legyél enyém, és itt most nem az enyémen van a hangsúly,
csak legyél, ennyi épp elég.
vagy ha a sors annyira akarná, legyél enyém annyira, mint a tinta az ujjamon.
legyél annyira enyém, hogy rád tudjam fogni, enyém vagy.
ha kérdezik, letagadhatom, ha gondolod, te meg főleg.
csak nekem mondjuk azt, hogy enyém vagy.
csak annyira legyél, mint ez a vers,
bár vers helyett
csinálhatnék neked egy vázát,
talán az jobban illene ránk,
mert lehetne üres és repedt,
verssel meg ezt nehéz,
épp annyira, mint veled.
vagy inkább velem, mert ha könnyű lenne, akkor talán lennél,
és most már arról beszélek, amikor úgy igazán,
kéz a kézben, és talán még anyának is bemutatlak,
az úgysem sülhet el rosszul
mert ha már két szót beszéltek is bensőségesebbnek számít kapcsolatotok
mint az enyém vele,
meg lassan mint a kettőnké.
szóval tényleg, ha gondolod eljöhetsz hozzánk,
levetkőznénk, csak én egy réteggel tovább:
lelkemről a testet.
igazából már így ülök egy ideje,
de lassan jön a tél, fázok is,
na meg kicsit feszélyez a meztelenség,
szóval néha már öltöznék fel,
de a ruháim nem jönnek rám vissza.
úgyhogy csak várok,
rád
vagy hogy a lelkemről megint sikerüljön lefaragni egy darabot,
csak tudod nehéz, mert már farigcsáltam párszor,
a kis dolgokkal meg mindig több a munka,
nem tudod, honnan lehetne még.
és most lehetőleg jó lenne azt a részét
amiben te is vagy,
és akkor majd visszavehetek pár réteget,
hogy újra megígérhessem, legközelebb megvárom, hogy valaki tényleg ideérjen,
s csak utána vetkőzöm le.
blakekathryn
vaporwave
gummygunk
gamechangershow
romaincrisis
pixelskylines
