d e v o n
occasionally subtle
No title available
almost home
noise dept.

Andulka
One Nice Bug Per Day

Discoholic 🪩
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
Game of Thrones Daily
official daine visual archive

No title available

Jar Jar Binks Fan Club
★
cherry valley forever
tumblr dot com

No title available
I'd rather be in outer space 🛸
Claire Keane
Keni

seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from Portugal
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from France

seen from United States
seen from United States
seen from Singapore

seen from United States
seen from Colombia
seen from United States
seen from United States
seen from France
seen from Brazil

seen from Portugal
@messy-caramelgum
Daniel Merriam
Eleanor Watson (British, b. 1990), Fragment, 2013. Oil on canvas, 120 x 105 cm.
now if you don't mind me i'm going to daydream till it passes
Vajon amikor anyám karjában ringatott, valódi volt a szeretet?
Vagymár a kezdetektől nem volt más mint látszat-szeretet?
The most important thing you can do in this life is write hyper-specific fanfiction for you and six other people. Don’t believe anything else you read.
This makes me want to download wattpad again.
anything that brings out your childlike wonder is worth giving your attention to
Időnként szétesem.
Hullámzó a gyakoriság; néha egy hónapig is kibírom, sőt kettő-három hónapig!
De van hogy napi négyszer…
Ilyenkor a két kezemmel összehúzom a darabjaim egy kupacba és a nejlonzacskóba szórom, azt a látszatot kelti hogy minden darabom egyben van. Viszont a darabok hegyesek és a zacskó gyenge, filléres darab így egy használat után kihasad. Kapkodom a fejem honnan szedjek elő megint egy zacskót de mihamarabb hisz’ annyi mindent tennem kell, meg kell oldanom, ez a legkissebb gondom most.
Mindenki tudja hogy egy rendes összerakáshoz le kell ülni a kupac darabbal, minőségi ragasztóval és rengeteg idő és türelem játéka hogy minden darab a helyén legyen és a kis pörcenések miatt keletkezett réseket betömjük.
Erre a mai világba igyenest kimondhassuk hogy nincs idő.
Helyette mit csinálunk? Bármi ami egyszerűbb.
Órákig bámuljuk a képernyőt.
Aztán átváltunk egy másikra.
Csak ne maradjunk kettesben a gondolatainkkal.
Mert ha megpróbálunk valamit a kütyük nélkül csinálni jön az érzés hogy : “de legalább egy podcastot hallgassak vagy zenét, addig se halljam a gondolataim.”
Egyszerűen nem tudunk megszabadulni már ettől, még a munka miatt is ezt használjuk meg ha fizetünk. Ez stresszel minket és ehhez menekülünk a stressztől.
Még ahhoz hogy gyorsan legalább ideiglenesen összeszedjem magam is ezt használom, pedig tudom segítene kevesebbet használni.
Mélyebbre ásni.
Úgy, mint régen.
De túl sok időbe telik,
nemigaz?
Naiv tévhiteim egyike,
hogy a hosszas zuhanyzás nem csak a testemet, de a lelkemet is kimossa,
hogy ha többet alszom, a szívem megpihen,
de valójában sem a víz, sem az álom,
se nem tisztít, se nem gyógyít,
csak azt mutatja, hogy igenis van egy kis megálló néha szenvedés és szenvedés között.
Különös érzelmek motoszkálnak a fejemben.
Már rég nem gondoltam rád,
De valahogy az utóbbi két napban szinte óránként villant be emléked mint a felhők feletti villám nyári északákon.
Párszor felmerült a gondoltat mi lenne most ha maradtam volna, vajon te is maradtál volna nekem?
Mi járhat a fejedben? Boldogok lettünk volna?
Vicces belegondolni hogy ilyeneken jár az agyam miközben tetted amit tettél, fájdalmas hónapokat adtál, csupán egy közös miatt. És mégcsak azt sem tudom mondani hogy szerelmes voltam, nem voltam. Közel voltam? Igen. Tudtam hogy nem szabad és inkább a céljaim választottam helyetted.
És most?
Megtaláltam azt aki mellett megáll a föld forgása és mégis repülnek a percek. Biztonságban vagyok vele és boldogabb mint valaha.
Néha úgy érzem hogy túl szép hogy igaz legyen és majd nagyot koppanok, de most pont azt kapom amit mindig is szerettem volna adni másnak. Bevallom, nehéz megszokni.
Szeretem és ő is engem, csak félek hogy a semmiből majd változik, mint ahogy az történt a mi közös sztorinkban.
Néha úgy érzem minden kezd összedőlni és a romok súlya a földre kényszerít.
El akarok menekülni, de csak a gondoktól és a párommal.
Nosztalgiázom rólad de még ha könyörögnél sem választanálak újra, valahogy mégis gondolok rád és aggódom, remélem hogy rendben vagy.
Hát nem tök szürreális?
“Distance taught me more about people than closeness ever did.”
“We are raised to search for the things that set our soul on fire, the people who set fire to our hearts and the experiences that make our body heat up.. we rush through life overlooking the climb, we crash and burn because we forget that fire starts with a spark, magic is cast by details, so slow down, take your time, find the passion that sparks your fire.”
i n t e r tw i n e d Quotes.