Musical mustra
Az elmúlt pár hónapban a szokásosnál is több zenei témájú filmet láttam. Nem bírom magamban tartani, mert elég jók voltak. Spoiler: Bruce Springsteen nyert, mind mennyiségben, mind menőségben!
Junun (Paul Thomas Anderson) 1995 A strasbourgi FNAC-boltban kiszúrtam egy kopottas színezetű lemezborítót (Junun, 10. szülinapi kiadás). Mire hazaértem és meghallgathattam az albumot, addigra az is kiderült, hogy PTA készített egy dokumentumfilmet az alkotói folyamatról. Ez teszi teljessé a zeneművet, hiszen ebből derül ki, hogy a fura dallamok és ritmusok honnan jönnek, meg az is, hogy egyáltalán létezik az indiai jazz, ami a nyugati jazz-szcénától teljesen izolálva jött létre. És milyen jó! Hozzám hasonlóan, Jonny Greenwod is teljesen vakon ugrott bele a projectbe, felesége unszolására. Shye Ben Tzur (egy Indiában élő, izraeli zenész) volt az, aki ezeket az egymással párhuzamos dimenzióban létező, különféle indiai vallási, tradicionális, profi, és utcai zenészeket összeboronálta a nyugati kollaboránsokkal, hogy együtt szárnyat adjanak helyi ihletésű, de többnyire saját szerzeményeinek. Vannak itt templomi dobosok, esküvői fúvósok, hindu, muszlim, zsidó dallamok, elektronikus prüttyögés, funky basszusok és galambturbékolás. Pont most jött ki a következő lemezük, a Ranjha, de azt még nem hallottam.
Beastie Boys Story (Spike Jonze) 2020 Hetedikes koromban jelent meg az első albumuk. Egy osztálytársam középiskolás bátyja hozta, aki azt is elmondta, hogy Tatabányán, lopott VW-jellel a nyakukban, gyakran kell menekülniük a feldühödött autósok elől. Ez akkor nagyon menőnek tűnt, ahogy a zene is. Gimnazista koromban többször visszaköszönt még a Beastie Boys, például amikor DJ voltam kis falunkban, vagy amikor a negyedikes osztálykiránduláson a Lasonic boomboxomból bömbölt a buszon a No Sleep Till Brooklyn.
Amúgy nem sokat tudtam róluk, vagy az akkori zeneiparról általában, de durva, hogy mennyire mindennek a metszéspontjában, és mennyire minden fennálló rendszerrel szembemenve kezdték pályafutásukat a fiúk! Madonna első turnéján ők voltak az előzenekar, totál más célközönséggel! A Def Jam Recordszot ők tették fel a térképre, illetve Rick Rubint is, akibe gitárost keresve botlottak bele fűszagú kollégiumi szobájában.
A film maga egy közönség előtt felvett sztorizós show, előre megírt poénokkal és könnycseppekkel, de ennek ellenére élvezetes volt.
Springsteen: Deliver Me From Nowhere (Scott Cooper) 2025 A személyes hangvételű Nebraska album elkészülte körüli válságos időket meséli el ez az életrajzi film. Springsteen akkoriban már hatalmas sztárnak számított, olyan slágerekkel a háta mögött, mint a Born to Run, a Hungry Heart, vagy a Blinded by the Light (azt az egész albumot imádom). Nem találta a helyét, a hangját, a párját. Tudta, hogy addig nem hajlandó ezt a rocksztár életet folytatni, amíg gyerekkori traumáit fel nem dolgozza. Bezárkózott egy vidéki házba (nem, nem Nebraszkában, hanem New Jersey-ben), egy eléggé megbízhatatlan 4-sávos felvevővel, és kiírta magából, amit ki kellett. Végül egy az egyben ezek az amatőr felvételek kerültek az albumra, mert a stúdióban nem sikerült a kívánt hangzást és lelkiállapotot reprodukálni. Turné, vagy bármiféle promóció nélkül is sikeres lett a lemez. Némi ízelítőt ad a film a rákövetkező évekből is, hiszen Springsteen ezalatt az idő alatt vette fel a Born in the USA-t (egy filmhez kérték fel, habár csak a forgatókönyv címét olvasta el).
A Complete Unknown (James Mangold) 2024 Ha már említettem a gyerekkoromat, Bob Dylan érces hangja is nagy hatással volt rám akkoriban, egy török, vagy szingapúri kalózkazettáról, amit a nagybátyámtól kaptam. Ezen a válogatáson még csak az akusztikus felvételei szerepeltek. A szövegekből szinte semmit nem értettem, mert még éppen csak elkezdtem angolul tanulni, de így is megfogtak a dalok.
James Mangold filmje is innen indul, ahogy a semmiből feltűnik a folk-színtéren ez a teljesen ismeretlen alak, és ahogy önfejűen, de szívből szólva utat tör magának. A bevezető körök után fokozatosan átfókuszál azokra az eseményekre, amik oda vezettek, hogy Bob Dylan jelképesen beintett a pályatársainak és a tradícióknak. Ez abban csúcsosult ki, hogy az 1965-ös Newport Folk Fesztiválon elektromos gitáron adta elő a Maggie's Farmot (és még két másik számot).
Nem tudom, és nem is érdekel, hogy mennyire hű az Igazsághoz ez a film, de az teljesen érthető belőle, hogy ennek a nagy korszakváltásnak így kellett történnie. Már akkor is olyan világ volt, amiben a finomkodás, a csendes ellenállás semmire nem vezet. Változást csak nagy hangerővel lehet elérni!
u.i. ez a szám szólt, amikor felmondtam az előző munkahelyemen
Blinded by the Light (Gurinder Chadha) 2019 Ez is Bruce Springsteenhez köthető, és ez is megtörtént események alapján készült, de rajongói oldalról (az újságíró Sarfraz Manzoor története). Tőszavakban: egy pakisztáni srác nem találja a helyét az 1980-as évek Angliájában. Luton utcáin szkinhedek vadásznak rá, tanuláshoz nincs kedve, a csajok rá se néznek, és a kortárs popzenét sem tartja sokra. Úgy tűnik, érettségi után konzervatív apja mellett fog a gyárban dolgozni (közben azt is bezárták). Verseket ír, amik dalszövegnek túl magvasak, úgyhogy legjobb haverja bandája sorra visszadobja őket. Egy szép napon osztálytársa kölcsönad neki egy kazettát (Bruce Springsteen Born to Run c. albumát), ami aztán gyökerestül megváltoztatja az életét.
