#01-25

[merry-history-day]

472 years ago:

São Paulo founded

[krzoska]

january ❄️

featuring some good food, stuff for the new cross stitch and a winter view from my parents' house

[babybird64]

WL//WH Weekly Shoegaze // Dreampop // Psychedelic // Indie Tips

Weekly Shoegaze / Dreampop / Psychedelic / Indie Tips – JANUARY 2025 – #01-25 Shoredive Records Transmissions starts the New Year on Slack City episode 104 in association with Shore Div…

[babybird64]

WL//WH Weekly Post-Punk // Darkwave // Dark Synth Tips

Weekly Post-Punk // Darkwave // Dark Synth Tips – JANUARY 2025 – #01-25 Loud Cities radio show, led by the one and only longtime WL//WH brother Mike D, to return to the airwaves for Sea…

[csacskamacskamocska]

Sosem veszem észre

egy haverom mondta egyszer, hogy szerinte én nem veszem észre, ha érdeklődnek irántam. Meg tegnap kitöltöttem valami (ostoba) tesztet, hogy mennyire vagyok én magam akadálya annak, hogy ne legyek egyedül. Nem volt nagy meglepi, hogy eléggé :D A főnököm (aki tök más csajba szerelmes) tudja, hogy mikor van a névnapom. Egy olyan 10 éves távlatban két ember van, aki számontartja a névnapomat. A volt férjem meg a főnököm. :DD Egyébként, én inkább a születésnapokat jegyzem meg, arra nem lehet mondani, hogy "nem ma tartom". És legutóbb, amikor kénytelen voltam bemenni a melóhelyemre személyes jelenléttel elbaszni a napot, két pasi is megdicsért, hogy milyen jól nézek ki. Nagyon kedvesen, szóval nem volt benne semmi tolakodó. Fogalmam sincs kik ők! Fogalmam sincs! De ezek szerint ők tudják, hogy én ki vagyok és éreznek olyan kollégális kapcsolatot, hogy így dicsérgessenek amikor összetalálkozunk. Lehet, hogy beszéltünk valamikor. Na szóval kb ilyen vaksággal vagyok az érdeklődő férfiak felé. :/ Egyrészt, ha tele van a szívem valakivel, akkor nem is keresem más elismerését. Jól esik, ha beesik, de nincs bennem az a nyitottság, ami provokálja az elismerést. Másrészt én életem során annyi menekülőt láttam már, aki a maga elé tartott "én csak barátkozni akarok" tábla mögül flörtölt, hogy az alap az, hogy emberek barátkoznak, beszélgetnek, fecsegnek, találkoznak, idemennek odamennek és ennek nincs semmi, de semmi több üzenete, mint a jófejek vagyunk és lazulunk, haverkodunk. Ezzel a hozzáállással persze elsodródnak azok is a haverkodásba, akik esetleg nem csak azt akarták. Harmadrészt, nem is gondolják, hogy egy ilyen nő nem foglalt. Negyedrészt, és ez nagyon fontos, én is sérülök amikor megpróbálok utat vágni mások zavaros kommunikációjában, de vonzom a zavarosan kommunikáló embereket, merthogy érzik, hogy nekik ez nem lesz annyira rossz... És ritkán érdekel valaki. :( Rémes ez, rémes ez. Tök béna vagyok :( Jobban tudok haverkodni meg anyáskodni, mint ismerkedni, pedig valamikor régen nem így volt ez, igaz, akkor még nem volt ennyi narancsbőr a seggemen. :DD

[csacskamacskamocska]

