Talán az egészet egy bemutatkozással kellene kezdnem, habár nem vagyok túl jó az ilyesmiben.
Mit mond el ilyenkor magáról az ember? A kedvenc színét? A korát? A kedvenc állatát? A foglalkozását?
A lényeg, hogy én valószínűleg nem ezt mondanám el először.
Először nyilván mindenképpen el kellene mondanom, hogy 17 vagyok, de már csak kevés ideig. El kell mondanom, hogy már lassan 2 hónapja a jegyesemmel élek és el kell mondanom, hogy annak idején sosem gondoltam volna, hogy ezt ki fogom jelenteni sőt 6 hónappal és 1 nappal ezelőtt sem gondoltam volna, hiszen ma vagyunk fél éve egy pár 5 nap ismeretség után és január 14-én leszünk 3 hónapja jegyesek. Igen talán gyorsank tűnik, de mi az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy egymásnak vagyunk teremtve még akkor is ha elég nagy köztünk a korkülönbség és ő a sovány lányokat szereti én pedig a 155 kilómmal "pottyantam az ölébe". Azóta cirka 134 kilót nyomok és lelkileg is rendben vagyok.
Elmondanám, hogy nemsokára szülők leszünk. Nem nem vagyok terhes és sosem leszek az legalábbis nagyon reméljük, mert nem szeretnénk gyereket. Patkány babáink lesznek akikről majd akarok posztolni rengeteget ide, ahol nem ismer senki és elmondhatom a vicces fura vagy éppen tanulságos dolgaimat.
Elmondanám, hogy idén érettségizek és rettegek mind attól, hogy buta vagyok az írásbelihez mind attól, hogy nem tudok majd megszólalni 8 tanár előtt, hiszen sokszor még az is nehezemre esik hogy egy idegentől megkérdezzem merre van a posta.
Elmesélném, hogy a szüleimmel gáz volt, hogy hogyan költöztem el, de nyilván nem lehet mindent egyszerre.
Elmondanám, hogy imádok írni, hogy mérhetetlenül beleszerettem az irodalomba már-már majdnem annyira, mint a páromba akit amúgy csak hívjunk "B"-nek.
És elmondanám, hogy te aki épp ezt olvasod kurvára nem vagy egyedül bármi is nyomja a szíved.
De talán majd máskor elmondom. 🫠🥰