Kegyetlen játékok
Vannak dolgok amikért nem lehet bocsánatot kérni. Nem kellett volna megcsinálni, de utólag már nincs mit tenni. Volt a társaságomban annak idején egy fiú. én voltam 23-25 ő meg valahogy 30 körül. Az egyik színész lány hozta magával egy alkalommal és ottragadt. Valami volt a sráccal, de ma se tudnám megmondani, hogy mi volt a deffektje. Filmes dolgokban rendkívül tájékozott volt, kente vágta melyik rendező mikor mit alkotott, kik szerepeltek benne, stb, és mindezt az amerikai meg európai filmtörténet egészére. De ezt leszámítva főleg a szexről való ordenáré kinyilatkoztatásai töltötte ki a kommunikációját. Mindehez úgy nézett ki, mint kvazimódó. :( Rengeteget nevettünk rajta és szörnyű módon kezeltük. Mindig jött a bulikba, mi mindig gúnyolódtunk rajta. Jött mert fiatal filmes társaság voltunk és megtűrtük, cserébe ő volt a társaság bohócruhás törpéje. Érettlenek voltunk, de nagyon. :( A srácnak nyilván volt baja, mármint eredendő, genetikai probléma ahogy kinézett, és erre aztán halmozódott minden baj, minden frusztráció. És mit tehetett az ő pszichéje? Kizárta a mi gúnyolódásunkat, cserébe azért, hogy a maradék kis életét, ami a filmes világ volt, valahol csillogtathassa. Nem egészséges ez. Hogy kihez vonzódott igazán, hozzám aki az anyhajó voltam a társaságnak vagy a kis színész barátnőmhöz, aki halálosan és tudatlanul szerelmes volt a Kulkába, ezt nem lehessen tudni. De kegyetlen voltam vele, és ez nyomot hagyott. Szóval, én tudom miről szól a Legyek ura. Iszonyatosan nehéz megállni, hogy az ember ne használja ki más valaki vonzalmát, érdeklődését vagy betegségét. Azt hisszük, hogy ez alap, hogy sohasem tennénk ilyesmit, pedig... könnyű azt mondani, hogy a másik baja, és nyilván az ő felelősége a saját élete, a saját boldogulása. Amennyiben felnőtt módra viselkedik, akkor igen. De abban a pillanatban amikor használom, kihasználom, felhasználom, kínzom és fenntartom az érdeklődését csak azért mert nekem nem számít, de nyomokban hasznos lehet nekem, az azt hiszem nincs rendben. Persze, mi is mondtuk Pacának (ez volt a gúnyneve), hogy hagyja abba, ne beszéljen a szexről mert akkor ez lesz, ez a gúnyolódás... és éreztettük vele, hogy jobb lenne, ha csendben meghúzná magát és nem beszélne faszságokat. Nem értette. Nem volt százas és provokált minket és a mondta és baromságokat beszélt és mi földbedöngöltük és tapsikolva indiántáncot jártunk felette, hogy mi mennyivel okosabbak, szebbek és kulturáltabbak vagyunk, mennyivel jobbak, mint ő meg a földbedöngölt nyomorult kis vágya, hogy hozzánk tartozzon vagy legyen egy barátnője.
Úgy sejtem az élete nem lett később se sokkal sikeresebb, bár a szaktudása még akár filmkritikust is csinálhatott belőle. Lehet, hogy sokkal többre vitte, mint bármelyikőnk. Nem lehet tudni, mert nem tudtuk, hogy valójában ki ő. Még a nevét sem tudom.