Sématerápia 1.
Bevezetés a sémába Pál Ferenc 2012-es előadássorozata
2012 körül ez még egy egy új rendszerezés volt. Érdekes módon nem hengerelte le úgy a pszichológiát, mint a tranzakcióanalízis. Az emberi játszmákról kb mindenki tud, a sémákról kevesebben tudnak bármit is. Pedig szépen összeállt benne a kép, egymásba fonódnak benne különféle elgondolások. Az előadások jegyzete azok a dolgokat fogja tartalmazni, amiket én fontosnak tartok belőle. Emlékeztetők. És figyelemfelhívások azoknak akiknek nincs türelme meghallgatni vagy már ismerik, és csak felütések a beszélgetéshez. :) És adom a linket is. :)
„(korábbi előadásokra hivatkozik amiknek ajánlásai érvényben maradnak az új infók ellenére is)...érdemes az örömre örömmel válaszolni, együtt ünnepelni, aktív és konstruktív válaszokat adni, érdemes időt tölteni egymással, érdemes a másik jólétéről gondoskodó magatartásformákat kialakítani. A kérdés ott jelentkezik, hogy amikor igyekszünk ezeket megvalósítani és megélni, akkor hihetetlen komoly korlátokba ütközünk. Ezek a korlátokat néha úgy érezzük, hogy belül vannak – „egyszerűen képtelen vagyok rá!” Az rendben van, ha valamire néha képesek vagyunk és néha nem, de mi van akkor, ha általában képtelenek vagyunk rá? (a kapcsolatainkban a megfelelő viselkedésről és kommunikációról van szó amúgy) Ha azt tapasztalom, hogy vannak jó dolgok, meg is próbálom általában megvalósítani, bár rengeteg mindent meg se próbálunk megvalósítani, annyira ragaszkodunk a megszokott régihez. Mert a megszokott régi segített nekünk valamikor a túlélésben. A megszokott régi, valamikor hasznos volt. Értékes volt, megfelelő volt. Sokszor ott van a kezünkben az ajánlott változás, tudunk róla, ismerjük, de meg sem próbáljuk. A korlátokat vagy magunkban érezzük (én ezt nem tudom csinálni!), vagy a másik emberben látom. (hogy tudnék aktív-konstruktív lenni a kapcsolatban, amikor tele vagyok szorongással, félelemmel, bizalmatlansággal, féltékenységgel, haraggal? Majd, ha jól leszek, majd akkor tudok. – Nos, én ide tenném az összes „majd ha valami lesz majd akkor én másképpen fogok viselkedni” gondolatot. Majd, ha szerelmes leszek, majd, ha megtalálom az igazit, majd ha valami tökéletes lesz, majd akkor én is tudok jól működni) A harmadik, amikor nem magamban és nem a másik alkalmatlanságában érzékelem a korlátot, hanem a környezetben. (Kb a környezetemben levők vagy a körülmények miatt nem tudok megfelelően kommunikálni a kapcsolatomban) Ezek az akadályok kísérteties módon ismétlődnek és ismétlődnek. És nem értjük, hogy tulajdonképpen mi van. A sématerápia azt mondja, hogy lehetséges, hogy néhány alapvető séma határozza meg az életünket. Ezek a sémák amikor kialakultak, akkor nagyjából megfelelőek voltak ahhoz a helyzethez, csakhogy ezeket a sémákat elkezdjük vinni magunkkal és minél erősebben hat ránk egy séma, amikor az eredeti helyzethez hasonló helyzetbe kerülök MOST, az aktiválja a sémát és én elkezdek nem a mostban, a mostani helyzetnek megfelelően reagálni, hanem a sémának megfelelően. Tehát, a séma, amikor kialakul nagyon hasznos, mert segít a túlélésben és egy megfelelő reakció ahhoz, ami akkor ott éppen van. Azonban ez a 18 séma (ennyi van. ezek negatív sémák. vannak pozitív sémák is, de most nem azokról lesz szó ), ha elmélyül bennünk, ezek a negatív sémák 18 féle képen torzítják bennünk a valóságot! Már se magunkhoz, se a másikhoz, se a helyzethez, a kapcsolathoz, a környezethez, valójában nem az a magatartásforma lenne a megfelelő. Mi azonban a séma alapján reagálunk, érezzük, éljük át, alakul ki a fizikai és mentális állapotunk (gondolom, most azt mondod magadban, hogy te nem :D :D :D)
