#elet

[tongueoflilith]

haragszom rád

mert nem harcoltál mert hagytad, hogy én vigyem a kettőnk súlyát

hazudtál nem szavakkal hanem azzal hogy hagytad, hogy elhiggyem

hogy ez számít

hogy én számítok

„majd megoldjuk” mondtad mintha lenne egy ajtó amit csak később nyitunk ki

azt mondtad ezt akarod mintha a vágy valamit jelentene ha nincs mögötte lépés

haragszom mert olyan volt amilyen még soha és ezzel nem kezdtél semmit

mintha nem is lenne jelentősége hogy két ember így találkozik

mintha csak egy kurva epizód lennék amit letudsz aztán mész vissza a langyos leveshez a szép életedhez

és hagytad hogy egyedül égjek tovább

itt állok a sötétben

a szívem lángol hiába

mert előttem egy fal kurva nagy néma

nem hallak nem látlak

és most már tudom nem is jössz át rajta

és a legrosszabb nem az hogy nem jöttél, hanem hogy meg sem indultál.

[egy-lany-blogja]

Az egyetlen idő amikor nincsenek feléd elvárások...

[strangersworlds-blog]

Mert a boldogság fejben dől el. Te magad irányítod. Minden nap egy új esélyt kapsz, hogy valamit másképp csinálj mint tegnap, valamit jobban csinálj. Ne pazarold az időd stresszre, szomorúságra, féltékenységre… És ilyenkor jön az a bűvös szó, hogy van még időm. Nem, nincsen. Egy nap 86.400 másodperből áll, éld meg minden pillanatát. És ami még fontosabb törekedj a boldogságra

[oedipavagyok]

Vegul is, elvesztettem egy anyuka baratot, akivel tobb ev alatt lettunk joba, es aki nagyon fontos volt nekem, azert, mert el mertem mondani neki, hogy nem tudunk menni a gyereke szulinapi zsurjara, mert a gyerekemnek nem volt kedve (es nem kerek bocsanatot azert, mert oszinte voltam, mert azt hittem, ez neki is fontos) menni es en nem rancigalom ot el.

de vegul is, most kaptam egy varatlan uj "baratot", vagy nem tudom, mi ez, egy regi ismeros anyukaban, akivel harom napja minden delutan bandazunk, mert tudja, hogy most nem akarok egyedul lenni, es meg azt is megkerdezi, tudtam-e mar enni igy kb egy het utan.

Nem tudom.

[imafraidmyself]

Nem vagyok különösebben szomorú, bizonyos életkor fölött sokak alapállapota a szomorúság, ez teljesen természetes, én úgy érzem, túlléptem azon, hogy az életem nem olyan, mint amilyennek egykor elképzeltem, és különösebben az sem foglalkoztat, hogy egy napon majd nyomtalanul eltűnök

Mán-Várhegyi Réka

[1000yearswith]

Bárcsak átélhetnék egy régi napunkat újra

[friendlessghoul]

Our Hospitality (1923) Szinhazi Elet

[nepmuveszeticserepedeny]

Mindannyian másnak akarunk látszódni, önmagunk helyett