Meg kell tanulnom tömörebben fogalmazni
Jól vagyok. Keményen megdolgoztam érte. Megérdemlem. Amíg várod az igazságtételt, addig nem tud megtörténni, mert ballasztként benne vagy. Akkor történik meg, amikor már teljesen érdektelen. Egy nap rácsodálkozol valamire: jaaaa... *és felkacagsz* olyan nyilvánvaló, annyira jellemző. Ennek kellett történnie. Így van rendben minden.
Ha bántalmazva érzed magad, akkor bántalmazva vagy. Ezt nehéz elfogadni néha, mert még annak a lehetőségét, a gyengeség vagy a tévedés látszatát is megtagadjuk magunktól. Pedig annyira egyszerű: egy megfelelően működő kapcsolatban a kapcsolaton belül keresed a megoldást, és biztos vagy benne, hogy ott is van. És valóban ott van! Azok a problémák, amik nem megoldhatóak vagy nem ritkíthatóak, azok rendszerszintű problémák, amik nem megoldhatóak a kapcsolaton belül. De szakemberrel megoldhatóak, ha mindketten akarják – vagyis, a probléma kezelése a kapcsolaton belül marad. Közös akarás. Ha bántalmazva érzed magad, akkor alap, hogy nem tudod, nem érzed, hogy a kapcsolaton belül meg tudod oldani a problémádat. A bántalmazást pont ugyanúgy be tudjuk azonosítani, mint a szerelem vagy a harag vagy más érzést, csak nem akarjuk. Mert senki sem szeretné magát bántalmazottnak látni. Mert az nem csak a bántalmazóra bélyeg. A bántalmazott másfajta bélyeget kap: miért nem látta, miért nem mozdult? Miért viselte el? Miért hülye?
Jut eszembe: Az egyik legnagyobb áttörés az, amikor sok évnyi nyűglődés és kínlódás után rádöbbensz, hogy akit mindennél jobban szerettél, akiben bíztál, akire felnéztél, akiért tűzbe mentél volna, ő nem melletted van, hanem ellened. Mindegy mi az oka. És amikor ezt felismered, onnantól minden rém egyszerűvé és érthetővé válik.
A maradék idő mindennél fontosabb.