Veszélyben vannak

azok, akiknek a nickje valami számot is tartalmaz, olyan automatizmussal blokkolom már őket. A napokban is egy értékes ember majdnem áldozatul esett! :) Hagyhatnám, persze, hogy a pornóblogok bekövessenek, de az azért olyan mintha azt mondanám, hogy élhetnek csótányok a lakásomban mert úgy se látom őket, ha felkapcsolom a villanyt elspuriznak a szekrény mögé. Hát ne. Persze, ha legalább egy lett volna az elmúlt sok év alatt, amiben egy nekem tetsző férfi tetszeleg, hát nem vagyok álszent, még be is követtem volna. De nem volt. Nézem ezeket a néha felbukkanó melegeket célzó kigyúrt macsókat és próbálok beléjük látni egy vonzó személyiséget, de nem megy. Merthogy olyan blogok nincsenek (hoppá, piaci rés!) ami beszélget, és beszélgetés közben küldözget egy-egy felajzó fotót, egy nyitottingeset a billentyűzet fölé hajolva, egy feltűrt ingujjút villanykörtecserélésről, vagy amikor szétvetett lábbal feléd fordul a forgószékkel az arcán szégyenlős-cinkos vigyorral, vagy amikor a mosogatónál áll könyékig habbban te meg bámulod a tenyérnyi seggét, hogy legszívesebben letépnéd róla a nadrágot, és közben beszél és beszél, vagy amikor kijön a fürdőből egy szál törölközőben vagy amikor bármikor, amikor nem akar szexis lenni, csak az, mert már mindig annak látod mert beszélgetés közben már csőbehúzták az agyad az az érzések meg gondolatok meg vágyak, mint egy türelemmel kötött pulóver szemei kapcsolódnak egymásba és kész is a pihepuha csapda, hol melegen karoló, hol béklyó amit nem tudsz levenni. ááááááá! Meg lehet ettől őrülni! Nincs is még tavasz se! A picsába!

De hálistennek, nincs ilyen blog, a csapdákat fájó szívvel, de módszeresen visszafejtem.

tegnap mondtam a főnökömnek, a kérdésem magamhoz minden férfinél ugyanaz. Érdekel-e amit beszél? A válasz többnyire az, hogy nem, bocs nem. Amikor esetleg igen, akkor meg, bocsi, fiatal, nős, mást szeret, valami. Uh, lehet nem kellett volna tegnap beszélgetnem a főnökömmel, aki kinyitotta Pandora szelencéjét a kérdéseivel, aztán meg Logannal, hát jól felkavarodott bennem minden. Ilyenkor kéne valami molyolós szerelést csinálni. Az mindig rendberakja az agyam.

[csacskamacskamocska]

Én meg tudok furulyázni

(novella)

