"nem emlékszem az első beszélgetésünkre, de arra igen, hogy ennyire rég értett meg ember, rég nevettem ennyit random dolgokon, és arra jöttem rá, te leszel az első férfi akinen bízni fogok. nem akartam. féltem, hogy bántani fogsz, bárhogyan is. sosem tetted, legalább is tudatosan, váratlanul találkoztunk és talán ez a legszebb az egészben, vonzalommal indult, szerelem lett. "más valamit?" "esetleg egy kávé?". azóta sem kávéztunk, egyikünk sem kávézik, de csak ez a kérdés jött ki kislányos zavaromban a számon, és láttam, hogy alig vártad, hogy közeledjek, hisz a korkülönbséget tiszteletben tartottad. nem tudom mikor szerettem beléd, csak azt tudom, mikor rájöttem "bazdmeg szeretlek". de nem mondtam, ő mondta először "azt hiszem szeretlek", és nem csak hitted, tetted."
3év, 5 szakítás, "mindent megtettünk egymásért" után az utolsó szerelmes levelem neked
