amikor kicsi voltam, a szĂŒleim meg ugye hitoktatĂłk akkor valami borzalmasan demagĂłg, rĂĄadĂĄsul több mint 70 Ă©ves keresztĂ©ny mesekönyvben olvastam egy tanĂtĂłmesĂ©t egy jĂĄmbor istenfĂ©lĆ kisfiĂșrĂłl meg a rossz komisz kis testvĂ©rkĂ©jĂ©rĆl Ă©s vhogy az volt a lĂ©nyege h elĆbbi, nevezzĂŒk palkĂłnak, meg akart gyĆzni utĂłbbit, nevezzĂŒk petinek, a jĂł igazĂĄrĂłl. vĂ©gĂŒl fogadtak, h palkĂł mindig csak jĂłt tesz Ă©s mond, peti meg ugye amihez Ă©ppen kedve van, fĆkĂ©nt rosszat. a vĂ©gĂ©n peti halĂĄlra bosszantotta palkĂłt akinek egyre nehezebbre esett jĂłnak lennie, miközben persze sokat imĂĄdkozott (a vĂ©gĂ©n asszem egy drĂĄmai fordulattal meghalt, h az ĂrĂł fel tudja oldani a gordiuszi csomĂłkĂ©nt növekvĆ problĂ©mĂĄt).
Ă©n ma abbahagyom a palkĂłsĂĄgot. elegem van abbĂłl, hogy a menekĂŒltellenesek (mert nem migrĂĄnsok, menekĂŒltek) lehetnek embertelenek, könyörtelenek, kegyetlenek, a legvĂ©gsĆ, elviselhetetlen, földöntĂșli mĂłdon ostobĂĄk, hogy nem kĂ©pesek vĂ©gigolvasni egy cikket, meghallgatni egy normĂĄlis ellenĂ©rvet, megnĂ©zni a statisztikĂĄkat, kettĆt kattintani a googlen Ă©s elolvasni pĂĄr kĂŒlföldi hĂrt, megnĂ©zni, hogy van-e menekĂŒlt kis hazĂĄnkon kĂvĂŒl, v befogadnak-e az arab ĂĄllamok Ă©s afrika is menekĂŒlteket, kĂ©ptelenek az empĂĄtiĂĄnak a legkisebb szikrĂĄjĂĄt kicsiszolni magukbĂłl, elkĂ©pzelni, hogy viselkednĂ©nek Ćk hasonlĂł szituĂĄciĂłban, mit hozna ki belĆlĂŒk az otthonuk elvesztĂ©se, a szeretteik halĂĄla, a többezer kilomĂ©teres vĂĄndorlĂĄs, az, hogy folyamatos bizonytalansĂĄgban vannak tartva, hogy nem beszĂ©lnek a nyelvĂŒkön, hogy rĂ©mhĂrek vannak, hogy embernek mutatkozĂł lĂ©lektelen ĂĄllatok kizsigerelik, megerĆszakoljĂĄk, kiraboljĂĄk, megölik Ćket, hogy folyton arra kell figyelniĂŒk, hogyan ĂșsszĂĄk meg az Ă©letben maradĂĄst, geci elegem van hogy ezek az elkĂ©pesztĆ magyar honfitĂĄrsaim összemossĂĄk a politikĂĄt az összeeskĂŒvĂ©selmĂ©letekkel, nĂ©mi hĆzöngĆ Ă©s bizonytalan eredetƱ Ă©s annĂĄl undorĂtĂłbb Ă©s mocskosabb Ă©s hĂĄnyingertkeltĆbb fajelmĂ©lettel Ă©s nettĂł nĂĄcizmussal, hogy Ășgy tesznek, mintha nĂ©mi kĂĄrogĂł handabandĂĄzĂĄs Ă©s mĂĄsra mutogatĂĄs megoldanĂĄ az orrunk elĆtt szenvedĆ emberek problĂ©mĂĄit (kurvĂĄra mindegy ki a felelĆs az elĆttem gyaloglĂł sebéért bazmeg ha egyszer EL KELL LĂTNI),
Ă©n ezeket az embereket nagyon sokĂĄig rendkĂvĂŒl illedelmesen prĂłbĂĄltam jobb belĂĄtĂĄsra bĂrni, de nem megy, olyan ostobĂĄk mint a föld, Ă©s belefeledkeznek abba a gyönyörƱsĂ©gbe, hogy ebben a demagĂłgiĂĄban, amihez egy teljes politikai elit segĂ©dkezik, az lett valahogy egyfajta közgondolkodĂĄs, hogy attĂłl, hogy valakit gyƱlölnek, ergo jobb embernek tartjĂĄk magukat nĂĄla, Ă©s gecire a lusta seggĂŒket fel nem emelik Ă©s a kezĂŒket meg nem mozdĂtjĂĄk a szenvedĂ©sei lĂĄttĂĄn, valĂłban jobb emberek lesznek, sĆt, valamifĂ©le kifacsart, tĂ©nyleg mindenfĂ©le embersĂ©get nĂ©lkĂŒlözĆ logika alapjĂĄn mĂ©g a hazĂĄjukat is jobban szeretik.
kurvĂĄra nem fogok többet vitatkozni Ă©s bizonygatni Ă©s magyarĂĄzni, csak ugyanannyira gyƱlölni fogom ezeket az embereket, mint Ćk mindenki mĂĄst,
annak ellenĂ©re, hogy ez nem okos, Ă©s nem tisztessĂ©ges, gecire unom hogy mindig nekem kell az okosnak Ă©s tisztessĂ©gesnek lennem. gyƱlölöm Ćket. mindet. az ostobasĂĄgukat. azt, hogy erkölcsileg magasabb rendƱnek kĂ©pzelik magukat, miközben utolsĂł fĂ©rgek. a vaksĂĄgukat. gyƱlölöm, hogy egy nemzetben lĂ©tezĂŒnk (magyar vendĂ©gszeretet bazmeg), gyƱlölöm, hogy egy nyelvet beszĂ©lĂŒnk, gyƱlölöm, hogy egy fajba tartozunk ĂĄllĂtĂłlag. nekem Ćk semmijeim Ă©s senkijeim. nekem a szĂr anyukĂĄk Ă©s afgĂĄn gyerekek Ă©s a fĂ©rfi, aki megsiratta a vĂzbe fĂșlt felesĂ©gĂ©t Ă©s kisfiĂĄt, nekem ezek az emberek hamarabb Ă©s jobban a csalĂĄdom Ă©s a szeretteim Ă©s a honfitĂĄrsaim, mint azok a âmĂ©lymagyarokâ, akik teleszemetelik a legĂĄrtatlanabb cikket az interneten Ă©s arrĂłl hĆbörögnek, hogy ki kell utasĂtani/le kell lĆni/etc. a menekĂŒlteket.
HOL A TE MAGYARSĂGOD? HOL A TE KULTĂRĂD? HOL A TE KERESZTĂNYSĂGED?
kitagadlak. megtagadom, hogy a testvérem legyél.
nem vagy a honfitĂĄrsam.
nem vagy ember.
senki vagy.