– Aranyos kutya! Megsimogathatom? – Persze. Közben rövidre fogtam a pórázt. Én már csak ilyen vagyok, gyanakvó. A kutya az én felelősségem, nehogy ráugorjon a gyerekre. Ha feldönti vagy bármi egyéb történik, kézben akarom tartani a dolgokat. Nem bízom a kutyámban? De, a lelkem mélyén tudom, hogy semmi gond nem lesz, de ezt a viselkedést várom azoktól, akinek a kutyájával viszont lehet valami, úgyhogy ezt teszem én is. Hét év körüli kislány volt az érdeklődő, rózsaszín pufikabátban, nagy kötött kesztyűvel a kezén, amit levett mielőtt beletúrt Borisz bundájába. Nem úgy simogatott, ahogy általában teszik, óvatosan, épphogy érintve a kutya hátát vagy a fejét, hanem erővel. Ha engedélyt kapott, akkor kiélvezi. A kutya is élvezte. Bizalom. Tele lett vele a levegő. Körbenéztem, nem messze tőlünk kisiskolás gyerekek labdáztak a focipályán. A tanárnő rövideket sípolt, a gyerekek nagyokat kiabáltak. – Te nem tesizel? – Nem – rázta a fejét a lányka, amitől a sapkája bojtja mókásan billegett a feje tetején – meghúzódott a bokám, de nem engedik, hogy bent maradjak az osztályban. – Te nem dolgozol? – kérdezett vissza. – De, csak most később megyek be. Vagy be se megyek – tettem hozzá, amitől hirtelen hülyén éreztem magam. Minek beszélek erről egy gyereknek? Valójában már amikor lehoztam a kutyát tudtam, hogy nem fogok bemenni. Megtehetem, hogy nem megyek be. Megint megtehetem. Életem során mindig sikerült úgy alakítanom a munkahelyeimet, hogy otthon dolgozhassak, hogy szabadon gazdálkodhassak az időmmel. Hogy hogyan? A mérleg másik serpenyőjében elképesztően sok munka van. Úgy. Tizenhat éves korom óta élek így. Kijátszva a szabályokat, megdolgozva a szabadságomért. – Egyedül vagy? – Itt? – A kutyásoknak mindig vannak kutyás barátaik, akikkel együtt lógnak. – Nekem nincsenek. Mondjam neki, hogy azért vannak kutyáim, mert nincsenek barátaim? Amúgy meg nem is igaz. A nincsenek barátaim szöveg csak egy önsajnáltató petárda. Leginkább azt szokta helyettesíteni, hogy „nem vagyok boldog”. Nekem vannak barátaim. Attól még lehetek boldogtalan. Nem dolguk, hogy boldoggá tegyenek. – Egy barátod sincs? – nézett rám elkerekedett szemmel, és elképzeltem, ahogy a maszk alatt eltátja a száját a csodálkozástól. – De – igyekeztem, hogy a hangom megnyugtató legyen, semmi baj kicsim, az élet nem kegyetlen, ne félj, valami ilyesmi hangot próbáltam – vannak barátaim. – Akikkel együtt lógsz? A hangjában gyanakvást véltem felfedezni. Mintha tesztelni akarna, hogy normális vagyok-e. – Az én koromban már nem lóg az ember együtt senkivel – nevettem – de vannak, akikkel jóban vagyok. – Meghívod a zsúrodra? – Igen – bólintottam mosolyogva, mert erre volt példa – meghívom őket. – És eljönnek? Hű, a kis ravasz! Itt résen kell lenni! – Igen, el szoktak jönni. – Nekem a Zsóka a legjobb barátom! – Nekem a… – hát baszdmeg kicsilány, ma reggel ez egy csúnya bekérdezés, de meg amúgyis, ha tudnád hogyan élünk mi felnőttek, nem kérdeznél ilyet. Hogyan használjuk egymást ilyen-olyan érzelmi meg testi dolgokra, bárkit, aki éppen kapható, és aztán mennyit bántjuk egymást. Vagy azért mert a rendelkezésünkre állt, vagy azért mert nem. – most éppen összevesztünk – csúszott ki a számon és dühös is lettem magamra. Lófaszt! Hazudok. Miért mondom, hogy a legjobb barátom? Miért ragaszkodom ehhez a hazugsághoz? Barátság… érzelmi zűrzavar, nem barátság. Hullámvasút. Kapaszkodás. Sikoltozás. És mi van velem? Normális embert nem borít ki egy ilyen ártatlan kérdés. A fasznak érzelgősködök már megint. Kőszikla! Harcállás! Védd meg magad! – Előfordul az ilyen, de mindig kibékülünk – toldottam hozzá. Magamban meg azt, hogy aztán megint összeveszünk és a faszom se érti mi ez. És még káromkodok is. Nagy a baj. – Szereted? Elvigyorodtam a maszk alatt. Nyögjem be, hogy „traumakötés kicsim, majd megtanulod te is hogyan kell olyanokhoz kötődni, akik nem szeretnek viszont” vagy mondjam azt, hogy „tudod, mindegy, hogy én mit gondolok ez ügyben, ha ő nem tudja, akkor nem jól szeretjük egymást.”, vagy azt, hogy „teljesen normális egy kapcsolatban, hogy hullámzanak az érzelmek”, esetleg azt, hogy

