Valentinnapi vallomások
Első rész: Elmondhatatlanul bőszít, ha valaki azt írja, hogy az érzelmeknek nincs helye vagy létjogosultsága a tumblin. Miközben a tumbli 80-90%a érzelmek. Gyűlölködés, kárörvendés a politikán, frusztrálódás a politika miatt a jövőn. Versengés, magamutogatás – ez mind érzelem. Ahogy az átmeneti önsajnálat is meg a felbaszódás azon, hogy valamit nem kap meg valaki, vagy nem úgy ahogy akarta, vagy konfliktusa van a környezetével. – ebbe mindbe bele lehetne kötni. De csak abba kötnek bele, hogy fiatal emberek, akik még csak tanulják a világot, közhelyes, érzelmes okoskodásokat írnak fájdalmukban vagy tehetetlenségükben. Továbbgörgetés, ignorálás, blokkolás – ezek a csodafegyverek bármelyik blogger rendelkezésére állnak.
Második rész: Tegnap jócskán pofánbaszták az önismeretemet. Még mindig szédülök. Nem lennék én, ha nem mesélném el, hogy miben tévedtem és mit csináltam rosszul. Bár az egom nyilván tombolva magyarázza, hogy miért nem kéne, miért kéne kussolnom. Meg persze, azt kiabálja, hogy "de hát Ő is!!!!" Ja, és nem ember volt, egyszerűen csak hallgattam egy videót. Unalmas lenne minden részét leírni a történésnek amivel kapcsolatban meg lettem érintődve. A lényeg, hogy valóban nem viselkedtem jól, valóban nem gondolkodtam megfelelően az adott problémáról, valóban nem kezeltem felnőtt módra a kialakult helyzetet. Ha van is háttérmagyarázat, ami akár fel is menthet, de magát a történést, ha száraz tényként kezeljük, akkor az adott konfliktusban hisztérikusan viselkedtem.
Harmadik rész: A hála. De valójában ez is önismereti dolog. Logan egy kurvára nehéz ember. A felszínen ez nem látszik, a futó ismerősök kedvelik mert okos és vicces, velük szemben többnyire "tartja magát", nem mondja el a valódi véleményét. Valószínűleg ezért is fárasztják a társas események. Nincs fogalma róla, hogy mekkora terhet rak azokra akik közelebb vannak. Az ellentmondásokkal nekünk kell elboldogulnunk. Rá kellett ébrednem, hogy titokban abban reménykedtem, hogy tudja ezt magáról, és ha semmi más nem is, valamiféle hála néha megfogalmazódik benne. Örülök, hogy vagy, hogy kitartasz, hogy "elviselsz". Mert tudom, hogy velem nehéz. Tudom, hogy nem tudok érzelmesen reagálni, hogy nem tudok meghitt hangulatokban résztvenni, hogy közönyös vagyok, ha fáradt vagyok, és dühös, ha bizonytalannak érzem magam. Hálás vagyok, hogy szeretsz, pláne azért mert tudom, hogy nem így képzelted... Nem elvárásként volt ez bennem, csak reményként. Hogy, ha szerelmes lenni nem is tud, meg szeretni sem igazán, akkor legalább ez megvan a lelke méyén.
Negyedik rész: A társkeresés is csak egy önimereti túra. Biztos van/lenne, aki elvisel, bár azon túl, hogy rengetegen jobbra húznak, igazán nem sok sikeres kölcsönös érdeklődés van. Külsőségek alapján ítélünk, minden fotót úgy nézek meg, hogy akarom-e őt látni támaszkodni a konyhapultomnál (vagy az övénél) vagy tudom-e őt úgy bámulni ahogy Logant mint amire vágyom, hogy bámuljam vagy milyen érzés lenne amikor ott ül a barátaimmal. Jó eséllyel egyedül maradok. Nem tombol bennem a szenvedélyes vágy, hogy basszon meg valaki, bárki, mert rövid az élet, kúrni kell. Ez azt hiszem nagyon nagy hiba, mert ez az intellektuális keresgélés, ez halálra van ítélve. Ez senkinek se kell.
Ötödik rész: Semmilyen érzelmem nincs ezzel a nyominger valentin-nappal kapcsolatban. Akárhogy keresgélek magamban, semmi. Gondolatom meg annyi, hogy sajnálok mindenkit, aki nem igazi mély, odaadó szerelemből/szeretetből ajándékoz meg ma valakit, hanem elvárásból, félelemből vagy manipulációból. Hogy napot kellett adni a szerelemnek? Hogy e helyett egész évben kéne szeretni? Anyák napja is van...
Hatodik és egyben befejezőrész: A vadállat, amelyik a kezedből eszik, hamarosan a lábadból is fog. Erre majd mindenki rájön, nem érdemes senkit külön értesíteni róla.
Legyetek felnőttek, vállaljatok felelősséget az érzelmeitekért, uraljátok az érzelmi reakcióitokat, kommunikáljatok nyíltan és tisztán, hallgassátok meg a másik embert is, adjatok teret a véleményének, a megéléseinek. És kedves férfiak! Teljesen érthető, hogy nem értitek a nőket. Egyszerűen másak vagyunk, mint ti. Az egyetlen megoldás/segítség a figyelmes egymásfeléfordulás. És egy nap teljesen világosan elétek terül a női lélek. Semmit nem akarnak a nők, csak boldogan élni, és ehhez a boldogsághoz csak az kell, hogy szeretve érezzék magukat. Ha ez megvan, minden szar probléma eltűnik. Szerintem.
