Befejeztem tanulmányaimat a Royal Melbourne Institue of Melbourne Textiltervező szakán. HURRÁ.
Az oktatás lényegesen eltér a hazaitól. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy a Textiltervezés és a Divattervezés két külön diploma, nem lehet egyszerre tanulni őket. A textilesek viszik a nyomó, kötő és szövő szakot, míg a divattervezők csak a tervezéssel és a kivitelezéssel (bőr és ruha) fogalkoznak 3 (plusz 1) évig. Ezzel szemben a Momén mindkettőt tanuljuk, egyszerre viszünk egy textiles és egy fashion-ös szakot (ruha, kötő például).
Sokkal tisztábbnak és hitelesebbnek tartom az osztályzást. Minden projekt elején kaptunk egy Rubricot (2 oldalas A3-as Excel) ahol pontosan, gondosan le van vezetve, hogy mi mennyit ér, milyen színvonalat kell megütni bizonyos szintekhez, melyik beadandó ér fajlagosan többet. A Textile Design kurzusnál elsődleges szempont a referenciák helyes használata. Harvard típusú referencia használatot követelnek meg, ha ezt bármelyik képnél elhagyod részszázalékot veszítessz az összesített eredményedből. Mivel azt sem tudtam mi az a Harvard referencing, és nem is vettem komolyan ezt a szempontot, nagyon sokat buktam rajta. De most egy életre megtanultam.
Másodlagos szempont: a kutató munka. Annak ellennére, hoy ez egy textile design kurzus, olyan piackutatást és másodlagos kutatómunkát vártak el, mint amit Piackutatáson tanultunk Schmidt Andreánál.
Harmadik szempont: találékonyság. Itt az erdetiséget, egyéni megközelítést pontozzák. Következő szempont, egyben a legnagyobb gyengeségem, az önértékelés, önreflektálás. Az első héttől kezdve folyamatosan analizálni, mérlegelni kell a saját döntéseinket, és ezeket reflektív esszékben dokumentálni. Először csak nevettem ezen a gondolaton, aztán annyira nem voltam boldog mikor megláttam az erre kapott részeredményem. (Reflective writing is ok, but annotations are sporadic and do not evidence ability for self-assessment or analysis of the design process.)
Az eddig felsorolt szempontok csak a tervezési folyamatra vonatkoztak. Most jönnek a végeredményre vonatkozó aspektusok:
Első, a szándék nyomon követhetősége, tiszta és érthető kivitelezése. Második: színek, formák, kompozíciók: itt azt nézik, hogy milyen széles palettán dolgoztál, hány technikát vegyítettél, ötvöztél, hogyan fejlesztetted ki a színpalettádat (amit ugye a kutatómunkával alátámasztottál, pontosan melyik szín milyen indokkal került be, referenciákkal). Ha belegondolunk, otthon ez a legfontosabb szempont, a vizuál, a végeredmény. Minden erőmet ebbe feccöltem, azt hittem eleinte (amikor még nem tudtam, hogy érdemes lenne tanulmányozni az osztályzási rubrikot), hogy csak az számít amit a végén kiállítok. És mostmár látom, hogy milyen töredék részét képezi a jegynek a kivitelezett munka. Hihetetlen. (Ez amúgy egy önreflektív gondolatmenet volt, imádnák az itteni tanáraim.)
Következő szempont a szaktudás alkalmazása (craftmanship). Ide tartozik a végeredmény prezentálásának színvonala, a portfolio benyomása, a címkék, névtáblák minősége, a kötött kelmék eldolgozása, a munkák paszpartuzása.
És még mindig nincs vége az értékelő lepedőnek, most jön a diákokra vonatkozó része. Szakmai gyakorlat, tiszta munkakörnyezet fenntartása és problémamegoldó képesség alkalmazása az első pont. Ezután értékelnek piaci viszonylatból: határidők betartása, tervek kivitelezése, munkák folyamatos datálása és aláírása, erős projekt összegző szöveg és a saját határaid feszegetése, valami új elsajátítása. És, végre-valahára az utolsó szempont, a kommunikációs képesség. Itt az órai részvételt és hozzájárulást, a csoport előtti beszédeket (heti rendszerességgel be kellett mutatni, hogy hol tartunk, merre haladunk) és a projekt “szofisztikált” bemutatását veszik figyelembe.
Az értékelésnél ezt a táblázatot veszik elő és sorban bekarikázzák vagy szövegkiemelőzik a rád vonatkozó részét, plusz jegyzetekkel, személyes visszajelzésekkel egészítik ki. Ezáltal nem egy 30-40 fő előtti megalázós beszólást kapunk a kipakoláson, hanem egy írásos kritikát tele részeredményekkel, pozitív megerősítéssel, minden szemszögből megvizsgált osztályzattal. Nem mondom, most is sírtam mikor megkaptam az első projektre vonatkozó eredményem (64%, 1% híján 4-es), pont úgy, mint decemberben a Momés kipakon. Ellenben láttam, hogy mik a gyengeségeim és az erősségeim és nem csak annyit kaptam a jegyem mellé magyarázatként, hogy “rosszak az arányok”. Innen könnyebb volt talpraállni, és így is tettem, a második projektnél (ami 60%-át teszi ki az év végi jegynek) már figyelembe vettem ezeket a szempontokat és javítottam azokon, amiken a legtöbbet vesztettem.
Emellett kaptunk egy menetrendet heti lebontásban részletes munkatervvel. Ehhez szigorúan tartották magukat a tanárok, tényleg minden úgy történt, ahogy előre meg volt írva. Így elkerülhető a “jaj-nincs-nálam-felszerelés” meg a “én-ma-nem-megyek-egyetemre-mert-biztos-semmi-nem-fog-történni” veszélye. Nem is mertem lógni egyszer sem, bár én még mindig úgy gondolom, hogy gyakorlati kurzusról hiányozni önmagunk szívatása, mert egyedül pótolni valamit sokkal időigényesebb, mint konzulenssel, teknikussal.
Az alábbi táblázat a féléves eredménylapom a kedvenc tárgyam, a Future Forecasting kurzusból. Ez nem a részletes, hanem az összegző dokumentum. Nagyon büszke vagyok erre, mert pont elértem a legmagasabb szintet: High Distinction.
És egy másik tárgyam részeredménye, szintén HD, ráadásul HD+ (!):
Vicces volt, mikor megkaptam ezt az értékelőt, kerestem a jegyem szám formájába. Nem tudtam, mi az az HD, majd a többiek irigykedve mondták, hogy örüljek a fejemnek, ennél nincs feljebb...
Az ausztrál egyetemi jegyek így néznek ki:
turnnoffyourmind
pixelskylines
germansingergirl
blakekathryn
dailybridgerton
areudirty