Bevezető, a család összefüggésében. Ez egy példa a séma kialakulására és későbbi megjelenésére. A gyerek, aki boldogtalannak látja az anyját, és feláldozza magát az anya jobb életéért. A problémákról, érzésekről nem beszélnek se a családban se azon kívül, így idővel magát az érzést mint tevékenységet is letiltják magukban. Megéri az áldozat, hiszen anya élete mindennél fontosabb, mert anya léte biztosítja az én túlélésemet. Megéri magamról lemondani, ha ez az élet ára. Vagyis az a fantázia keletkezik, hogy így anyámtól majd megkapom azt, amire szükségem van. Igen ám, de ha túl sokat éreznék, akkor érezném a saját szenvedésemet, de így anya egyre büszkébb rám, hogy milyen okos, ügyes, önálló és érett vagyok. (így mélyül el a dolog, a hibás elgondolás megerősítést nyer) A szerep megerősödik, arról, hogy probléma van otthon, arról nem szabad beszélni. A saját érzéseket sem szabad megélni. (düh, agresszió, csalódottság, szomorúság – ez mind nem jó anyának. De ha jó gyerek vagyok, az jó) megerősödik a szerep, a család egyensúlyáért is sokat teszek. Mi történik akkor, amikor házasságot akarok kötni? Meg akarom élni ismét és ismét és ismét azt a szerepet, amit jól tudok. Amiben sikeres vagyok, amire pozitív megerősítést várok. Csakhogy egy idő után elkezd mozgolódni a kérdés, hogy „ÉN hol vagyok?”. és elkezd lázadozni belül. (...) De közben, ragaszkodik ahhoz a szerephez, ami alkalmatlanná teszi arra, hogy úgy éljen, ahogy szeretne. Tehát, azt tapasztaljuk, hogy egyrészt nem tudunk úgy élni, ahogy szeretnénk, a másik, hogy foggal-körömmel ragaszkodunk mindahhoz, amitől nem tudunk úgy élni, ahogy szeretnénk. A kettő egyszerre van meg. Mi is a séma? Egy olyan mintázat, ami alkalmatlanná tesz engem arra, hogy megfelelő működjek és megfelelően kapcsolódjak és alkalmazkodjak bizonyos helyzetekhez. Hogy azokat reálisan lássam és azokban reálisan tudjak részt venni. A séma én rám is vonatkozik és a kapcsolataimra is. Meghatározza azt, ahogyan magamat látom és érzékelem és azt is, ahogy téged és a kapcsolatot. Sőt, a világot is. Tehát a sémák nagyon kiterjedtek. Önsorsrontó érzelmi, gondolati, cselekvési mintázatot jelentenek. Önsorsrontóvá tesznek bennünket! Amikor a sémáink alapján működünk, tönkretesszük az életünket.(miközben foggal körömmel ragaszkodunk a sémáinkhoz) (...) a terapeuta rákérdez, hogy oké, rátaláltunk a sémára ami tönkreteszi az életét. Össze tudná-e gyűjteni mindazokat az élményeket, érveket, tapasztalatokat, gondolatokat, amik ellene mondanak ennek a sémának? (például annak, hogy nem jó, nem kell áldozatnak lenni) Van-e erről élmény, tapasztalat, gondolat? Nincs ilyen. Semmi nem áll szembe a sémáinkkal. (...) gondolj a mai napodra, és mi az amire apukád vagy anyukád büszke lenne? Ha ilyen nincs, az azt jelenti, hogy egy séma befolyása alatt vagyok, és minden olyan, ami ellentmond a sémának, nem is érkezik meg