Régen sokat hallgattam a suliban, hogy mi a nem jó bennem. Sokszor vágták a fejemhez, hogy ronda vagyok, dagi, különc, semmirekellő, hogy ők jobbak nálam, és hogy meg kellene halnom. Sokat bántottak a testemmel. És én végül elhittem. Elhittem hogy nem kellek senkinek. És bántani is kezdtem magam. De aztán eljött az idő amikor rátaláltam azokra az emberekre akik nem ártanak, hanem segítenek.
Rájöttem hogy nem számít mások véleménye. Ha akarom 150 centisen is lehetek akár 40, 50, 60kg, vagy lehet nekem is pattanásos a bőröm. Rájöttem hogy nem baj ha nem a legújabb fast fashion ruhákat hordom, ha nincs meg a legújabb Iphone a zsebemben, és az sem baj ha néha szomorú vagyok.
Rájöttem, hogy mennyi különc csodálatos ember van körülöttem. Rájöttem, hogy mennyire gyönyörűek azok akik elfogadják magukat úgy, hogy igen is bennük van a kis defektjük, ezáltal én is elkezdtem elfogadni magam, és nem csak a rosszat meglátni.
És csak hogy tudd. Te, aki most ezt olvasod, csodálatos ember vagy. Gyönyörű. Kedves. És más. Más mint a többiek, de ezt egy percre se gondold hátránynak. Varázslatos személyiséged van, amit aki megérdemli, imádni fog.
Fel a fejjel. Szeretlek. Csodás vagy! Te magad vagy a csoda❤