Campus Mundi ösztöndíjjal Japánban
Egyetemi tanulmányaim során többször elhatároztam, hogy külföldön töltök egy félévet, de valami mindig visszatartott. Nem találtam megfelelő tárgyakat az adott félévhez vagy valami nehézség miatt nem mertem belevágni, de az alapképzés végéhez közeledve olvastam egy felhívást, ami szerint akár Japánban is eltölthetnek a hallgatók egy szemesztert és úgy döntöttem végre jelentkezek, mert ez egy kihagyhatatlan lehetőség. Belevágtam hát és el is nyertem a Campus Mundi ösztöndíjat, ami lehetővé tette, hogy valóra váltsam álmaim.
Japán számomra egy elérhetetlen álom volt, egy távoli ország, amely gyerekkorom óta érdekelt, lenyűgözött az, hogy egymás mellett létezik a kultúra, a hagyományok és a legmodernebb technológia. Ugyan az európai országok is nagyon vonzottak, de mikor megláttam ezt a lehetőséget, rögtön elhatároztam, hogy ide jelentkezek. A Debreceni Egyetemnek több japán egyetemmel is van kapcsolata, de nekem a Tokyo International University tűnt egyértelműen a legjobb választásnak, hiszen sosem tanultam japánul, viszont ezen az egyetemen több területen angolul is folyik az oktatás. A legtöbb angol nyelvű kurzus az gazdaságtudományokkal és a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozik, így tudtam válogatni a szakomhoz kapcsolódó tárgyakat, de felvettem a japán nyelvet is és olyan kurzusokat is amelyek ugyan nem kapcsolódnak szorosan a szakomhoz, de érdeklődök irántuk és amellett, hogy más tudományterületekbe is bepillantást nyerhettem olyan tudást szereztem amit a mindennapi élet során is alkalmazhatok. Az előadások során a professzorok ösztönözték a hallgatókat, hogy szóljanak hozzá az órához, osszák meg a gondolataikat vagy éppen azt, hogy a szülőhazájukban miket tapasztaltak az adott témával kapcsolatban. Nemzetközi egyetem lévén a világ minden tájáról jöttek hallgatók így az órákon például a Sustainable Society című kurzusom során megannyi perspektívát hallhattam arról, hogy milyen eltérő fenntarthatósággal kapcsolatos problémák vannak a világon és ezekre hogyan reagálnak a Föld egyes országaiban. Az egyetem professzorai is különböző országokból jöttek, ez is hozzájárult ahhoz, hogy szélesedjen a látókörünk. Első kézből hallhattam a sok érdekes kultúráról és országok különböző szokásairól, így nem csak japánt ismertem meg, hanem számos más ázsiai országról, Mexikóról, Brazíliáról, az Egyesült Államokról, de még európai országokról is rengeteg újat tudtam meg.
Az egyetemen található egy English és egy Japanese plaza, amelyek a nyelvtanulást hivatottak segíteni. Az English Plazában angolul beszélgethetnek egymással a hallgatók kötetlenül, egy tea vagy kávé kíséretében, de akár az oktatóktól is kérhetnek segítséget a tanulmányaikhoz. A Japanese Plazában a japán nyelvet gyakorolhatják a hallgatók anyanyelvű önkéntes hallgatókkal vagy az oktatókkal. Ezek a helyek nagyon népszerűek, hiszen nem tanóra hangulatú egy ilyen beszélgetés, szimplán egy lehetőség, hogy szórakozva fejlesszék nyelvi képességeiket a hallgatók. Nekem is nagyon sokat fejlődött az angol beszédkészségem, valamint japánul is elkezdtem tanulni és az intenzív kurzusnak köszönhetően a végére már egyszerűbb gondolatcserékbe is kezdhettem, valamint a mindennapi életet mindenképpen megkönnyítette a nyelv minimális ismerete.
Az oktatás teljesen más stílusban zajlott, mint itthon, a legnagyobb különbség talán az volt, hogy amellett, hogy aktívan részt kell venni az órákon, kötelező a jelenlét és szinte minden órára volt házi feladat, ami többnyire rövid beadandókat jelentett. Először szokatlan volt és nehezen ment, mivel angolul kellett olyan témákról kifejtenem a véleményem, amelyekről még anyanyelven se lett volna egyszerű, de pár hét elteltével egyre kevesebb fejtörést okozott angolul megfogalmazni a gondolataimat és rengeteget fejlődött a szókincsem. Ezek a rövid beadandók mindig az óra témájával vagy az aktuális olvasmányokkal voltak kapcsolatban és gyakran kutatómunkát is igényeltek, ami sok munkát jelentett, de mikor a vizsgára készültem azt vettem észre, hogy mivel ilyen sokat foglalkoztam egy-egy témával sokkal könnyebben fel tudtam idézni a tanultakat, mintha csak meghallgattam volna az előadást. Az órákon való felszólalásokat is eleinte nagyon stresszesnek éltem meg, de mivel nem volt rossz válasz és mindenki véleményét szívesen meghallgatták egyre bátrabban osztottam meg én is a gondolataimat, tapasztalataimat.
A japán nyelv tanulása nagyban hozzájárul az ország és a kultúra megismeréséhez. Minden héten négyszer 3 órán át próbáltuk elsajátítani az alapvető nyelvtant, szókincset és minden órán 5 új kanjit is tanultunk. Nagyon érdekesnek találom, a japán nyelv különleges írásmódját és egy-egy kanji mély jelentését, valamint azt ahogyan megnyilvánul a kultúra a nyelvben. Például ahogyan más beszédstílust használnak ha egy tőlük idősebbet vagy valaki olyat szólítanak meg aki felé ki szeretnék fejezni tiszteletüket (tanár, orvos, felettes stb.) vagy ha valaki olyanhoz beszélnek aki közelebb áll hozzájuk, ennek megfelelően akár teljesen másképp is hangozhat ugyanaz a mondat attól függően kinek mondják.
Összességében életem legtartalmasabb féléve volt, rengeteg baráttal, ismerettel és élménnyel gazdagodtam. Megtanultam egyedül élni és boldogulni egy idegen országban, ami persze ösztöndíjasként nem volt olyan nehéz mintha saját magam kellett volna mindent finanszírozni, de így is meg kellett tanulnom alkalmazkodni az ottani élethez, egyedül megoldani a felmerülő problémákat és beilleszkedni egy új közösségbe ahol nem használhattam az anyanyelvem. Az aktív angol nyelvtudás bármilyen későbbi munka során hasznos, valamint a japán nyelvtudásom is tovább fogom fejleszteni, ami a japán cégek hazai leányvállalatainál értékes készség lehet. A félév során gyűjtött tapasztalatokat, kialakult készségeket és kapcsolatokat nem csak a további tanulmányaim, szakmai karrierem, de az élet minden területén fogom tudni hasznosítani.
dededos
germansingergirl
turnnoffyourmind
pixelskylines
izzy806
snowghoul