Álmomban táncoltam
És most nem fogom elmesélni az álmomat mert csak annyi volt benne az érdekes, hogy a Geszti Péterrel táncoltam rock and rollt. Máskülömben rohad nehéz három nap áll mögöttem. Fizikailag meg érzelmileg is megterhelő volt. Logan kommunikációja meg mint egy mojito koktél úgy volt jelen az elmúlt napokban. Csupa üdítő, kellemes meglepetés. Nem nagyon tud az életemről semmit, de most jó dolgok foglalkoztatják, jót tett vele nekem. Túl vagyok ezen a három napon, vezeklés volt valójában egy bűnért amit el sem követtem, vagyis többévnyi hazudozásért meg manipulációért meg alakoskodásért amit azért tettem, hogy a fiam útját egyengessem, pedig nem ez volt a jó megoldás, de én csak erre voltam képes. Nem vagyok elégedett azzal ahova jutottunk, ma még a pszichológusnál biztos el fogom sírni, talán tud mondani valami jót. Nincs apja ennek a gyereknek és teljesen hiányzik az életéből a férfi minta, pláne a jóféle minta. És nekem is hiányzott végig, hogy valakit érdekeljen, hogy mi van a fiammal. Nem az, hogy nekem mi dolgom van vele, és én hogy vagyok a nehézségekkel, hanem valakit mélyen aggasszon az ő sorsa, boldogulása, keresse a lehetőségeket. Hogy ne engem ostorozzanak, hogy mi a szar a gyerekkel és én mit csinálok rosszul vagy mit kellene/kellett volna máshogyan csinálnom, hanem azt, hogy mi a megoldás. De azt nem tudta senki. Kedvelik a büdös kölköt, azzal nem volt baj sosem, de irányítani nem tudják, és akkor hozzám jönnek panaszra. Milyen fura ez is. Bár tudom, hogy szeretnek a gyerekeim, de mégis vannk hiányaim velük kapcsolatban is. Mostanra úgy tűnik, hogy egyszerűen megengedtem, hogy semmibe vegyenek. Annyira fontos vol nekem a feltétel nélküli szeretet, amiben nekem hiányom volt, hogy végül minden kapcsolatomat úgy alakítottam, hogy a másik ember nyugodt lehessen, hogy szeretem, hogy neki meglegyen a stabil érzelmi háttere. Nem csináltam jól. Valóban nem feltételekhez kell kötni a szeretetet, de el kell várni hasonló dolgokat mint amit adunk, a gyereknek meg kell tanulnia, hogy egyensúlyba legyen a kapcsolata a másik emberrel. Bár nem fizikailag párnáztam ki a kis életét, nem csináltam meg helyettük semmit, próbáltam önállóra neveni őket, de az érzés, hogy ha baj van anya majd segít megoldani, majd elrendezi, félelem nélkül lehetett a segítségemet kérni, ez épp olyan baj lett, mintha fizikailag szolgáltam volna ki. Hát, ez már így van, egy olyan tévedés amit tapasztalatból lehet megtanulni, de már nem lehet megváltoztatni, ezzel kell továbbcsinálni.
Amúgy minden fasza.
