Valójában senki nem tudja mi zajlik bennem. Hogy a káosz a fejemben kibogozhatatlan. Minden nap egybúj remény és minden éjszaka egy újabb csalódás, mert ma sem lett jobb. Hol a kiút? Van egyáltalán? Nos… már magam sem tudom. Csak érzem hogy teljesen elveszítettem az érdeklődésem, a türelmem, a pozitivitásom. Negatív sem vagyok. Már semmi nem vagyok. Csak létezem. Hogyan tud ennyire tönkremenni egy fiatal lélek? Igazából csak a testem fiatal, a lelkem öreg. Érzem. De vajon megtalálom e a kiutat? A boldogságot? Bármit amitől jobban érezhetném magam? Kusza minden az egész életem az emberi kapcsolataim. Mind mind csak egy felszín. Engem nem értenek, vagy én nem értem őket? Nem tudom… de elegem van.

















