haragszom rád
mert nem harcoltál mert hagytad, hogy én vigyem a kettőnk súlyát
hazudtál nem szavakkal hanem azzal hogy hagytad, hogy elhiggyem
hogy ez számít
hogy én számítok
„majd megoldjuk” mondtad mintha lenne egy ajtó amit csak később nyitunk ki
azt mondtad ezt akarod mintha a vágy valamit jelentene ha nincs mögötte lépés
haragszom mert olyan volt amilyen még soha és ezzel nem kezdtél semmit
mintha nem is lenne jelentősége hogy két ember így találkozik
mintha csak egy kurva epizód lennék amit letudsz aztán mész vissza a langyos leveshez a szép életedhez
és hagytad hogy egyedül égjek tovább
itt állok a sötétben
a szívem lángol hiába
mert előttem egy fal kurva nagy néma
nem hallak nem látlak
és most már tudom nem is jössz át rajta
és a legrosszabb nem az hogy nem jöttél, hanem hogy meg sem indultál.