„fogalmam sincs, hogy mit csinálunk. Ezek a dolgok semmilyen barátságomban nincsenek jelen, csak vele. E miatt a legkülönlegesebb, de nem biztos, hogy azért mert valóban ez a kapcsolat a legértékesebb”. Nem tudom. – Persze – bólintottam – máshogy nem lehetne. – Mi mindent megbeszélünk – lelkendezett – és ő rajzol a legszebben az osztályban, én meg tudok furulyázni! Mosolyogtam magamban. Milyen jó is ez. Én nem tudok semmilyen hangszeren se játszani. Nem tudok semmit csak a dac van, hogy mindent kibírok meg beállhatsz mellém és akkor az én dacom véd mindkettőnket. Mi, meg velünk szemben a halál. Nem tudom ez felér-e azzal, hogy valaki szépen rajzol. Borisz ugrálni kezdett, a simogatások ellenére elunta az egyhelyben ácsorgást. – Fázik a talpa – jelentette ki a gyerek és visszadugta a kezét a nagy szürke kesztyűbe aztán felém mutatta – Anyukámé. Az enyém elveszett és reggel ezt adta. Hosszú sípszó harsant, aztán újra meg újra. A kislány köszönés nélkül iramodott a focipálya felé, aminek a kerítésénél a tanárnő hevesen integetett. Borisz örült, hogy lazult a póráz, sétáltunk tovább. Anya kesztyűje. Kibaszott egyedüllét.

[days-hatodokei-demise-butsuen]

2021-01-26 (火) 🔋🍵☕️ 🍺🥛💧💦

👑 No. ７

𓏸𓈒 𓂃 ♡ 𓂃 𓈒𓏸 冬土用 ♡⃝⃜♡♥︎˵⍢⃝˵♥︎♡

=͟͟͞͞ ♡︎ 甲戌

𖤣𖥧𖥣｡𖤣𖥧𖥣｡𖤣𖥧𖥣｡𖤣𖥧𖥣｡𖤣𖥧𖥣｡𖤣𖥧𖥣｡𖤣𖥧𖥣｡𖤣𖥧𖥣｡𖥧 𖧧

✳✨(-'ﾛ'-  )(,,>᎑<,,)(∗vᴗv∗)( ❛⃘ᵕ ❛⃘ )...♡‎⋆ ･‎⋆ ･‎⋆ ･‎⋆( ❛⃘ੌᵕ ❛⃘ੌ  )...♡✴✨

撮影日：2021-01-25 (月)

=͟͟͞͞ ♡︎ 癸酉

٩꒰ ˘ ³˘꒱۶~♡ お天気

⛄️❄️☃🌨 雪景色の午後時間 ❄️｡☃゜

♥︎︎∗︎*ﾟ晴れ間の太陽 ☀︎*.｡

✩.*˚ 白い月～月夜 🌛*゜🌜

撮影時刻 🔜 16:00:25

♥︎︎∗︎*ﾟ鳴いて合図するカラスさん

=͟͟͞͞ ♡︎ 外に出たらテレビアンテナに止まりました！

♡‴ 昨日今日で現れお隣りさんの屋根に移動して、学習した加工スタンプにドはまりした模様!!!

撮影時刻 🔜 15:59:22・15:59:35・15:59:42

撮影時刻 🔜 16:00:33・16:00:40

撮影時刻 🔜 16:00:55・16:46:13

=͟͟͞͞ ♡︎ 電線に鳥さん

撮影時刻 🔜 16:46:56

** *⑅❤︎·̩͙☽︎‪︎.*·̩͙‬** *⑅❤︎·̩͙☽︎‪︎.*·̩͙‬** *⑅❤︎·̩͙☽︎‪︎.*·̩͙‬** *⑅❤︎·̩͙☽︎‪︎.*·̩͙‬

新型コロナウィルス感染症の影響を受け大変なご苦労もあるかと思いますがご自愛のほど心よりお願い申し上げます。

コロナを乗り越えた先に私たちのより豊かなる生活を願って。

by お部屋の管理人より ʚෆ⃛ɞ

ˣx✖ˣ♡✖ˣx♡xˣ✖xˣ♡ˣx✖ˣx♡xˣ

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* 皮肉ね　こんなとこで会っちゃうなんて面倒臭いよ (Ü)۶♡٩(Ü)

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* 涙なんてもう純じゃないから (Ü)۶♡٩(Ü)

