Sensorium

[shonatara]

[shonatara]

[shonatara]

[shonatara]

[shonatara]

[ugye-soha-nem-szerettel]

az egyik legjobb érzés a világon, amikor a pánikroham közben a szíved lelassít és elkezd megnyugodni, az a pár másodperc, amíg érzed a lassulását és a végtelen ürességet és pár pillanatra nem érzel semmit, se jót, se rosszat

[shonatara]

[shonatara]

[shonatara]

[shonatara]

2023.07.24. Évekig tartó küzdelem. A végsőkig menő kitartás. És semmi eredmény. Nem tudok mást, csak hang nélkül zokogni.

[shonatara]

Nem tartozom magyarázattal senkinek. Főleg nem Neked. Szeretlek, ezt tudod, de már nem irányíthatsz engem.

Ha aludni akarok délig, abba se szólhatsz bele.

Már nincs rendelkezési jogod fölöttem.

És legfőképpen: nem a Te életedet akarom élni.

Saját életem van, saját célokkal. És nincs szükségem sóra ahhoz, hogy tudjam, hol fáj.

[shonatara]

Minden nap kemény harcokat vívok saját magammal, hogy végre újra igazából éljek. Lemondások, kötelező dolgok együttesen vannak jelen ezen az úton és az eletemben is, amibe akkor is tíz körömmel kapaszkodom, ha látszólag teljesen haszontalan, és néha sötét gondolatok gyötörnek. Van, amit könnyen lehet irányítani, és van, amit nem. Utóbbi esetén egyetlen járható út van: várni. 2023.03.30.

[shonatara]

És megint a sírás kerülget.

[shonatara]

Ez a nap is eljött. Betöltöttem életem 37. évèt. És semmi nem változott. Csak annyi, hogy egy évvel közelebb kerültem a halálhoz. Én itt vagyok, a családom meg ott. Az unokaöcsémnek holnap lesz a 24. születésnapja. Ő a barátnőjével már biztosan ott van az Édesanyámmal, a nővéremmel, annak férjével és lányával. Szórakoznak. Tortát esznek. Beszélgetnek, nevetnek. És hiába hiszik, hogy nem tudom az igazságot. Azt hazudták nem lesz buli. De én tudom, hogy van.

[shonatara]

Vajon mit érezhetnek a könnyeink, amikor végiggördülnek arcunkon?

Megszületnek a szemedben, ellepik azt, hogy Te nem is látsz.

Végigfolynak a bőrödön, az álladnál megállnak egy pillanatra, hogy az összes fájdalmat egybegyűjtve az öledbe hulljanak.

Ám egy ilyen könnyet hamarosan újabbak követnek, sokszor majdnem milliméter pontosan ugyanazon az útvonalon, amelyiken az előző haláltusáját vívta.

Igen, haláltusát vív. Megszületik a szemed sarkában, legördül, majd eltűnik... lehull az öledbe, a ruhádra... és ott véget ér rövid, ám érzésekkel teli élete.

Mert egy könnycsepp 99%-ban érzésekből áll.

1%-ban pedig vízből.

[shonatara]

Most már én is boldog akarok lenni!!!😭😭😭

[shonatara]

Nem akarok így élni. Bárhogy harcolok, küzdök és a lehetőségeimhez képest próbálok tenni, nem jutok semerre. Miközben másoknak minden sikerül. Ez gecire igazságtalan. Tulajdonképpen azt se bántam volna, ha a vizsgálaton kiderül, hogy valami bajom van. Legalább akkor kérhetném Aput, hogy jöjjön értem es vigyen magával innen a picsába.

A nővérem megint meg van őrülve es paranoiás, azt hiszi hogy Anyuval kibeszéljük őt. Soha nem beszélünk róla. Neki nagyobb szüksége van dilidokira, mint nekem…

De az, hogy az unokahúgomat is ellenem hangolja, az már egy okádék, gusztustalan dolog.

Oké, kibaszottul nem vagyok tökéletes én sem. De attól, hogy szarul vagyok még nem hiszem, hogy én vagyok a köcsög geciláda es nekem kell bocsánatot kérnem.

Márpedig én bocsánatot kértem. A nővérem meg soha nem tette ezt meg sem Anyuval szemben, se mással szemben. És mégis ő az isten fasza…