Nem tudom, hogy mások elmesélgetik-e a volt szerelmeiket az aktuális párjuknak. Lehet-e erről úgy beszélgetni, mintha csak egy kollégával közös projektről lenne szó, vagy ez ingoványos dolog mert nem lehet tudni melyik mondat robban. Van amiről hallgatóként mi magunk sem tudjuk, hogy robbanni fog. Hogy utána majd napokig azon pörgünk. Valami értelmetlen kis semmiségen.
A kis semmiségeken pörgés háttere az, hogy vannak dolok, amik csak az adott emberrel kapcsolatban, az ő életét, szokásait ismerve válnak jelentőssé. Soha korábban és talán soha később. Ha tudod mondjuk, hogy utál telefonálni és te mindig tiszteletben tartottad ezt az ellenérzését, akkor egy egyszerű mondta arról, hogy egy korábbi kapcsolatában órákat beszéltek telefonon, képes kínzó kérdéseket felvetni.
Mégis, ki mással akarnánk megbeszélni a megélt kapcsolatainkat, ha nem azzal, akivel jelenleg a legszorosabb a kapcsolatunk? A korábbi szerelmek egy út, ami hozzá vezetett és jó lenne elmondani, hogy látod, ezt tanultam, ezek a bántások értek, ezekkel a dolgokkal gyötrődtem, ezeknek örültem amiket most is szeretnék megélni, és ezek az emberek azok, akik voltak, ahogy neked is vannak voltjaid. Lezártak a kapcsolataim, benne a múltban, neked nem lesz dolgod ezzel.
Nyilván a hordalékkal meg kell küzdeni a kapcsolatban. Nincs olyan, hogy nincs hordalék. Ha meg elvált, gyerekes szülő az aktuális szerelmünk, akkor el kell fogadni, hogy az ő oldalán egy folyamatosan irritálódó eleven seb van. A gyerek másik szülője része lesz az életünknek. Teher. Hogy mennyien bevállalják ezt, abból is látszik, hogy a szerelemnek micsoda hajtóereje van!
Visszatérve a volt szerelmekre.
Hogy a volt kapcsolataid lehetnek-e a barátaid, az egy igazi ráktéma.
Mi neked a barát? Mi a volt kapcsolataidnak a barátság? Mert lássuk be, egy határokat nem ismerő, hisztérikus/arrogáns, birtokló korábbi parner sok kellemetlen percet tud okozni az új partnernek. Te már megszoktad, leszarod, de a partnered csak les, hogy Ágika/Jocóka mit meg nem enged magának. De te mindezt nem fogod átérezni, mert megszoktad. Nem is e miatt hagytad el, hanem mert mondjuk szar volt vele a szex. Az meg már nincs, a többi meg rólad lepereg. Neked nem határsértés, ha az exed megölelget, de a nem ölelgetős új partnernek lehet az. Szóval, szerintem jobb, ha az ex nem lóg bele a mindennapokba.
Azt a veszélyt látom ebben, hogy ha az ex jelenléte irritáló a másiknak, akkor ott kérget fog képezni. Nem akarja elveszteni a párját, ezért igyekszik elfogadni a társa igényeit az exkapcsolatok megtartására, de ez eltávolítja, hogy ő maga ne irritálódjon. Az eltávolodás meg eltávolodást szül.
Ha az expasim felhív a születésnapomon, hogy felköszöntsön és én elbeszélgetek vele, akkor azt hiszem minden férfi megkérdezné, hogy Ez még hajt rád? jajj, dehogy, ezer éves kapcsolat! Oké, csak tegnap amikor hívtalak, nekem olyan gyorsan letetted a telefont.
Hát igen, mert azért kurvajó érzés azt gondolni, hogy valaki valahonnan régről még mindig gondol ránk és fontos szereplők voltunk az életében.
Nade érted, aki hallja az is tudja ezt. Hogy ribanc vagy.
Talán azért is lesz dühös, mert nem akarna ribancnak látni. Nem fél tőle, hogy elveszít, nem féltékeny, a leértékelődésed bosszantja.
Ott van pár volt pasim/szerelmem az ismerőseim között. A gyerekeim apjával jó a kapcsolatom, de nem mondanám szoros kapcsolatnak. Lelki bajokka nem őt hívom fel. Ha olyasmi van, ami a gyerekek miatt őt is érintené, akkor azt LEHET, hogy megbeszélem vele. De pl míg pár éve még egyértelmű volt, hogy egy halálos diagnózis esetén vele beszélnék meg mindent a további dolgokról, ma már nem. Épp a napokban gondolkodtam ezen. Ma már a gyerekeim dolga, hogy megéljék és intézzék belátásuk szerint az életüket, akkor is, ha valami tragédia van. Felnőttek, még ha fiatalok is.
A többiek?
Hát, minden szerelmi kínlódásba az ad reményt, hogy mennyire kurvára elmúltak ezek. Hogy nem haltam bele végül, de még a sebek is bezáródtak, begyógyultak. Nincs sóhajtozás, mi lett volna ha?
Nem mondom, hogy sehol sem hagytam magam után romokat :( Hiába nem volt szándékos, én is okoztam sérüléseket másoknak. Egyetlen férfi volt, akitől bocsánatot kértem amiért évekkel korábban szenvedést okoztam neki. Utána kurvanagyot keféltünk. Tanulság: ahol van érzelem (düh, megbánás, figyelem) ott pillanatok alatt szex is lehet. Pedig már semmi közünk nem volt egymáshoz, csak bebasztunk és közben a múltról beszélgettünk. Aztán persze kurva szar volt, hogy minek kellett felpiszkálni ezt az egészet. Rég volt.
Még nem voltam olyan okos, mint most. (:D :D :D )