hozzám. A sémák éltetik magukat! Megerősítik és éltetik magukat. (ez volt talán a leghátborzongatóbb gondolatom az egész előadás alatt, hogy mintha egy vírus, egy idegen anyag élne bennünk ami a saját túlélésért küzd, miközben felzabálja a gazdatestet, az életünket) Miből állnak a sémák? Érzésekből/érzelmekből Gondolatokból Emlékekből Testi érzetekből A cselekvés nem része a sémának! A cselekvés a megküzdés része. Ha egy nehéz helyzet ér minket, háromféle képen reagálhatunk. Az egyik, hogy megmerevedünk, lesz ami lesz. A másik, hogy elkerülöm a helyzetet. A harmadik megküzdési mód: hogy küzdünk. Mikor kialakulnak a sémáink, három fajta megküzdési mód alakulhat ki bennünk. Az is lehet, hogy mind a hármat csináljuk! Akár egyszerre, akár időben eltolva. Alkalmazkodunk a sémához és azt csináljuk amit diktál. A másik, hogy elkerülünk minden olyan helyzetet, amiben a séma aktiválódhat. A harmadik, hogy túlkompenzáljuk a sémánkat.
(ne felejtsük el a séma nem egy vállrándítós megszokás, a séma önsorsrontásra kényszerít minket!)
(itt egy húzós, tartalmas sztori van :( :( hogyan és miért távolítja el egy férfi a nőt magától... ezzel illusztrálja a három fent említett megküzdési módot. benne lenni, elkerülni, kompenzálni. mindegyik benne van.) Ugyanaz a séma különböző embereknél eltérő megküzdési módot vagy ezen 3 eltérő koktélját eredményezheti.
Mikor alakul ki egy séma? Magzati kortól kezdve. (:( :( Itt egy rakás érdekes információ van) Amúgy gyerekkor és kamaszkor.
A sémák egész életünkön keresztül finomodnak. És igyekeznek önmagukat fenntartani. Ha azt kéri a terapeuta, hogy csukjátok be a szemeteket és idézzétek fel gyerekkorotokból a családotok hangulatát... ha elképzelem és megkérdezi, hogy a szüleim hogyan viszonyulnak hozzám. Nem gondolatilag mit gondolok, hanem hogy érzékelem az ő viszonyulásukat... akkor, a kutatók azt mondják, hogy ahogy érzékeljük a család hangulatát az meglepően pontos. Ahogy érzékeljük, hogy gyrekkorban a szüleink hogyan viszonyulnak/tak hozzánk, az is meglepően pontos. Ami nagyon pontatlan tud lenni, az a gondolatink amit hozzá kötünk, hogy miért van ez így. (ebből nekem jött egy gondolat, hogy bármikor, amikor tanácsot adunk másnak vagy értékeljük mások velünk kapcsolatos cselekedeteit, akkor valószínűleg a helyzetet és viszonyokat jól mérjük fel, de a miérteket teljesen rosszul. A hipotéziseink többnyire rosszak.)
Mikor aktiválódnak a sémák? Amikor a jelenkori helyzetben feldereng az a helyzet vagy élmény ami hasonlít arra, amikor a séma gyerekkorban kialakult. Minél súlyosabb a sérülésünk, annál kevesebb is elég, hogy a séma aktiválódjon.
(visszatér a miért szemét a pasi a nővel példához) Ha egy séma aktívvá válik, elárasztanak minket a negatív érzések. Negatív érzések, gondolatok, fizikai állapotok és emlékek.
Bevonzok pasikat/nőket/helyzeteket. Ez valójában azt jelenti, hogy a séma igyekszik magát érvényre juttatni. Igyekszik megismételni a számunkra ismerős helyzeteket, amikben amúgy elég jól tájékozódunk, miközben tönkre teszi az életünket. A sémák akadályozzák, sokszor ellehetetlenítik azt, hogy pontosan észleljük egymást. Vagy hogy a másik magatartását helyesen értelmezzük vagy a helyzetet világosan lássuk. Minél súlyosabb a séma, annál gyakrabban aktiválódik.
