Megtörtem, mikor felment az égbe.

Ha tehetném én éveket adnék, az életemből, csak tudjam, hogy vagy még!

[diogenesz2020portugal]

Ha játszanak a gyermekek

Ha játszanak a gyermekek, órákig készülődnek, rakosgatnak, tanácskoznak, majd hirtelenül végeszakad az egésznek. Nincs ennek közepe, csak eleje s vége. Mondd, nem ilyen-e éppen az ember élete is? Csak elkezdődik s máris befejeződik. A közepe, mint a semmi.

(Kosztolányi Dezső)

📌 Miradouro de São Pedro de Alcântara - Lisboa

[moonl111ght]

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

[butmyloveyouhavewings]

[keytomind]

🖤👆🏼

[berillke]

“Egyszerűen megérzed, ha egy ember különleges. Elég egy véletlen találkozás és egy pillantás. Így kezdődnek a legcsodálatosabb szerelmek.”

— Dino Ahmetovic

[amugyszeretem]

Festegeti az ember a szerelmeit, például, hogy milyen nagyszerűek, aztán mégis adysan végződik a dolog, és azt kérdezi: én téged szerettelek? Frászt, saját díszeimet raktam rád, és beleszerettem a saját díszeimbe.

Popper Péter

[baktay]

Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a költő megjegyezte:

– Utállak benneteket, pszivel kezdődő foglalkozásúakat.

– Miért utálsz János?

– Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb.- és összeomlik. A valóságban, – mondta Pilinszky – az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.

Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.

Popper Péter

[richandlonely]

Időzavarban nem lehet erős kapcsolatokat építeni. Egy kapcsolat értéke is lemérhető azon, hogy a partnerek mennyi időt szánnak egymásra az életükből, mennyit törődnek egymással. Néha az is elég, ha csak együtt vannak csöndben. Kosztolányi írja egyik versében egy vonaton utazó nemzetközi társaságról: "Csöndjeink nem érnek össze végül, mivelhogy én magyarul hallgatok, ők svédül." Nagyon okos. Ugyanis olyan hallgatás is van férfi és nő között, ami nem ér össze. Az nem számít időnek. Alapvetően lényeges, hogy együtt hallgatnak-e, vagy külön-külön.

Popper Péter

[bibircsok]

"Azt, hogy én valóban szeretem-e a másikat,

ő érzi pontosabban, nem én! Ha ugyanis könnyebb velem az élete, ha szabadabban élhet, egyre inkább önmaga lehet, és jobban el tudja viselni az élet terheit, akkor szeretem. Ha rosszabbul él velem, ha bűntudatosabban él, ha nem lehet szabadon önmaga, és mindenféle terhei megnövekednek mellettem, akkor nem szeretem - legfeljebb azzal ámítom magam is meg őt is, hogy igen.“ Popper Péter

[koltoktollabol]

“Az “Igazi” nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne “igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.”

— Popper Péter

[richandlonely]

A lélek viharai ellen tablettákat szedni - gyönge dolog.

Popper Péter

[legyjomindhalalig]

Nagy dolog, ha valaki jól tud hallgatni. A hallgatás erő. Beszédre kényszeríti a gyöngébbet.

Popper Péter

[richandlonely]

Valaki hazudik bennünk, valaki pedig haragszik érte. Ketten volnánk?

Popper Péter

[legyjomindhalalig]

Ha én azt mondom valakinek, hogy SZERETLEK,nagyon SZERETLEK, ezt én nem tudhatom. Én ebben nem vagyok kompetens, a saját érzelmeim megítélésében. Ezt a másik tudja, ő tudja, hogy ez igaz vagy nem. Mert, ha könnyebb velem az élete, ha szabadabban él, ha jobban el tudja viselni az élet terheit, akkor SZERETEM.

Popper Péter

[a-boldogsag-osvenyen]

“Van csendje a szorongásnak, a félelemnek, a dühnek, a boldogságnak, az elutasításnak, a fenyegetésnek, a meglepett örömnek, a vágynak… A csend talán a legkifejezőbb válasz, amire az emberek képesek. De érteni kell, hogy mit fejez ki a csend.”

— Popper Péter

[richandlonely]

Emberi viszonyainkat is úgy válogatjuk meg, hogy elősegítsék önbecsapásainkat. Elkerüljük azokat az embereket, akik igaz visszajelzéseket adnak rólunk, rosszindulattal vádoljuk őket. Kedveljük az illúzióinkat támogatókat, akik kiszolgálják a hamis látszatok fenntartásának igényét. A folyamat végén bekövetkezik keserű csalódás kapcsolatainkban.

Popper Péter

[legyjomindhalalig]

Szóval nem szabad maradékokkal élni, holott az élet csábítja az embert a hazugságokra. "Most sajnos nem élhetek a kedvem szerint, mert szigorlatozom. Most sajnos felvételizem. Most éppen skarlátom van, azért nem. Most szerelmes vagyok, most házasodom, ez csak átmeneti időszak, most a feleségem terhes, ez is csak átmeneti időszak, most a gyerek még pici, átmeneti időszak, most állást változtatok, átmeneti időszak." És eltelik az élet egy merő hazugságban, mert olyan, hogy átmeneti időszak, nem létezik. [...] Amit megél, az az élete.

Popper Péter: Lélekrágcsálók

[mindigradvagytam]

“Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz”

— Popper Péter

[fiatalkoriszennyezodesek]

“Festegeti az ember a szerelmeit, például, hogy milyen nagyszerűek, aztán mégis Adysan végződik a dolog, és azt kérdezi: én téged szerettelek? Frászt, saját díszeimet raktam rád, és beleszerettem a saját díszeimbe.”

— Popper Péter