Például uszítottál, testvérem, ne szépítsük, bugyogott a szar a szádból.
Tetted ezt a mi zsírunkon hízva.
Aljasságod mellett hülye is vagy, mint a segg, ez abból is látszik, hogy nem képeztél tartalékokat, hanem frenkiztél a pénzünkön, és ezt nem mulasztottad el megosztani velünk.
Ha egy csöpp eszed lett volna, már rég valami egzotikus országban fújatnál, és várnád türelemmel, hogy elfelejtsünk, ehelyett most rettegsz és hisztériázol.
Kérlek szépen, ha már hülye vagy, aljas és élhetetlen, legalább maradjál csöndben! Hosszú évekig kutyapicsázhattad büntetlenül a veled egy országban élők nagyobb részit, pedagógusokat például, újságírókat, gimnazista lányokat, ellenzéki politikusokat, megalázott és megszomorított, védtelen gyereket, rokkantakat, rabokat, teljes tudományterületek képviselőit, mikor kire került sor, legyen most egy kicsit elég.
Szörnyű érzés lehet, ha az ember ilyen lelkesen adja valamihez az arcát-nevét-hangját, aztán úgy átbasszák, mint téged. Amíg tartott a lekvár, érezhetted magad fontosnak, pedig dehogyis voltál az, tizenkettedike után viszont úgy dobtak el, mint parasztgyerek a használt gumit a szüreti bálon. Aki feljebb volt a láncban, azt majd SziaBálint miniszter úr fogja kergetni, rajtad viszont már a suszterinasok is röhögnek.
Ennek ellenére ne reménykedj, vagyunk mi, lakosság, egykori eltartóid, olyan civilizáltak, hogy nem kapod meg tőlünk azt a két csárdás nagy pofont, amire pedig úgy vágysz!
A fentiekből kiderült, hogy lusta, kapzsi, hiszékeny és szervilis voltál, amellett álnok és opportunista is, aztán most jól beszoptad. Úgy kellett, testvérem.
Lesz most munka elég, jut kapanyél neked is. Ha végre nem ütlegelni akarsz vele minket.
discoholicmusic
andulkaphoto
yousharknotpass
izzy806
dailybridgerton
gummygunk
stormborns
tangentwithtanner
