Stuck between two worlds

Írj rám nyugodtan

[fluffygif]

Hymns of the sea

[azalmodozoangyal-818]

Azokon a napokon amikor csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. azokon a napokon amikor még rám is mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon amikor beszélhettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a kádban, vagy nevettem a testvérem faviccein. Ezerszer is meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor még meg is érinthettelek táncoltam az utcán, vagy bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt. Elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult.Azokon a napokon. Csak Miattad. Tényleg Én voltam.

[phobus33]

Constently thinking about you....

[buzaviragoslany]

“Lázasan készülődök, sietek, nehogy késsek, még egy percet sem akarok. Hiszen az együtt töltött perceket vesztegetném el.. Látom írt, hogy megérkezett, boldogan tudakoltam meg, hogy lent vár engem.. Gyorsan felveszem cipőm, és megyek le, megyek Ő hozzá.. Kilépek az ajtón.. s meglátom.. Őt! A Szerelmem! Felcsillantak a szemeim, ajkaim ösztönösen mosolyra húzódtak.. Az Ő szemei szintén így reagáltak látványomra, mosolygott, láttam rajta, hogy boldog.. Egymás karjaiba zárkóztunk. Öleltük egymást, úgy, hogy senki se tudjon szétválasztani minket.. Majd egy kicsit eltávolodtunk egymástól, egymás szemébe néztünk.. S gyengéd, lágy csókot hintett a számra, hosszan, ráérősen, mintha utolsó csókját adná nekem.. Ezután percekig a szemembe nézett, mélyen, mintha olvasni akarna engem, akár mint egy könyvet.. Láttam szemében, hogy szeret engem, én vagyok a mindene, hogy vágyik rám, s Boldog voltam, hogy én jelentem számára a világot! Azt hiszem ez volt az igaz szerelem..”

— Via @buzaviragoslany

[buzaviragoslany]

Emlékszel?

Emlékszel még Szerelmem, mikor kézenfogva mentünk együtt, boldogan az utcán? Mikor nevettünk, minden kis hülyeségen, s vicceken? Mikor megnéztek minket az emberek és irigyek voltak, mert mi Boldog párt alkottunk? Mikor hiányoztam neked és hosszú idő után újra találkoztunk, és te a nyakamba ugrottál? Mikor percekig csak Öleltük egymást, egymás szívverését hallgatva? Mikor odafagytunk a padhoz, de minket az sem érdekelt, és az öledbe kaptál, és vittél az egész játszótéren keresztül? Emlékszel még ezekre? Az összes tettünkre? A baromságokra? Az együtt töltött időkre? Emlékszel még rám??

Via @buzaviragoslany

[hicapacity]

A túlélés nem élet.

A túlélő mire középkorú lesz, elfárad,és gyakran megkapja a címkét: depressziós. Mivel nem tudja, hogyan lehetne hiteles,és nem mer felhagyni azzal a szokásával,hogy mindig mindenkinek a kedvében akar járni,viszont felbőszíti az, hogy elmegy mellette az élet. A túlélőnek végül is egyetlen utolsó vágya marada létezés szabadesésének feneketlen ürességében:a halál iránti vágy. Eldobni a vesztő lapokat,kiszállni a játékból,titokban talán reménykedni egy új leosztásban,újrakezdésben. Él a titkos vágy: megpihenni.Mert ez a módja: kipihenni magunkata mesterségesen kialakított hamis én rémületéből,alkalmazkodó feszültségeiből,és átváltozni az eredeti, szinte már elfelejtett valódi énné,elsiratva és meggyászolva azt, ami kimaradt,és így elveszett mindörökre. A pihenés, az elengedés, a kiengedés:ez az ellenszer,ezzel gyógyítható a reagálási kényszer okoztamegsemmisülés. A vipassana meditáció és a jó pszichoterápiaegyaránt lehetővé teszi az ember számára,hogy átöleljék,hogy biztonságban legyen,hogy gondját viseljék,beavatkozás és elhanyagolás nélkül. Az ember megtanulja,hogy úgy kényeztesse önmagát,ahogy szerette volna, ha anyja kényezteti:hosszan, szeretetteljesen, kíváncsian. Van ennél sürgősebb tanulnivalónk? ~ Feldmár András (Apró részetekben)

[void-filled]

Leülhetek melléd? Rád mosolyoghatok? Megfoghatom a kezed? Felvehetem a pulóvered? Megölelhetlek? Felborzolhatom a hajad? Felolvashatok neked a kedvenc könyvemből? Meghallgatsz? Sétálhatok veled? Megölelsz, ha félek? Hallgatjuk az esőt? Bebújhatok a pokrócod alá? Megszagolhatom a nyakad? Nézhetem veled a filmet? Kérsz még? Kaphatok? Megpuszilsz ha elmegyek? Maradhatok? Maradsz még? Aludhatok a válladon? Érzed, hogy remeg a kezem? Betakarsz ha fázom? Megfésülöd a hajam? Lekapcsolod a lámpát, hogy nézhessük a villámokat? Kérsz egy teát? Becsuknád az ajtót? Letörlöd a könnyeim? Nem maradnál még,kérlek?

[phobus33]

Emlékszel mikor a kabátot nem neked adta a buliban hanem egy másik lánynak? Én emlékszem...

[phobus33]

Szerintem nekem sokkal jobban fáj, hogy így bánik veled mit neked.

[phobus33]

Nem érdekelnek a rebligjaid, csak at a fontos ami TE írsz a lelkedből.

[limlom-maci19]

Rájöttem, hogy bizonytalan önmagában és fél. Ezért tartana engem rövid pórázon, ezért degradálta a múltbeli kapcsolataimat és a mostani kalandjaimat. Ezért akarja felszedni előttem a csajokat, mindig amikor ott vagyok - hogy mutassa ő milyen kelendő. Egy kibaszott önigazolás és egó védés az egész.

[phobus33]

Ösztönlény...

[phobus33]

A legnehezebb - Olyat választani aki fél elveszíteni Téged.

De ez a tapsztalat már legalább a tied.

[phobus33]

Mi kell még hogy lépj ?! Amikor neki "egyfolytában más csajokat kell megbasznia?"

[phobus33]

Hónapok óta távol van, mégis közel tartod a szívedhez...

[phobus33]

A viszonzatlan szerelem: Szíved önkéntes tudatlansága, vak hitelezés, a "csodálatosan szép" belelátásának édes illuziója.

[phobus33]

Gondolatban átölelem a fájdalmad. Böröm beszívja könnyeid.

[phobus33]

Aki meglátja benned azt is, hogy milyen ember is lehetnél ha elfogadnád és szeretnéd önmagad, aki nem csak azt látja, hogy most hogyan reagálsz hanem - szinte belédlátva - azt is meglátja miért úgy cselekszel ahogy.... nos akkor biztos lehetsz benne, hogy azért szeret aki legbelül vagy.