No title available
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH
official daine visual archive
cherry valley forever
No title available

blake kathryn
h
Interview Vampire Daily
sheepfilms

Origami Around
Phantogram Three
ojovivo
almost home
Keni

shark vs the universe
occasionally subtle
"I'm Dorothy Gale from Kansas"

Product Placement
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year

No title available
seen from United States

seen from Malaysia
seen from France

seen from Canada
seen from Sweden

seen from Sweden

seen from Sweden

seen from Vietnam
seen from France
seen from United States
seen from United States

seen from Ecuador

seen from Türkiye
seen from Norway
seen from United States

seen from United States

seen from United States

seen from Malaysia

seen from Bangladesh
seen from Canada
@pearl-hairedgirl
i need soft love right now. to be held, have my hair stroked, loving words if not a comfortable silence. there’s nothing better than having someone take care of you when you feel sad, lost, or just not like yourself
tűpróba
két éve pumpa van. nincs napi 5 szúrás, nincsenek mélylila foltok. ülsz az erkélyen, a táncoló fény megcsillan az üvegen, csapdosnak a szivárvány szárnyak - augusztusi nyugalom van. nézed a combod, leégett, de nem is ez a lényeg: nincsenek ott a színek, amik elárulnak. nincsenek nyomok. olyan, mintha normális, egészséges ember lennél. még mindig furcsa, nehéz megszokni. a 18 több, mint a 2. majd hirtelen, magad sem tudod, hogy az agyad melyik rejtett zugából jött hozzád a gondolat, biztos az ide-oda libbenő pille hozta el, de a fiók mélyéről előkotrod a készletet: tű és pen. vészhelyzet esetére eltetted, mondván, mi van akkor, ha a pumpa úgy gondolja, nélküle menedzseld tovább az életed, ő most ebből kiszállna, de neked meg azonnal kell az inzulin (egyébként milyen az, amikor nem kell minden léptedet pontosan megtervezni és minden eshetőségre felkészülni?). amikor megtalálod őket, rájössz, hogy 2 éve nem szúrtad meg magad. nézed a tűt, nézed a karod, csak 1 centi, kis semmiség az egész. ha 9 évesen ment, nehogy már 28 évesen képtelen legyél rá. nagy levegő, napfény, víz, lombok, ja nem, most nem egy kispál dalban vagy, szóval szúrás, kész. mosolyogsz, mert még mindig megy. nyilván. mégiscsak 18 évnyi rutin van mögötte. nem állsz meg, akkor már leellenőrzöd: has, comb, megy minden, szépen, könnyedén csúszik a bőröd alá a leheletnyi fém. furcsa ez az egész, hiányzott. ez valahogy hozzádtartozik. az édesen bizarr nosztalgiát egy kis kékes-lila folt szakítja meg: ott irulpirul - leginkább lilul - a combodon emlékeztetőül, hogy cukorbeteg vagy. meg persze emlékeztetőül, hogy a random tűszúrás hülye ötlet. és elgondolkodsz - mert azt meg imádod, és különben is szeretsz különféle eszmefuttatásokat végigpörgetni magadban -, hogy milyen érdekes, hogy a combodon, a hasadon a foltok egy idő után elmúlnak. változtatják a színüket, akár a fán a levelek: kék, zöld, sárga. aztán szertefoszlik az egész. a színnel múlik a fájdalom is. nem maradnak jelek - se látható, se érezhető. nyomtalanul eltűnik az a tény, hogy te cukorbeteg vagy. és visszaáll a világ rendje: csak te tudsz róla.
A gyógyulás bonyolult. Egyik nap jól érzed magad, a másikon úgy, mintha tegnap történt volna.
“Szeressétek egymást, de ne csináljatok a szeretetből köteléket: hadd legyen az inkább mozgó tenger lelketek partjai között.”
— Kahlil Gibran (via szavaktengereben)
“Csakis szeretettel lehet eredményesen nevelni.”
— Berkesi András (via szavaktengereben)
“Félni valamitől nem ok arra, hogy ne tedd meg.”
— Sarah Outen (via szavaktengereben)