Csak pihent. Csendben, egyedül. Már egy ideje aludt, amikor hirtelen felébredt; éhes lett. Lassan, akár egy csiga, gyorsan keresett valami finomnak hitt levelet. Evett, és már épp készült arra, hogy vissza alszik, amikor épp észrevett egy nagyon finomnak tűnő fát, amin nagyon szép zöld levelek pihentek. Mintha csak arra várnának, hogy valaki megegye őket. A Lajhár gondolkodott. Mindenki azt mondja rá, hogy lassú, lomha és lüke. Egy ilyen Lajhár ugyan hogyan érhetne el bármit is? Hogy sikerülhetne?
Körbe nézett. Mindenki aludt a közelben. Végig gondolta, hogy ha véletlen valami nagyon balul sülne el, akkor se nagyon sokan látnák. Megéri? Olyan finomak lehetnek. De mi lesz ha...? Nem. Nem szabad ilyeneken gondolkodnia. Cselekednie kell, nehogy valaki felébredjen.
Megteszi, gondolta a Lajhár.
Nem veszít semmit, egyszer él, meg kell tennie.
Elindult. Bár lassan, de Ő mégis úgy érezte száguld. Már ezért is megérte Neki. Olyan jó érzés, néha kimozdulni és mozogni egy kicsit. Csak úgy menni az ismeretlenbe, és tapasztalot gyűjteni. Bár csomó fa keresztezte útját, mégis, Ő olyan elszántan sietett és akarta azokat a leveleket, hogy nem foglalkozott ilyen apróságokkal. Dúdolászott és ábrándozott. Olyannyira belemerült ezekbe a gondolatokba ez a Lajhár, hogy hirtelen oda is ért.
Itt van. Megérkezett. Eljött a pillanat. Finom lesz? Megérte? Csak akkor derül ki ha megteszi. Meg akarom kóstolni. Meg kell kóstolnom. Meg fogom kóstolni.
Becsukta a szemét. Teljesen át adta magát az ízeknek.
Kinyitotta lassan a szemét. Végig gondolta, milyen volt; átlagos.
Nem volt semmivel sem jobb mint az, amit az alvóhelye mellől szedett. Csupán szebb volt, csábítóbb.
De mégis, a Lajhár boldogan aludt el, azon az ínycsiklandó levelű fán. Álmában, eldöntötte, hogy mostantól megteszi azokat a dolgokat, amiktől félt. Nem élhet örökké elkeseredve, egy fán. Már nem tudná megvonni ezt az érzést magától.
Kérdezhetnénk, hogy mégis miért aludt el mosolyogva. De nincs értelme. Tudjuk, hogy hiába volt csalódás a levél, a Lajhárnak megérte. Száguldott, és élt. Sokan irigyelték is ezért a Lajhárt.
Mostmár csak úgy beszélnek a történetünk főhőséről hogy; a Legyőzhetetlen Lajhár. Esetleg Lenyűgöző. Vagy Lelkes. Vagy talán Lázadó.
Neki sikerült lemosnia magáról a csúnya L-betűs jelzőket. Neked is sikerülni fog!
kaledo-art
pixelskylines
titsay
izzy806
kianamaiart
romaincrisis