Én nem azért csinálom!
Érdekes írást olvastam arról, hogy az emberek hányféle módon menekülnek éppen attól az intimitástól, amire állításuk szerint vágynak. Belemenekülnek valami látszatba, valami biztonságosnak ítélt, általuk uralható látszatba. Mert a valódi intmitásban van kiszolgáltatottság. Uh, a kiszolgáltatottság érzése egy nagyon fontos dolog, amit az embereknek át kéne gondolni. Volt egy ismerősöm, akit soha az ismeretségünk alatt nem hallottam, hogy valami, bármi is tetszett volna neki, bármit szeretett volna, bármi felé kimutatta volna a ragaszkodását. Sem személy, sem dolog, semmi nem volt, amit őszinte mosollyal elismert volna, hogy neki az fontos, ő szereti. Még a szülei se. Se a kapcsolatai, se a hobbijai, semmi. Míg egy nap, bebaszva kifejtette, hogy az Insta, hogy ő azt hogy IMÁDJA, hogy ott bármit és mindent, és amit csak akar, és mesélt, és mesélt, és az egész lényét átjárta, hogy neki tényleg az a valódi rajongása. Egy oldal, amit ő tart kézben, ahol azt hazudik amit akar, ahol uralkodhat a szabályokon, ahol nem kell alkalmazkodnia max a népszerűség miatt ügyesen kommunikálni. Senki nem kéri számon mit mondott vagy igért tegnap és a beletett energia sokszrosát kapja vissza lájkok és hozzászólások formájában. Rajongható imidzset épít, a saját idealizált, de minimum vasbetonozott látszatát. Intim hangulatot láttat, de nem kell az intimitás kiszolgáltatottságát megélni. Az intimitás kiszolgáltatottsága nem az, hogy elmondasz valamit, és majd azt továbbmondja az akinek elmondtad. Nyugodtan hidd el, hogy mindenki elkotyog mindent. Aki titkot tart, az azért teszi, mert nem számítasz és fel se fogta, a magáévá se tette azt amit mondasz. Nem szándéksan kotyognak az emberek, nem rosszból teszik, csak áramoltatják az információt. Aki azt gondolja, tud titkot tartani, az úgy meséli el, ahogy én is, de elmeséli. Ha tartalma van, ha mélysége van, ha nyomot hagyott, akkor elmeséljük. Mindannyian. Visszaélni vissza lehet azzal amit elmondasz vagy csinálsz, ellened lehet fordítani. De ki tenne ilyet? Pszichopaták, narcisztikusok. Ők nem másnak fogják elmondani, hanem neked fogják elmondani, ellened fordítják amit mondtál, akkor amikor a legváratlanabb és legalkalmatlanabb a támadás. A kiszolgáltatottság abban van, hogy az intimitás ismeretlen helyzetet teremt. Amiben azonnal, gondolkodás nélkül kell jó döntést hozni, jól kommunikálni. Az bírja az intimitást, aki hisz abban, hogy van megfelelő érzelmi készlete a helyzetekre, illetve akinek az énképének a tudatos része az, hogy itim helyzetekben már volt, az így vagy úgy történt, ő így vagy úgy kezelni tudta akkor, később, szóval van rugalmasság érzése ezekre a helyzetekre. Sőt, élevezi ezeket a helyzeteket, ismeri azt az érzést amikor megkönnyebül, hogy elmesélt valamit, örül amikor a másikon érzi, hogy valami fontosat osztott meg, szeretne még mélyebbre ereszkedni, mert a lelki behatolás érzés olyan, mint a szex, a közös élmény érzése jó érzés neki, akarja, értékeli, pozitívan tölti fel általa a saját életét. Nem csak a szex intimitás, néha az éppen nem az, de az intimitás megélése éppen olyan hatással van, mintha orbitálisat szexelt volna az ember.
Ám, van akiknek nincs mélysége. Akikkel nem lehet ilyesmit megélni, mert nincs. Tényleg nincs. Van akinek a testén nincs háj. Nem tudsz mibe belemarkolni, nem tudnád belenyomni a húsába az ujjadat, mert nincs. Ha megpróbálod, csak a kemény izom van a bőr alatt. Amúgy ez persze vonzó dolog is lehet, ha valaki csupa izom, szóval lehet, hogy sántít a példa. Vagy mégsem. Igazán azt akartam érzékeltetni, hogy az intimitásra való képesség egy nagyon szép és gondozott kert. van akinek nincs semmilyen. Van akinek kertje van, de felveri a gaz, ha belemész tele leszel kullanccsal és vágásokkal a lábszáradon. Vagyis akkor neki mégsincs.
Az írás azt fejtegette, hogy a sport és minden időrabló tevékenység az intimitás kerülésére szolgál, miközben tiszteletet és sikereket eredményez.
Vagyis, érzésem szerint, ha van egy mérleg aminek az egyik oldalán az van, hogy otthon főztök (vagy bármit csináltok) együtt, közben dumáltok, röhögtök rajta, ha valami nem sikerül, beszélgettek filmekről, tervekről, más emberekről, magatokról – és a másik oldalán a bármiféle siker, legyen az sport vagy média vagy művészeti vagy bármi, és valakinek fontosabb a siker (a külső megerősítés), akkor ő fél az intimitástól vagy nincs rá képessége.
Mindenkinek van egy kifogása, egy magyarázata arra, hogy ez miért nem így van, ő miért máshogy éli meg, miért jó úgy, ahogy van az ő életében. Nekem mindegy, de szerintem érdemes ezt végiggondolni. Hogy mi van azzal a kerttel.
