, hogy azóta se tudod teljsen kiverni a fejedből, gondolsz rá, rá tekintesz, megnézed oldalát és képeit hiába "léptél" túl rajta és van más, de teljesen a túl lépés nem történt meg és teljesen nem is fog.. talán ez volt a szín tiszta és valódi szerelem..
és van akivel együtt vagy, szereted de az a fajta mély kötődés, szerelem nem alakul ki, bárhogy is erőlködsz/szeretnéd.. ezt nem mi befolyásoljuk és nem is tudjuk irányítani, szóval nem is mi tehetünk erről, hanem az érzelmek/érzések vagy akár emlékek. Ekkor van az, hogy egy film láttán megfogalmazódik bennünk, hogy "bárcsak én is ilyen szerelmes lennék" vagy "bárcsak én is ilyet éreznék".. szeretni szereted a másik felet és jó vele de mégse teljes..
Túl léptünk, de a szívünk egy darabja ott marad/mindig is az övé lesz... talán ezt nevezzük szerelemnek.
Ő a legjobbkor döntött úgy, hogy eljön megmenteni.