„Ajjajjaj – nálam eddig tartott a rajongás! Ajjajjaj – na ezek már eladták magukat a pénzért! Ajjajjaj – ez tiszta Zorán! Az Ajjajjaj óta már csalódás számomra ez az egész” …és még hány ilyet hallottunk és hallgatunk azóta is szegény kis platinalemez státuszba züllött első EP-nkről. Tanulsága persze sok van az ügynek: pl. az emberek nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy ha egy zenekar nem csak nagylemezben gondolkodik, pláne, ha nem elég alaposan kommunikálja ezt a dolgot. Akkoriban úgy terveztük, hogy amint elkészül néhány dal, felvesszük őket és megjelentetjük, mindegy, hogy mennyi jött épp össze. Az „Ajjajjaj” és az ugyanabban az évben megjelent „Lármagyűjtögető” a mi két félreértett lemezünk, de más módon is összetartoznak. A felvételek egy időben készültek, és kis idő elteltével egymás után jelent meg a két anyag. Egyáltalán nem szándékoztuk kiemelni a címadó dalt, egyszerűen csak az lett az első szám a lemezen, a címet pedig viccesnek találtuk, hiszen mindenki ismer olyan embereket, akik mindig csak keseregnek. Persze a rádiók egyből lecsaptak rá, mert nem volt benne torz gitár, a seprűs dobot és a zongorát pedig imádják, így aztán rommá játszották, és ennek köszönhetően még többen megismerték a zenekart. Pedig ott a többi gyöngyszem: a „Made in China” teljesen elmebeteg és különleges, mindamellett színigaz, az „Álmod ébren tart” igazán tükrözi a Quimby hangulatot, a „Nice Day” és az „I've got a girl” pedig a mai napig szerepel a koncerteken. Ráadásul a fülsértő hangok mestere, Kárpáti Dódi itt engedte el magát először, amiből azóta hagyomány lett. Szóval mi igencsak kedveljük ezt a lemezt, és jót mosolygunk azokon, akik szerint ezt csakis a pénzért csináltuk – lehet, hogy csak az első számot hallgatták meg?"
discoholicmusic
janainaart
prguitarman
2087