Frankie'space

mindegy

[ordodyfr-blog]

5 éve haltál meg

semmi sem ugyanolyan, de az ingjeid még ott lógnak a szekrényben, a könyveid ott porosodnak, az ajtónyílás viszont üres

amikor álmodok, akkor még el tudod mondani időről időre, hogy szeretsz és büszke vagy rám

mikor a fájdalom, mikor az elfeledés, mikor a düh, mikor az

üresség

[ordodyfr-blog]

Mondanám, hogy ez az emlék megszépült De a fejlődő szervezetbe ez a Helytelen megküzdés könnyen beépült És a memóriám leépült A bűnöm már régen elévült Úgyhogy hiába büntetem magam folyton Többé nem élhetek már enélkül Így nem maradt más csak az önkontroll Felkelek minden nap fél nyolckor Üres szemekkel a teám iszom Végre elfogadtam, ez az én sorsom Hát ez leszek, ilyen félboldog Jöhetnek a közepesen szép dolgok

[ordodyfr-blog]

magyarázat

But how could you live and have no story to tell?

nincsenek meg a szavai vagy inkább csak kerüli az ember, 

márminthogy én,

vagy csak túlexponáltam, direkt, hátha félreértik és megdicsérnek,

mert impressziót azért mindig könnyebb,

onnan angolosan távozhatok, ahogy

mindig is szerettem, persze hátranéztem párszor, hogy

az vagyok-e, 

mindig csak azokat tudtam kedvelni

közületek

akikkel szavak nélkül jobban tudjuk (persze, körítés), és

az a vicces, hogy

a korábbi is én voltam, ugyanaz valahol ott a vágyak

szintjén, meg ugyanígy ez is, mert valami változik, 

valami nem,

mert szavakkal és szavak nélkül is jólesik

elbűvölőnek lenni.

mert te is tudod, hogy néha az vagyok,

néha nem, és bár a szégyenérzet is 

erős,

az is, ha látom a szemetekben, hogy ti is tudjátok.

talán egyszer nem lesznek óvatosak a lépteim, de az is lehet,

hogy ez sem változik, mindenesetre tudni fogod, ha tudnod kell, mármint

én tudom, hogy igen, de azért jó, ha játszunk, meghagyva az

elméleti lehetőségét, hogy nem,

de amúgy egyebek mellett – neked sem kell bűnbaknak lenned, 

ez csak a történet kedvéért van így.

[ordodyfr-blog]

megbot- lottál, talán mégis jobb lett volna ha felkapcsolod a villanyt, a tompa hangra csak a csend a válasz, majd érzem a remegés hullámait, nevetsz vagy sírsz, most még a szégyen is mozdulatlan.

[ordodyfr-blog]

nézted a szempárokat, már talán 1-2 éve is, hogy elkészült a kép - meg lett örökítve a boldogság.

fázott a lábad, befűtöttél, most úgyis sok időd van -- gondoltad, így főzhetsz egy teát, használt filterből.

[ordodyfr-blog]

kényszer

a vonatról leszállva mintha még mindig meg- maradt volna a szag.

a tenyereid pedig iz- zadtak, kellemetlen volt minden, nem is akartál egy ideig sehova sem menni, de az emberek csak jöttek és jöttek mögötted.

[ordodyfr-blog]

                                  hommage á z.

a függöny és az ablak is ugyanolyan maradt, az időt talán csak te láttad.

tudod, el kéne menned innét, de a lelked mélyén úgyis sajnálnád.

a könyvek nagy részét még az anti- kváriumba sem vitted el, remélted, nemsokára jönnek, hogy elvigyék a szemetet.

néhány dolgot készakarva ott hagytál, pedig tudtad, nem jössz többé.

[sokvolt]

[louloujoe]

Stalker, Andrei Tarkovsky, 1979

[louloujoe]

Stalker, Andrei Tarkovsky, 1979

[ordodyfr-blog]

Egy nő (73)

Van egy nő. Szeret. Kérdem, szeret-e. Már mér’ szeretne. Mert abban állapodtunk meg. Hogy szeretem? Abban? Abban. Ma? Ma is, hát hogyne, mindig, fél tizenegykor, januárban, az ezredfordulón, szünös-szüntelen… vagy akar egy szünnapot? Jó… Melyik napra gondolt? Talán… talán a szerda. Mért éppen a szerda? Mert ma csütörtök van. Kis gavallérom.

[ordodyfr-blog]

zuglói hallásgyakorlat

- elárulom, éjszaka tizenkét sört ittam és nyolc energiaitalt

- hát...kikészíted magad

- nem én, hanem azok a kurva nők, ő miattuk iszom

[ordodyfr-blog]

requiem I.

    nincs áldás, nincs elbocsátás.

csak egy ideig

bírtam.

utána a rövid, erős

cigaretta virrasztott

helyettem.

                         ne utáld az esőt, hiszen

ilyen a nagypénteki

időjárás.

                            a legfájóbb az volt,

amikor szétkented

a vért

az uszoda csempéin,

ott keveredett

az esővízzel.

[ordodyfr-blog]

érték

azt mondtad, nagyapának

rossz a lehelete, vagyis

büdös, mert iszik,

és ilyenkor

szomorú mindenki.

és azt is, hogy aki iszik,

annak nincs jövője.

                          amikor, szerelmem,

megjelentél

a pisszoár szagában,

megsimítottam a radiátor

rozsdáját.

a csillagos ég fölöttem,

és a kémiai anyagok bennem.

[ordodyfr-blog]

Próbálok válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen érzés vagy kedv vagy hangulat maradt bennem az álom után, de a jónak csak az emléke van meg, mostanra csak a fázás maradt, fázom.

[ordodyfr-blog]

steril

steril

  mintha csak a

semmi.

szórakozva figyelted

az utas zsebében

lévő sörösdobozt.

  most nem könnyeden

törted be cipőddel a

pocsolya jegét.

[ordodyfr-blog]