Amióta az eszemet tudom, reflexszerűen igyekszem a gyerekkoromban megismert toxikus kapcsolatokat lemásolni, utánozni, újraélni.
Én azt tanultam, hogy a szeretetért meg kell küzdeni, harcolni kell azért, hogy figyeljenek rám. Csak akkor lehetek elég jó, ha tökéletes vagyok. Aki igazán szeret, az nem foglalkozik velem, aki igazán szeret, az eltűnik, az bánt, az fájdalmat okoz nekem. Kizárólag olyan emberekkel foglalkoztam, akiknek sosem én voltam az első választás.
Ez a fajta kaotikus, káoszos, pusztító, fájdalmas kapcsolódási stílus csodálatos érzéseket kelt bennem. De iszonyatosan káros… Konkrétan olyan ez, mint egy addikció, hisz nem ez a valódi boldogság, nem ez a hosszú távú megoldás, nem jó ez semmire, csak önpusztításra és az adrenalin-szintem hirtelen megemelésére. Ez rizikós, ez veszélyes, izgalmas és szexi.
Minden más dögunalom és teher.
Tehernek érzem azt, hogy kedves, aranyos emberekkel beszélgessek, egyáltalán nem érdekelnek. Miért is lenne ez másképp? Velük a hosszú távú stabilitás és a boldog élet az, ami elérhető, de az azonnali felpörgés, a heves dráma, a nyugtalan éjszakák… ezek mind elmaradnak.
Én családot szeretnék, otthonnal, házastárssal, gyerekkel. Futok a mérgező kapcsolatok után és azzal motiválom magam, hogy az, amit szeretnék, így is elérhető és kivitelezhető. De nem az. Ezt be kell látnom… Nem fogom tudni elérni a céljaimat, ha nincs kedvesség és valódi szeretet, nem fogok tudni családot alapozni az adrenalinra.
Ma reggel tényleg úgy ébredtem, hogy kurvára elegem van ebből. Elegem van abból, hogy én azonnal válaszolok, de te általában hetekig kussolsz. Elegem van, hogy a te kezdeményezésedre megbeszélünk találkozót, majd két órával az időpont előtt írsz, hogy neked ez nem fog menni.
Elegem van, hogy nem mondasz el semmit magadról. Elegem van, hogy én mindig segítek neked, te viszont sosem vagy itt, így sosem tudsz segíteni. Elegem van, hogy fogalmad sincs, mit akarsz és ki vagy. Elegem van, hogy ellentmondasz magadnak, elegem van, hogy sosem tudom, valójában melyik verzió az igaz. Elegem van az önpusztításodból. Leginkább abból van elegem, hogy nem engeded, hogy megmentselek. Elegem van abból is, hogy be sem vallod magadnak, hogy segítségre van szükséged. Elegem van, hogy sosem tudok rád támaszkodni, mert te mindig padlón vagy.
gummygunk
2087
prguitarman
annaxmalina
theartofmadeline
