Edina

Minden megérint. - Úgy látszik: sose nő be a szívem lágya. (Fodor Ákos)

[udv-wilson]

József Attila:

Könnyű, fehér ruhában

Előadja az egyik volt legszebb orgánumú színész, Pathó István.

[legyjomindhalalig]

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,

merengj el hát egy percre e gazdag életen;

szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,

a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,

az új falak tövében felhangzik majd szavam;

magamban élem át már mindazt, mi hátravan,

nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem

sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;

ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.

Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -

talán most senki sincs.

Radnóti Miklós

1944

[legyjomindhalalig]

Választanod kell!

Vagy a benned lévő Forrással hangolódsz össze, vagy a körülötted lévő emberekkel.

A kettő együtt nem megy.

Ha az első variációt választod, stabil leszel és olyan emberekkel sodor össze az élet akik szintén összhangban vannak önmagukkal.

Ha a második opciót választod, akkor... káosz uralkodik el az életeden, mert minden ember mást akar tőled, ahány ember annyi rezgésszint.

Nem lesz szilárd támpontod, csak rohansz jobbra-balra, próbálsz a környezeted kedvére tenni, de mindvégig elfeledkezel önmagadról.

Ábrahám-Hicks

[legyjomindhalalig]

Ki tudja, mikor látlak (...), de a gondolatom mindig veled lesz, s akárhová vet a sors, őrködök feletted, még ha a sírba jutok, onnan is.

Mikszáth

[legyjomindhalalig]

"Csak a szíve ugrált, dobogott hangosan, hogy megijedt, talán mások is meghallják, leszorította kezével, megakarta állítani."

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

[legyjomindhalalig]

“Pedig talán tudta, miért húzta le a piros rámás csizmát az a szomorú szép leány. Mert nem volt rá semmi szüksége: az angyalok mezítláb járnak odafönn...”

Mikszáth Kálmán: Két major regénye

[legyjomindhalalig]

Ki tudja? Talán ez itt a valóság, és minden más álom.

Patrick Ness

[legyjomindhalalig]

Tudod jól, hogy éppen az igazság, a te eltitkolt igazságod az, amitől a legjobban félsz.

Patrick Ness: Szólít a szörny

[legyjomindhalalig]

És ha senki nem vesz észre - mondta a szörny - akkor vajon létezel-e egyáltalán?

Patrick Ness: Szólít a szörny

[legyjomindhalalig]

"Az eszeddel könnyen elhiszed a kegyes hazugságokat, miközben tisztában vagy a fájdalmas igazsággal, ami a hazugságokat szükségessé teszi és az elméd megbüntet, ha mindkettőben hiszel."

Patrick Ness: Szólolít a szörny

[legyjomindhalalig]

„Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”

Hemingway

[legyjomindhalalig]

Tőzsér Árpád: Férfikor

Dinnyés József dalai

Villamos vágtat,

mintha vad futna,

megadón fekszik

alá az utca.

Szerelmét adja

lány a legénynek:

adom magam vad

tülekedésnek.

Állandósul a

robaj a vérben:

férfikort kongat

huszonkét évem.

Huszonkét éve

adom a hőst itt,

játszom a sorssal

szembeköpősdit.

Élek, csavargok,

vagyok, mert lettem,

mint dér az ágon:

megkérdezetlen.

Indultam, mint más:

virágembernek.

Tövis lettem, mert

fagyok neveltek.

Szúrok, ha szúrnak,

rúgok, ha rúgnak,

nem hajlok se új,

se régi úrnak.

Csak a nád hajlik,

törik a férfi:

nem tört derékkal

próbáljak élni.

Így lehetek csak

erős a bajra.

Cigarettára:

gyújtok a dalra.

Földi bajt oldó

tűzpiros dalra,

pávatorokkal

szólok a napba.

Csillagot rugjon

huszonkét évem:

morzsavilággal

be sose érjem.

A mindenséget

magamba szedjem,

de sóra, szénre

essen szét bennem.

Megoldó szemmel

világom járjam.

Ha bimbót látok,

virággá lássam,

hogyha gazt látok

tűzlánggá nézzem:

járjon az ember

szegfűfehérben.

De torkig álljak

bár a virágban:

kis füvek mérgét

felkiabáljam.

Legyen fülem, ha

bánattó’ ümget,

újra font kantárt

csak úron tűrjek.

Fagyfegyelembe

vérmeleg kedvet,

csendszájba bátor

szót követeljek.

Bátor elméknek

bátor a lába:

akarom, álljunk

vad karikába.

Vad karikába,

megváltó táncra,

mindenki járja,

férfimód járja.

S egy akaratra

taszítva lábunk,

a forgatagban

összekiáltsunk:

Világot rontó

nyers erők kelnek,

nem elég félni

már egyért egynek.

Túl az ideg és bőr-

szabta határon:

aki most fáj, az

őssejtig fájjon.

Ki velünk táncol,

ki velünk járja:

Anyánk képén a

világ a ráma.

Mindenki mindér’!

Pötty, különfények

szűnjenek! - Táncba,

körtáncba, népek!

Tüdő táguljon,

csizmaszár rogyjon,

törjön aranygyep,

zendüljön torkom.

Férfikor, így jöjj,

így gyújtsak dalra,

pávatorokkal

így szóljak napba,

szakadjak meg, bár

torkomba bukjon

szó helyett sós vér:

ne hagyjam jussom.

Jussom a szóra,

igazra, szépre,

gyehennaoltó

hűs emberségre.

Szóljak halálig

harcverest, bátrat,

férfikor, így jöjj,

vigyázlak, várlak!

[legyjomindhalalig]

Nincs mindig jó. A mesék hősei nem mindig egyértelműen jók vagy rosszak. Ahogy az emberek többsége sem az.

Szólít a Szörny

[legyjomindhalalig]

Volt egyszer egy láthatatlan ember, aki belefáradt abba, hogy nem látják. Nem mintha igazából láthatatlan lett volna. Csak az emberek szokták meg, hogy nem látszik. És ha senki nem vesz észre, akkor létezel-e egyáltalán?

Patrick Ness - Szólít a Szörny

[legyjomindhalalig]

Hogy lehet, hogy a láthatatlan emberek magányosak lesznek, ha végre észreveszik őket?

Szólít a szörny

[legyjomindhalalig]

Rá kell jönnünk, hogy elsősorban önmagunkért felelünk, saját lelkiismeretünknek tartozunk számadással. Belső ügyeinkben nincs külső felelősségre vonás, büntetés vagy jutalom. Magunk ítélünk magunk felett.

Popper

[legyjomindhalalig]

Mert hiszen az emberre mi van rábízva? Saját maga. A saját élete. Joga van magát megvédeni. És fel is kell építenie a saját belső védelmi rendszerét, mert a külvilágtól ezt a legtöbb esetben hiába várja.

Popper