hell

another tumblr: whocaresdaemon

[z-ndjenja]

[yazzdonut]

can we skip school and university and go to the part where i become hokage

[dniudsnf]

i’m a big fan of stars, kisses, and letters

[hewasminez]

Bárcsak fele annyira foglalkoznál velem mint én veled..

Esküszőm már annyitól boldog lennék..

23:53

[suckybl0g]

[idezetek-minden-mennyisegben]

“Inkább most sírj egy darabig, mint később egy egész életen át.”

- Dawson és a haverok c. film

[stolentweets]

[saying]

[lluviagf]

Perdón, nunca quise hacerte mal, pero siempre que me acerco al fuego

Se me escurre el diablo.

[nehagyjittkerlek]

Nem szólok, nem figyelmeztetlek, hogy elfogsz veszíteni. Úgy fogsz elveszíteni hogy ez az életem legnehezebb döntése, de mégis meghozom, mert egy olyan ember lettél aki már nem enged közel magához engem, és úgy érzem nincs már szükséged rám.

[utolsoszemely]

49. Könnyű azt mondani, hogy már túl vagyunk valakin, ha nem látjuk őt. A kihívás a szemébe nézni, látni ahogy mosolyog, hallani a hangját és azt mondani, “már nem akarlak téged”.

[fuckin-feelings]

🙏🏽

[ugye-soha-nem-szerettel]

[csakpotlekvoltam]

Tali a diliházban, ha ennek egyszer vége lesz.

[hang-a-viharban]

Nem érdekel többé, ha olyan embert veszítek el, aki nem akar az életem része lenni. Veszítettem már el olyat is, aki a világot jelentette számomra és lássanak csodát még mindig itt vagyok.

- csak engedd el

[sub-umbra-floreo]

B.

Ha kopogtatnak a cseppek,

s az est is leszállt,

mindig te jutsz eszembe.

Mennyivel jobb lenne a karjaidban,

a szuszogásodat beszívni,

hajad cirogatni,

meleg ajkaidat,

nyalni es csókolni,

tested testemhez simulni,

érintésedet élvezni,

szeretni,

szeretve lenni,

szeretkezni.

Borzalom!

Lelkem sírni tudna,

de nem kell neki,

a felleg sírnak,

ahogy ezeket írva,

össze szorul a szívem.

S ha jól érzem,

tényleg egyedül vagyok,

csak eső kopogtat,

hajthatatlanul az ablakomon.

Bárcsak te lennél.

[szeretemaszavakat]

Elárulok egy vicces dolgot az életről az Igazi elvesztése után: Meglépő módon megy tovább, még akkor is, ha ő már nem a részese.

Mindig benned marad majd, mint egy túl mélyre hatolt tüske, ami időközben gyökeret vert benned, de már nem ő a világod központja. Inkább csak a gondolataid visszhangjaként van jelen.

Néha, miközben egy nemrég megismert új jelölttel beszélgetsz eszedbe jut, mennyire szeret[t]ed őt és hogy milyen őrülten hangzana ha el kellene magyaráznod valakinek, mennyi mindent tettél meg a szerelméért és mennyi mindent tettél volna meg még, ha engedi. Hogy bármi lehettél volna, bármit kezdhettél volna az életeddel, de te csak az övé akartál lenni. Hogy már nem tudsz sírni, mert minden könnyedet rá pazaroltad. Hogy mindig ugrik majd egyet a szívet ha megpillantod és hogy mindegy, hány évtized telik majd el, mindig úgy érzed majd, a tiéd, hiszen megmártóztál a lelkében.

De persze senkinek se meséled el mindezt. Elég, ha te és a benned ragadt emlék az esetlen tizenéves énjéről tisztában vagytok vele. Úgysem foghatnák fel. És te nem élhetsz tovább a múltban. Szóval továbblépsz és - SPOILER - a végen nélküle is nagyon boldog leszel. Higgy nekem. Ezt megígérem.

- A továbblépésről II

[opatrullheiro-deactivated202007]