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* あなたの瞳に私が映る (Ü)۶♡٩(Ü)

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* 涙で汚れてひどい顔でしょう (Ü)۶♡٩(Ü)

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* 仲のいい恋人みたいじゃないか (Ü)۶♡٩(Ü)

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* そして誰もいなくなった ٩(Ü*)❤

▹◃┄▸◂┄▹◃┄▸◂┄▹◃┄▸◂┄▹◃┄▸◂┄▹◃┄▸◂

by 中森明菜『Lotus』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) 雲渡る季節 消えゆく足跡 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あの時の秘密 思い置き忘れたまま ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 迷路のように入り組んだ万華鏡 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 鼓動が教える 愛されてたこと ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) いまを生きていく なんて遠すぎて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 呼び止める声 追憶の欠片 ♪♪"

（ ♡[]♡）（♡⍢⃝ （ ♡[]♡）（♡⍢⃝

by 中森明菜『La Vida』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) 大地の歌が聴こえる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) この体から旅立つ日まで ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ああ　輝け ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) この胸に走る　幾千の傷 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 生き抜いた誇り　自由をくれた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 砂に足をとられても ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 夢見た過去に別れ告げ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 今を踊りましょう ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 運命の声が聴こえる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 不思議なほどに怖くはないわ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ああ　生きるの ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) この　命を ♪♪"

（ ♡[]♡）（♡⍢⃝ （ ♡[]♡）（♡⍢⃝

by 杉並児童合唱団・お兄さん(金森勢)『ピンポンパン体操』 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) 走れ　走れ　キンタロー ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) お茶碗　新聞　とびこえて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 走れ　走れ　キンタロー ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) トイレは近いぞ　がんばろう ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) カラスになりましょ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ピンポンパンポンピン ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ありがとう　ありがとう ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 体操ありがとう ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ありがとう　ありがとう ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 体操ありがとう ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) みんなで　いいましょ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) アリガトウ　ゴザイマース！ ♪♪"

（ ♡[]♡）（♡⍢⃝ （ ♡[]♡）（♡⍢⃝

by 浅田美代子『きょうは留守番』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) 母さん遅いな カラスが泣いた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 読みかけの本ひざに 背のびをした ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 母さん遅いな テレビをつけた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 半分見てるような 見ないような ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ボーイフレンドのこと ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) やっぱり話そう ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 母さんどんな顔で 私を見るかな ♪♪"

（ ♡[]♡）（♡⍢⃝ （ ♡[]♡）（♡⍢⃝

by 石川さゆり『おもちゃ』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) 人生をめんどくさいと思ったら ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) そこから先のページは動かない ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ああ 目が覚めた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ああ いい天気 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 体 あずけて 空を見る ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 神さまならば 遊んでくれる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ああ 気がついた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ああ いい景色 ♪♪"

▹◃┄▸◂┄▹◃┄▸◂┄▹◃┄▸◂┄▹◃┄▸◂┄▹◃┄▸◂

o♬*ﾟ・*:..｡o♬*ﾟ_____☆*°_______☆*°

𝚠𝚎𝚕𝚌𝚘𝚖𝚎 ♬︎♡ 𝓌ℯ𝓁𝒸ℴ𝓂ℯ

いらっしゃいませ (‘-‘*)ｴﾍ

〃May I help you?〃

“No, thank you. I’m just looking (around).”

ᐠ( ᐢ ᵕ ᐢ )ᐟｲﾗｯｼｬｲﾏｾ💖

⋆.*⃝̥◌ॱ꒰*ॢ˘̴͈́꒵˘̴͈̀*ॢ꒱ॱ◌̥*⃝̣ ⋆ ꒰* ॢꈍ◡ꈍ ॢ꒱.*˚‧

___☆*°______☆*° o♬*ﾟ・*:..｡o♬*ﾟ

#生きてゆくしかない

#ひっそり

#潜むように

#面倒臭い #めんどくさい

#与える愛 #孤独

#公開日記

#無料代行サービス

#処理係