Eltitkoltam érzéseket,
Elfolytottam sérelmeket.
Reggel felkeltem,
S gyomorgörccsel ébredtem.
Sose értett meg senki,
Nem nézett rám senki.
Tudom milyen elveszettnek lenni,
Tudom milyen álmokat kergetni,
Legnagyobb gondban kiutat keresni,
Idegenek között idegennek lenni.
Kéne egy jegyet keresni,
Mely segít magamhoz elvezetni.
Nem baj az a plusz piros lámpa,
A másfél perc az egyetlen baj,
Hiszen ebben az időben
A gondolataim világgá mennek.
Tiltott helyekre kóborolnak,
Megtalálom őket a pokol bugyrában.