Hogyan alakulnak ki? A sémák betöltetlen érzelmi szükségletek okán alakulnak ki. A betöltetlen érzelmi szükségletek és valamiképpen a lelki alkatunk találkoznak egymással. Ezért van, hogy ugyanabban a helyzetben két különböző embernél nem biztos, hogy ugyanúgy kialakul az adott séma, mert a lelki alkatuk más. Öt alapvető érzelmi szükséglet, amiben sérülhetünk. Biztonságos kötődés (biztonság, stabilitás, gondoskodás, elfogadás) Autonómia kompetencia, én azonosság érzése. Jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadsága Spontaneitás és játékra való szükségünk Reális keretek és önkontroll Ha ezt az ötöt a lelki alkatunknak megfelelő módon kapjuk meg, akkor egészségesen tudunk felnőni. Ha nem a lelki alkatunknak megfelelő módon kapjuk meg, nem kapjuk meg, akkor sérülünk, és kialakulnak a sémák.
Mi lenne a cél? Hogy az alapvető érzelmi szükségleteinket képesek legyünk kielégíteni, megfelelő módon. Ami se minket nem tesz tönkre, se a másikat, se a kapcsolatot. Öt nagy csoportja van a sémáknak (sajna, nekem nem derült ki itt, hogy melyik az az öt) Elszakítottság, elutasítottság. Ez az egyik nagy csoport, ez a legsúlyosabb. Elszakítottság, elutasítottság. És az első séma az elszakítottság, elutasítottság és elhagyatottság, instabilitás. (azok, akiket szeretek, megbízhatatlanok. Akitől szeretetet lehet kapni, bármikor eltűnhet, meghalhat. Akik szeretnek engem, vagy szerethetnének engem, csak időnként elérhetők. Néha elérhetőek néha nem, néha szeretnek néha nem, néha vannak néha nem. A félelmek hihetetlenül túlzóvá válnak. Minél tovább vagyok valakivel, annál nagyobb a félelem, hogy baj lesz. Ezért inkább rövid ideig marad kapcsolatban, hogy ne élje meg a félelmet a veszteségtől.) (Itt van egy gyönyörűszép önvallomás, ezért is szeretem az előadásait, mert belülről csinálja, magára is alkalmazza, nagyon mélyen őszinte) (Van aki a séma hatására szorong, van aki elkerüli a kötődés lehetőségét, hogy ne sérüljön, van aki őrülten kapaszkodni kezd a másikba és van aki felváltva csinálja, akár ugyanabban a kapcsolatban is.)
Mit lehet tenni? Meg lehet a lehetetlen gondolatok körét. Az irreális elvárásaimat felülvizsgálhatom. A másik autonómiájának az elfogadása. Megállíthatom a kényszeres figyelmet Egy séma irányítja még a szerelmet is. El szeretném nektek mondani ezt a 18-at, tényleg. Mert különben leéljük úgy az életünket, hogy nem értjük, hogy mi a fene történt velünk. Ez nekem annyira fáj, tehát találkozom emberekkel, és látszik, hogy egyszerűen nem értik, hogy mi ez az egész, amit életnek hívnak. De hogy azt mondják, hogy ez a szó, hogy ÉLET nem is egy jó szó, mert ez nem élet, ez egy rohadt vergődés. És én utálom, hogyha valaki az életre úgy néz, hogy az egy rohadt vergődés. Minden idegszálam tiltakozik. Ez biztos egy séma túlkompenzálása nálam. Akkor folytatjuk legközelebb.
Itt az eredeti hanganyag és a szó szerinti leírás is: https://www.palferi.hu/hanganyagok/2011-2012/2012-03-13/ A szövegben a fontosabb időpontok jelzése, ahol a hanganyagban hallható az adott rész.
